Rendkívül termékeny életutat mondhatott magáénak Makovecz Imre. Pályája első felében azonban számos nehézséggel kellett megküzdenie.
A szocializmus idején eleinte a tiltott, később a tűrt kategóriába tartozott Makovecz Imre és mindaz, amit képviselt. Az elhajlást a központi irányelvektől, az eltérő gondolkodást akkoriban nemigen támogatták. A kötelező szocreál stílusban tervezés után az 1960-as években az építészek felszabadulásként élték meg, hogy nyitni lehetett a nyugati, modernista-internacionalista irányzatok felé. Számos színvonalas épület született akkor, köztük a budapesti Körszálló vagy a salgótarjáni városközpont. Az 1980-as évek végére pedig megérkezett a posztmodern irányzat, amikor már Nyugaton is elegük lett az embereknek a túlzottan uniformizált, „dobozszerű” építészetből.
Makovecz Imre 1981-ben
Képforrás: Fortepan/Szalay Béla
Makovecz Imre azonban már jóval korábban ráérzett a változás szükségességére.
Abszolút újító volt. Az organikus építészetnek idehaza is voltak előzményei – gondoljunk csak Lechner Ödönre vagy Kós Károlyra és az ő építészeti körükre. Makovecz Imre és Csete György munkásságában ennek a szemléletnek a hatása az 1960-as évek végén, de főként az 1970-es években tört felszínre. Mindketten
az ősi jelek, szavak és a népi kultúra irányából közelítettek, és ráéreztek arra, hogy ezt a gondolkodásmódot kell az építészetben továbbvinni.
Egy-egy alkotói közösséget is gyűjtöttek maguk köré, akik ezt a szemléletet képviselték. Elindult az a mozgalom, amelynek első közös, nagy kiállítása Magyarországon 1985-ben volt.
Beszélgetőpartnerünk: Salamin Ferenc építész, az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője
Fotó: A szerző felvétele
Ekkor találkozott Ön is az organikus építészettel?
Lényegében igen, hiszen az egyetemen erről a szemléletről egyáltalán nem tanultunk.
Az egyik társunk találkozót szervezett Makovecz Imrével, és az ő előadásai nyitották meg a szemünket és a lelkünket e gondolkodásmód irányába.
Ezután nyári építőtáborokat szerveztünk építészhallgatók számára Visegrádon, amelyek húsz éven át működtek, hogy majd néhány év szünet után egy évtizede ismét feltámadjanak. Ezek kiváló lehetőséget adtak arra, hogy közösen áttekintsük a tervvázlatokat, beszéljünk, szavazzunk róluk, és a legsikeresebb tervet meg is építsük nyáron a táborban.
Keresettek voltak az ebben a szemléletben készült épületek az 1980-as években?
Kifejezetten azért fordultak a megrendelők Makovecz Imréhez, mert valami mást szerettek volna, mint amit addig megszoktak. 1982-ben, amikor megnyitotta magánirodáját, már ismert volt az általa képviselt szemlélet. Megjelent néhány cikk a Magyar Építőművészet című folyóiratban, és az ismertséghez hozzájárult Osskó Judit Unokáink is látni fogják című építészeti tévéműsora is, amelyben többször szerepelt. A Népművelési Intézet munkatársaival bejárták az országot, hogy meggyőzzék a tanácselnököket, a települések vezetőit, hogy a közösségek újraélesztésével, a faluházak építésével ismét életet hozzanak a falvakba.
Budapest XII. kerületében a Makovecz-családi ház, ma Makovecz Központ és Archívum
Képforrás: Makovecz Imre Alapítvány/Műcsarnok/Angyalok és építészet kiállítás sajtófotó
A szocialista kultúrház-kultúrotthon kategória lényege az volt, hogy annak portása mindenkit ellenőriz, és mindenről jelentést ír. A kultúrát a nagyvárosból „vitték”, és azt adták át a kisebb településeken élőknek. Makovecz Imre faluházai ezzel szemben teljesen más szemlélet alapján épültek: az önszerveződés tereiként, a régi művelődési körök újjáélesztésének színhelyeként.
A más építészeti felfogás más alaprajzot is jelentett: szabad, ellenőrzésmentes bejáratokat és olyan tereket, amelyekben sokféle tevékenység folyhatott.
Ez nemcsak építészeti megújulást, hanem szociális és működési újjászületést is jelentett, lehetőséget és keretet adva a közösségek szabad működésére.
Idővel egyre többen felismerték, hogy Makovecz Imre organikus építészete az emberi lélekre reflektál: épületei ismerős, sajátként érzett elemeket hordoznak – fehér falakat, faszerkezeteket, piros cseréptetőket. Sok esetben a deszkaborításokkal szinte élőlényszerű építményeket hozott létre. Az emberek ezt az egyedi, már-már szürrealisztikus összhatást elfogadták. Makovecz és tanítványai révén ez az élő, organikus szemlélet fokozatosan a mindennapok részévé vált, az emberek pedig megérezték erejét, szépségét.
Ellenzői körében nemegyszer elhangzottak olyan érvek is, hogy túl drága a Makovecz tervezte egyedi épület létrehozása.
Tévhit, hogy az organikus építészet drágább lenne más építészeti irányzatoknál. Ez különösen nem volt igaz kezdetben, az 1980-as és 1990-es években. Ezek az épületek sokszor még olcsóbbak is voltak: egyszerű nyersanyagokból és rengeteg társadalmi munkával épültek. Akkoriban kimentek az erdőbe, kivágták a tanácsi területeken lévő fákat, és azokat használták fel. Természetesen mára a helyzet megváltozott, az emberi munka mindenhol sokkal drágább lett, ezért a munka- és részletigényes elemeket ma már némileg csökkenteni kell. De ezek az épületek nem feltétlenül kerülnek többe más típusú építményeknél.
Dobogókői síház
Képforrás: Makovecz Imre Alapítvány/Műcsarnok/Angyalok és építészet kiállítás sajtófotó
Makovecz Imre személyisége összefonódott az organikus építészettel. Halála után nem szűnt meg ez az építészeti irányzat?
Nem, Makovecz Imre halála után is születnek ilyen emelkedett lelkiállapotot közvetítő épületek. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a Kós Károly Alapítvány szervezésében Az élő magyar építészet című tárlat is azért jött létre, hogy bemutassuk, mit teremtett ez az építésztársadalom az elmúlt tizenöt-húsz évben. A kiállításon nyolcvanöt alkotó mutatta be munkáit: Makovecz tisztelői, munkatársai, tanítványai és követői küldték be terveiket.
Ma talán még erősebb az igény arra, hogy az ember közelebb kerüljön a természethez és az ember természetének megfelelő terekhez, formákhoz, épületekhez.
Az organikus építészet azonban kevéssé van jelen a médiában, és a tőke sem kedveli az egyedi megoldásokat, mert gyors megtérülésre és nagy haszonra törekszik – ez az építészet viszont nem erről szól. Továbbra is tömegesen épülnek lakóparkok, amelyeknek az egyszerű, gyors és olcsó kivitelezés a célja, minél nagyobb profittal. Ahol azonban a megrendelők szebbre, emberi életre alkalmasabb épületekre vágynak, ott alaposabban körülnéznek, és sok esetben rátalálnak erre az irányzatra, mert úgy gondolják, hogy élhetőbb. Azok az önkormányzatok, vállalkozások vagy magánemberek, akik emberközpontút, egyedit vagy saját „brand”-et szeretnének létrehozni – a borászattól a tésztaüzemig és a lakásokig –, szívesen választják az organikus szemléletben tervező építészeket.
Nyitókép: A makói Hagymatikum
Képforrás: Makovecz Imre Alapítvány/Műcsarnok/Angyalok és építészet kiállítás sajtófotó
