Virágvasárnap: Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezik az egyház. Megkezdődik az év legfontosabb hete, amely elvezet az élet, a föltámadás, a Húsvét ünnepére.

A római liturgiában rendszeresen elhangzik: Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!

Halálodat hirdetjük... (a szerző fotói)

 

Kicsoda Jézus? Vajon valóban az, amit híresztelnek róla? Vajon valóban király? Vajon tényleg van országa? Milyen hatalma van, honnan kapta? Mit akar? Mit üzen az embereknek? Mit üzen személyesen nekem?

A szenvedéstörténetet megéneklő Máté passió Bach egyik legcsodálatosabb zeneműve. De vajon van-e üzenete a Máté evangélista által összefoglalt, leírt szenvedéstörténetnek? Vagy csupán emlékezés, történések leírása?

Jézus többször mondta tanítványainak, hogy neki sokat kell majd szenvednie. Előre megmondta, hogy keresztre feszítik. Megtörtént, amit elképzelhetetlennek tartottak az apostolok: Uram, ez nem történhet meg veled! És mégis.

Előre megmondta, hogy keresztre feszítik

 

Kellemetlenné válik Jézus a hivatalos rendszer számára.

Túllép a törvény betűjén: a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.

(Márk 2,27) Nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni. Jézust nem értik meg, akik minden erejükkel ragaszkodnak a törvényhez. Jézus új parancsot ad: a szeretet parancsát. Szeressétek egymást, mint ahogyan én szerettelek benneteket!

Új világrendet hirdet meg: az Isten országát, amely igazság, béke és öröm a Szentlélek által. (Róm 14,17) Felszólít mindenkit: Keressétek először az Isten országát! (Mt 6,33)

Jézusra nagy várakozással tekintenek, akik hallgatják tanítását és látják tetteit. János, az előhírnök a börtönből akarja tudni, és ezért küldi Jézushoz tanítványait, kérdezzék meg: Te vagy-e, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk? Jézus válasza és üzenete egyértelmű. Mondjátok el, amit tapasztaltok: a vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek hirdetik az örömhírt! (Lk 7,19–23)

Isten országának jeleit tapasztalják az emberek ott, ahol Jézus megjelenik.

De amikor királlyá akarnák tenni a kenyérszaporítás után, Jézus eltűnik az emberek közül. Ő nem politikai hatalmat képvisel.

Sokkal nagyobb hatalmat, mint bármelyik politikus vagy uralkodó birtokolhatna. Jézus az élet Ura.

Mégis, amikor Jeruzsálembe fölmegy, hogy tanítványaival megünnepelje az Isten szabadító nagy tetteit, a pászkát, a húsvétot, úgy fogadják, mint egy királyt. Hozsannáznak, ujjonganak, ruhákat terítenek eléje az útra, virágokkal, pálmaágakkal köszöntik.

Bevonulás Jeruzsálembe (Notre Dame)

 

Az utolsó vacsorát követve apostolaival kimegy az olajfák hegyére. Előtte azonban, azon a vacsorán, amely a szabadításra és szabadulásra emlékezik, a szolgáló szeretet jelét adja, amikor tanítványai lábát megmossa. Nektek is így kell egymás lábát megmosnotok! – figyelmeztet bennünket. A kenyérre és a borra pedig kimondja: ez az én testem, ez az én vérem. Értünk megtöretett teste, értünk kiontatott vére. Jézus tudja, mi fog következni. 

Osztozik emberségünkben: halálfélelmében könyörög az Atyához: ha lehetséges, ne történjék meg, ami rá vár.

De hozzáfűzi: Ne úgy legyen, ahogyan ő akarja, hanem amint az Atya.

Bekövetkezik, amire a tanítványok egyáltalán nem számítanak. Az Olajfák hegyének éjszakájában a vérrel verítékező Jézust elfogják, és a hatalom képviselői elé viszik. A vád lényege, hogy istenkáromló kijelentéseket tett: Isten fiává tette magát.

Az Olajfák hegyének éjszakájában a vérrel verítékező Jézus

 

A főtanács, a vallási vezetők feszülten, idegesen próbálják kihallgatni. A főpap fölteszi a kérdést: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?” – „Én vagyok” – felelte Jézus. (Mt 26,23–24)

Ezért halálbüntetés jár. De ilyen büntetést kiszabni csak a világi hatalomnak van joga. Ezért viszik Pilátus, a római helytartó elé.

Pilátusnak is van kérdése: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus válasza: Igen. „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s

azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

Pilátus nem találja bűnösnek. Szeretne kimaradni a történésekből. S ekkor jön a döbbenetes jelenet: választania kell. Pilátusnak joga van az ünnepre való tekintettel szabadon bocsátani egy foglyot. Kit akartok? Jézust, aki messiásnak vallja magát, vagy a gyilkost, Barrabást.

Nincs értelmes magyarázat rá. Vagy mégis? A tömeg harsogja: Barrabást!

Akkor az ember Jézusra, akiben Isten tettei váltak nyilvánvalóvá, halálbüntetés vár. Megszégyenítés, megkínzatás, keresztre feszítés, kínhalál.

Keresztre feszítés, kínhalál

 

A kritikus pillanatban az indulatok mozgatják az embereket. Nem gondolkodnak. Volt, amikor Jézus gyógyításait látva csodálkozva mondták:

„Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!” Most azonban, elvakulva üvöltik: Keresztre vele!

Minden emberi kegyetlenség ellenére Jézus kereszthalála győzelemmel végződik. A nagypénteki sötétségre a húsvéti hajnal fényessége a válasz. Az élet erősebb, mint a halál.

A virágvasárnapot követő hét mindannyiunkat elcsendesedésre hív. Számvetésre. Fölismertem-e Krisztusban az élet Urát? Szabadságunkban áll, hogy válasszunk Jézus és Barrabás között. Jézus a kereszten imádkozik kínzóiért: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Bárcsak képesek lennénk mindig „igen”-t mondani az Élet Urára!