A tájházak mindig is a közösségi emlékezet és a helyi identitás őrzői voltak: épületeik és kiállításaik révén szülőföldhöz kötnek, közösséget formálnak, és megmutatják, hogyan élnek tovább a hagyományok a mindennapokban.

 A világ polgára, a XXI. század misszionáriusa címmel megjelent a szentatya spanyol nyelvű életrajza Elise Ann Allen tollából.

Galga völgye népművészetén nevelkedett, oda köti élete, kicsi lányként nagyanyja avatta be a Galga menti lyukhímzés titkába. Gulyás Magdolnával, a Népművészet Mesterével, a Galgamácsai Hagyományőrző Egyesület elnökével a népviseletekről beszélgetünk.

Szeged-Alsóvároson, a dolgozószobájában fogadott Apró Ferenc várostörténész, művészeti író, a Szegedért Alapítvány idei fődíjasa. Az asztalon a szerző könyvei, az egyikben régi levél Bálint Sándortól, válaszul, amiért az ifjú történész a családi szókincstárból gyűjtést küldött el neki.

Európa legveszélytelenebb mérges kígyója, Magyarország legveszélyeztetettebb gerincese, a rákosi vipera fokozottan védett állatfaj. A Felső-Kiskunságban, a Peszéradacsi-réteken az 1980-as évekre a kihalás szélére sodródott, ám egy lelkes mentőcsapat tenyésztése révén ezernél is több egyed került vissza a természetbe.

Ismertséget a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnökeként szerzett, ám most mégsem elsősorban a vizekről, hanem a fákról, az erdőkről kérdezzük Kun Zoltánt. Elvégre erdésztechnikus. Hogy aztán kiderüljön: a két témakör aligha szétválasztható.

Szombaton délután érdemes egy röpke félórára a csíkmenasági gótikus erődtemplomnál megállni, mert akkor nem kell a kulcsot sem keresni. Az erre vállalkozó asszonyok, lányok ilyenkor takarítanak, a vasárnapi misékre felkészítve az öreg istenházát.

A szellem győzelmét mutatja fel az idén nyolcvanéves Magyar Írószövetség története. Mégis, a feladatunk, hogy megértessük: nélkülözhetetlen az irodalmi élet és az alkotók támogatása – Erős Kingával, a Magyar Írószövetség elnökével beszélgettünk.

Az emberről bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy műveletlen bunkó. Például kicsúszik a szájamon, hogy „végy egy kenyeret!”, s hopp, erre jön is a lesajnáló tekintet és a megjegyzés, hogy ezt a helyesírás-ellenőrző biztosan aláhúzná.

Vannak alkotók, akiknek életműve kevéssé ismert, holott művészetük megérdemelné a figyelmet mind a közönség, mind a szakma részéről. A „mellőzöttek” közé tartozik Czimra Gyula festőművész is, akinek most feltárul a pályája. A Magyar Nemzeti Galéria Árnyék nélkül – Czimra Gyula (1901–1966) életmű-kiállítása hat szekcióban száznyolcvan művet vonultat fel.