„A képalkotás számomra nem monoton gesztus. Létrehozni valamit a semmiből, testet adni a testetlen gondolataimnak. A fejben lévő terv és a végül ténylegesen létrehozott festett kompozíció olykor teljesen más utakra tévedhet. A pontos terv szabad felhasználását részesítem előnyben, melynek során befolyásolhatom, variálhatom az alkotói végeredményt.”

Háromtermes, impozáns kiállítást rendezett a Műcsarnok a sokoldalú művésznek, Šwierkiewicz Róbertnek. A tárlat a keleti filozófiát középpontba állító életmű grandiózus méretű munkáiból válogat, hogy a természetközeli gondolkodást és az alkotási módok jellegzetességeit mutassa be. A különféle művészeti irányzatokhoz alig kötődő alkotó maradandó mail-art művészete korlenyomatként is szolgál. A tárlat kurátorával, Rockenbauer Zoltánnak beszélgettem.

Jézus tanításának középpontjában Isten elközelgő, sőt már jelen lévő országa áll, polgárai valamennyien a gondoskodó Atya gyermekei, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, s uralkodás helyett szolgálatra, sőt az ellenség szeretetére ösztönöz.

Nyár végi dél-ázsiai látogatása során Ferenc pápa ezekkel a szavakkal hívott fel személyes és közösségi megtérésre, szorgalmazva a párizsi klímamegállapodás végrehajtását. Elengedhetetlennek nevezte a szembenézést a gyorsan felmelegedő világ veszélyeivel, különösen támogatva a legsebezhetőbbeket.

Olajfestmények és nagyméretű, vasból, illetve bronzból készült szobrok, két- és háromdimenziós alkotások lépnek egymással izgalmas párbeszédbe. Knyihár Amarilla és Pokorny Attila munkái a közelítő és távolító perspektívák különbözőségeit mutatják fel.

A hetvenes években az olajválság rengette meg a világot, az Ukrajna elleni orosz háború energiaválsággal fenyegette Európát. Egyik sem bizonyult végzetesnek.

Voltál-e már Debrecenben, barátom? Láttad-e e pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? ha porba vagy sárba akarsz fulladni, csak ide jőj, (…) de az orrodat jól befogd, mert különben mielőtt megfúlnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta.

A régiek újrafelfedezése mindig fontos része a szellemi útkeresésnek. A kappadokiai atyát modern korunk felfedezte mint dogmatikust, Szentírás-értelmező hermeneutát, misztikust és az istenismeret jeles kalauzát.

Polgárvárosi házak a Várban, egymásra figyelő paloták a Bécsi kapu téren, középkori lakóház a Pala és Kapucinus utca találkozásánál, a Várkertbazár és a Mátyás-templom, a régi budai városháza… helyreállításukat műemlék-felügyelőként Janotti Judit jegyezte.

Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfőjének, a hetvenöt éves Benjamin Netanjahu  nemrégen magyarul is megjelent, BIBI – A történetem című sok száz oldalas önéletrajza érdekfeszítően, ám a maga képére formálva és egyszerűsítve mutatja be a bonyolult izraeli valóságot.

Műemlékvédelem… a változó világban eltelt lassan fél évszázad után is, számomra ezek hivatásom hívószavai. Azé a hivatásé, amely szépségről és töredékességről, olykor feltűnően ragyogó, máskor rejtettségükből előhívandó értékekről, megőrzésükről, továbbadásukról szól.

MOTTÓ: 

Annak, ami erkölcsileg romlott, azonosnak kellene lennie

azzal, ami természet szerint lehetetlen: a

nem kellene annyi, mint erkölcsileg nem lehet.

(Benjamin Whichcote)