Hiszen a gyep, az nemcsak gyep, hanem sok egyéb növény lakhelye is, például a gyermekláncfűé.

Kevés olyan növény van, amely ennyire kötődne a gyerekkorunkhoz ‒ már a nevében is benne van ‒, meg egyáltalán a mindennapi életünkhöz, mint a pitypang, azaz a gyermekláncfű. Elég csak ránézni, és rögtön felidézi a belőle font koszorúkat, vagy azt, amikor összezárult szirmát a hüvelykujjunkkal elpöccintve egymásra lövöldöztünk vele (ezt a játékot a lányaimnak is megtanítottam). Vagy eszünkbe juthat az a buta gyerekcsíny is, amikor megkérik a delikvenst, hogy csukja be a szemét, és nyissa ki a száját, majd miután a mit sem sejtő áldozat megtette, szájába dugják a pitypang bolyhos fejét, melyet szakszerűbben „bóbitás kaszattermésnek” hívnak. Ezek után nem is csoda, ha több versben is felbukkan ez a növény, például Karinthy Frigyesében és Szép Ernőében.

Jómagam sokat szedtem belőle gyerekkoromban a tengerimalacaimnak, mert Schmidt Egon erre buzdított a könyveiben.

Szerinte, amikor a tengerimalac a pitypang levelét rágcsálja, az ahhoz hasonlít, mintha szivarozna. De nem csak a rágcsálóknak, a díszmadaraknak is adható. Persze mindig alaposan megmosva! A pitypang levelei jellegzetesen fűrészesek, lándzsásak, „kacúrosak”, s ha leszakítjuk, akkor tejnedv jelenik meg a végükön.

A pitypang, amely a gyepen akár tízezerszámra sárgul, kiváló méhlegelő is
Forrás: Pexels

 

Egyébként gyógynövényszámba is megy: latin nevének (Taraxacum officinale) mindkét tagja erre utal. Vizelethajtó is, és sok benne a vitamin, valamint más hatóanyag, például a taraxacin vagy az inulin. Az elsőben a könyvek szerint inkább szeptemberben gazdag, míg a másodikban inkább augusztusban. A Bogyósok… című könyv ezt írja a felhasználásáról: „Epeképződést és epeürítést serkentő hatású, fontos reumagyógyító (hosszabb szedés szükséges).” Az inulin pedig a cukorbajra alkalmazható, bár jótékony hatásairól Szép Ernő ‒ pedig állítólag a népi gyógyászat régen használta ‒ a vers tanúsága szerint nem tudott. Annyi jutott eszébe róla, hogy „kedves falusi pajtása” volt, és hogy

a virág „hófehér lelkét szétfújták a nyárba”.

Ennél szebb sorokat kevés virág kapott, pláne nem egy kvázi gyomnövény! A költőnek némi bűntudata is van vele szemben, ugyanis gyerekként alaposan „meggyúrták”, „agyontépázták”. Nem szép dolog, de az vesse rá az első követ, aki nem művelt hasonlót. Ám nemcsak ezért van bűntudata, hanem azért is, mert az emberek lenézik: „Az urak, a dámák / Úgye rád se néznek / Tán le is tagadnák / Az ismeretséget”. Mindezekért a súlyos vagy kevésbé súlyos vétkekért az udvarias költő annak rendje-módja szerint töredelmesen bocsánatot kér: „Ezennel én tőled / Bocsánatot kérek”. Majd a bocsánatkérés után köszönetet mond a virágnak, amit, vagy inkább, akit, „mezítlábas árvának” nevez egy találóan szép metaforával: „Köszönöm azt a kis / Könnyű gyermekséget”.

A versből tehát úgy tűnik,

Szép Ernő még nem tudta, hogy a gyermekláncfüvet akár meg is ehetné…

Salátát csinálhatna a leveleiből, vagy teaként megihatná, és ezzel az emésztését is serkentené. Általában a levelét és a gyökerét szokták felhasználni, de van, aki a virág szárát is elropogtatja. (Mondhatni gusztus kérdése, ahogy az is, hogy valaki egyáltalán hajlandó-e megkóstolni.) A gyűjtést egyébként áprilisban ajánlják. Ha Szép Ernő ilyen salátát evett volna, akkor talán még több emléket fel tudott volna idézni távoli gyerekkorából, hiszen állítólag a memóriát is javítja!

A pitypang (Taraxacum officinale) főbb hatóanyagai közé tartoznak a keserűanyagok, flavonoidok, vitaminok, ásványi anyagok és antioxidáns vegyületek. Ezek együttesen felelősek a növény emésztésserkentő, májtisztító és gyulladáscsökkentő hatásaiért
Kép: Copilot

 

Ugyanakkor azt írja erről a növényről a Bogyósok, vadontermő zöldségnövények, gyógynövények című könyv, hogy a gyermekláncfűnek kutyatejként való elnevezése nagyon megtévesztő, ugyanis létezik egy kutyatej nevű növény, amely a gyermekláncfűvel ellentétben erősen mérgező, és nem ehető! A könyv szerint ezért „nyelvünkből ki kéne irtani ezt a téves szóhasználatot!”. Mármint a pitypang kutyatejnek való titulálását.

Karinthy a Pitypang című versében egy lánnyal azonosítja a virágot.

Érdekes, hogy Szép Ernő is ugyanezzel a címmel adta közre alkotását. Úgy látszik, ha az ember a gyermekláncfűről ír, nem szükséges különösebben megerőltetnie magát a címadással. Itt gyorsan megjegyezném, hogy van egy díszpintyünk, egy kontyos sirálykapintyünk, és amikor a hétéves lányom először meglátta, rögtön Pitypangnak nevezte el a bóbitája miatt. Egyébként Karinthy verse elég ismert alkotás, és kezdősorai biztosan sokak számára ismerősen csengenek: „Kezed felé / Kezed, hajad felé / Kezed, hajad, szemed felé / Mit kapkodok?! ‒ mindegyre kérded.” Míg a meghódítandó hölgyet Karinthy pitypangként ábrázolja, addig magát a szél szerepébe helyezi: „Porzód felé / Porzód, bibéd felé / Porzód, bibéd, szárad felé / Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé / Mi kapkod így, pitypang? ‒ A szél! / A szél, a szél, a szemtelen bolond szél…” Egyébként Karinthy valószínűleg tényleg ilyen szeles ember lehetett.

Szép Ernő egy másik tárcáját, mely szintén az Október című kötetben szerepel, és amelyet teljes egészében kedves növényének, a pitypangnak szentel, így kezdi: „Nini, te itt vagy kedves sárga kutyatej, vagyis pongyola pitypang, úgyis mint gyermekláncfű. Ni csak háromféle neved van. Meg még latin neved is van. Ilyen potya egy mezei virágnak.” Egyébként

háromnál több magyar elnevezése létezik e virágnak,

például valahol a kákics névre hallgat, de bevallom, én is csak ezt a hármat hallottam eddig. Az, hogy három nevet adott neki a nép, annak a jele, mennyire közeli ismerőse ez a szerény virág. Bár úgy tűnhet, hogy csak a miénk, de a helyzet az, hogy egész Európában megtalálható. Szép Ernő ezután arról beszél, vagyis inkább ír, hogy a gyerekkort juttatja az eszébe, és bevallja, hogy mindig köszön neki gondolatban, ha meglátja. (Láthatjuk, hogy Szép tényleg nagyon udvarias költő, hiszen Budapesten mondjuk még az egy házban lakók is alig köszönnek egymásnak néha, ő meg még a pitypangot is üdvözölte.) Szerinte a pitypang gyermek maradt, hiszen ugyanakkora, mint a gyerekkorában, ellentétben vele, Szép Ernővel, aki megnőtt (ha a korabeli fotók tanúsága szerint nem is olyan magasra). Érdekes, hogy Szép pont olyan tudatos pongyolasággal szokott írni, mint amilyen a pongyola pitypang nevében is áll ‒ így a tárca stílusa és a témája éppen egybevág.

Aztán még ír egy érdekes dolgot: hogy soha nem tudta elkapni azt a pillanatot, amikor a sárga virág ‒ mely állítólag nem is egy virág, hanem sok apró virág összessége ‒ „olyan pehelygolyó lesz”. Manapság úgyis olyan nagy divatok az úgynevezett „kihívások”, most itt egy természetközeli, költői feladat, kedves olvasó: próbáljuk meg elkapni ezt a pillanatot! Aki pedig inkább pitypangszörpöt készítene, vagy pitypangmézet, vagy pitypangfőzeléket, vagy rántott pitypangot, annak jó étvágyat és sok sikert kívánok hozzá!

 

Nyitókép: Jonas Mohamedi/Pexels