Európának a következő generációs nukleáris energia globális központjává kell válnia. Az elmúlt években világszerte a nukleáris energia reneszánszát éljük, és Európa is részt akar venni ebben az újjászületésben.
Európának megvan mindene ahhoz, hogy megnyerje a nukleáris energia terén zajló technológiai versenyt.
Nem valamely atomlobbista, nem is a gazdaságát atomalapra építő francia kormány képviselőjének szavai ezek, hanem Ursula von der Leyené, az Európai Bizottság elnökéé. Annak az uniós bürokráciának a vezetője nyilatkozott így, amely mindeddig szinte kizárólag a megújuló energia hasznosítását volt hajlandó támogatni, szabályozással és fejlesztési forrásokkal egyaránt, az atomerőművi beruházásokat ellenben alapvetően versenyjogi szemmel vizslatta, nehogy „piactorzító” támogatást adjanak hozzájuk a tagállamok.
Tette ezt annak ellenére, hogy az európai integráció 1957-ben aláírt két alapító szerződése közül az egyik, a ma is hatályos Euratom
kifejezetten célul tűzte ki az atomenergia békés, biztonságos használatának előmozdítását.
A fukusimai üzemzavart követő elbizonytalanodás hullámaira felülő zöld pártpolitikai dagály azonban hosszú ideig zárójelbe tette az Unió ezen célkitűzését.
A valóság azonban a keletről, s immár dél felől is zörgető energiakrízis képében Brüsszelbe is bekopogtatott, így azután már ott is azt hirdetik, hogy a nukleáris energia biztosít megfizethető és klímabarát áramellátást az ipar és a lakosság számára. S a szavakon kívül az EU a bukszát is óvatosan megnyitja: kétszázmillió eurós garanciával kívánja támogatni az innovatív nukleáris technológiákba történő befektetéseket.
Nyitókép: A Stade atomerőmű Alsó-Szászországban, 2003-ban leállították (forrás: ENERGY.GOV, Public domain, Wikimedia Commons)
