Hat fiatal koreográfus – Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifjabb Zsuráfszky Zoltán – mai látásmódja, a néptánc megújuló formái találkoznak Pál István Szalonna zenei elgondolásával, amelyben a magyar népművészet táncmotívumai és sokszínű hangszeres és vokális hagyománya kel életre. Az elmúlt évtizedekben számos, a Kárpát-medence népi kutúráját bemutató est született – Kincses Felvidék, Megidézett Kárpátalja, Ezerarcú Délvidék –, s most a Gyökerek és szárnyak, ahogy életre hívói fogalmaznak, Kis-Magyarország táncait idézi föl.
A botolók, ugrósok, csárdások és friss csárdások – vagyis a magyar néptánc legnépszerűbb, „nagy szoknyás” táncai – adják az előadás gerincét, amelyek Szatmártól a Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig képviselik a tájegységeket.
Pál István Szalonna muzsikája a régies dallamokból, valamint a XIX. és a XX. század új stílusú népzenéjéből merít. Különlegessége, hogy bemutatja a vidéki hangszerek sokszínű világát. A citerától és tekerőtől a cimbalmon, a pásztor- és hosszifuruglán (hosszú furulyán) át egészen a kis klarinéton és a klasszikus vonósbandán keresztül szólalnak meg a dallamok. A hangszeres zene mellett a vokális hagyomány is fontos szerepet kap: szólóénekek és táncokkal kísért dalok egyaránt megszólalnak. „Az volt az álmunk, hogy olyan előadást hozzunk létre, amely a mostani Kis-Magyarországra figyel zenében és táncban. Úgy válogattam össze a dallamokat, hogy minden tájegység saját karaktere érvényesüljön, miközben összességében is egységet alkot a műsor” – mondta Pál István Szalonna.
Nyitókép: Jelenet a Gyökerek és szárnyak című produkcióból
Képforrás: Bézsenyi Zsolt/Hagyományok Háza sajtófotó
