A nő, aki melegségre vágyik, mégis háttal ül
Kettéválasztott cserépkályha
melegében sütkérezem
a rés körülötte beszippantana
ha nézném
a másik szobát is melegíti
ahonnan valaki figyel
ő mer átkukucskálni odaátról
én hátat fordítok, nem nézek felé
de minden porcikámmal figyelem
pont úgy, mint mikor be van
kapcsolva a mobiltelefon
mégis lehalkítom
aztán percenként ránézek
nem keresett-e valaki
nem küldött-e üzenetet
nem posztolt-e valamit
készenléti állapotban vagyok
mint a wifi modem, keresem
kihez lehet kapcsolódni
ezen a kerek világon
ahol egyedül
háttal ülök
egy kályhának
amiből süt a meleg
az érintés nélküli meleg.
Ébredező nő
Ez a sok apróság a mindennapokban
a reggeli kávé fehér habja
a kiskanál csörrenése
papírzsebkendők a párna alatt
könyvek halmokban az ágy mellett
Ikeás mini ceruzák az éjjeliszekrényen
különféle méretű füzetek, laptop
ismerősök ezrei a telefonban
a függöny enyhe mozdulatai
valaki becsapja a lépcsőház ajtaját
a kukásautó mellett beszélgetnek
a korai kutyás fütyül és telefonál
valakinek, aki még ágyban fekszik
Billy Collins kicsapja a farbát
egész jó ez a csiptetős olvasólámpa
lelkesen utazom az ébresztő felé
az idő felgyorsul vagy éppenséggel megáll
de az is lehet, hogy kiesek belőle
közben percenként huszonhárom
év telik el a földön, én egy másik bolygón
olvasok, a testem öregszik
az orrcsepp rohamosan fogy
felbukkanva egy új ősóceánban
végül úgyis a halálról írok majd.
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán (Gemini)
