Az amerikai nagystratégiáról és visszavonulásról, a rendszerváltozásról beszélgettünk Daniel Frieddel, az Egyesült Államok korábbi európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettesével az Egyensúly Intézet májusi konferenciája után.

Szívesen bújik istennő bőrébe, a mezzóknak ritka feladat, élvezi, hogy Vénusz az igazi női praktikáktól sem riad vissza. A Wagner-szerepben most debütált. Láng Dorottyával folytonos figyelemről, szabadúszó életről, tanításról is beszélgettünk.

Csaknem kétszáz résztvevővel zajlott megemlékezés egyik legnagyobb, már fél évszázada elhunyt modern kori költőnk szülőházánál, Iszkázon. Többek között pályatársa, Vári Fábián László méltatta, és mutatta fel helyét a kortárs emlékezetben, szellemi életünk szövetében.

Gondolatok vesztett és megnyert háborúkról, csatákról és arról, hogyan is hatnak egy nép, esetünkben a magyar nép önértékelésére, Udvardy Zoltán Elfeledett győzelmeink című könyve kapcsán. Mire emlékezünk? Megvannak-e veszteségeink mellett fényes győzelmeink is emlékezetünkben?

A Jiří Mádl rendezte, 2024-es Rádió című cseh film az elmúlt év legnézettebb filmje lett a csehországi mozikban. Elnyerte a Cseh Film és Televízió Akadémia díját, a Cseh Oroszlánt és a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra is nevezték.

Nem nyugszik bele, ha a táncot rétegműfajként határozzák meg, úgy véli, aki már gyerekként megismeri, széles látószögből szemléli a világot. A Halhatatlanok Társulatának új tagja, a táncművész-koreográfus Barta Dóra mesélt pályáról, művészettel nevelésről.

Visszatérő álmaink között gyakori a lebegés. Ilyenkor felemelkedünk a talajtól, ide-oda ringatózunk. Szabadnak, könnyednek érezzük magunkat, mint az űrhajós, aki Földünket elhagyva kerül a súlytalanság állapotába. A Faur Zsófi Galéria új, csoportos tárlatának címében is szerepel a súlytalanság szó, de természetesen nem az űrbéli állapotra vonatkozóan.

Uramisten, de rég volt, már majdnem fél évszázada eljöttek a harangok érte, és ő elbotozott a földi léten túlra, a szivárvány havasára. A száz éve született költő, Nagy László, aki a létezés megmentésének legegyszerűbben legszebb metaforáját fogalmazta meg: átvitte fogában tartva a szerelmet a túlsó partra.

A magyar polgárosodást „a futball tükrében” vizsgáló jeles történész külügyi szolgálatban is állt. Geopolitikai írásait kötetbe gyűjtötte.

Azt jelzi a címben jelzett fogalom, hogy egy terület (akár az egész bolygó) több természeti erőforrást használ fel, mint amennyit a természet adott idő alatt megújítani képes. Vagyis az emberi tevékenység ökológiai lábnyoma meghaladja a Föld (vagy az ökoszisztéma) képességét, hogy erőforrásokat termeljen és hulladékot dolgozzon fel.

Kárpátalján a görögkatolikus egyház testesíti meg a Greyjoy-házat (Trónok harca vagy Tűz és jég dala, ha így jobban tetszik), legalábbis a címként szereplő jelmondatuk lehetne ugyanaz.

Bár a műemlékvédelem elismerten egyik meghatározó alappillére kultúránknak, még a művelődés terén jártasabbak között is akadnak, akik nem értik világát, csak korlátozást látnak benne, egyedi megítéléseit kiszámíthatatlan szubjektivitással vádolják.