Nagyon örülök, hogy ismét visszahívtak a Budapesti Wagner-napok sorozatába Harmadik Nornának, ráadásul az idei fesztiválon a Parsifal Viráglányaként is bemutatkozhatom a Müpában. Mindig különleges élmény a Fischer Ádám vezényelte előadásokon énekelni, s az is jó, hogy a repertoáromon egyre több a Wagner-szerep. Szeretem az izgalmas kihívásokat, rendhagyó kaland volt nemrég A kékszakállú herceg várának Juditja, amelyet Münchenben, a nagy múltú Kammerspiele színpadán énekelhettem. Rengeteget segített a felkészülésben a mesterem, egy legendás Judit, Komlósi Ildikó. Instrukcióit mindig az én spinto szoprán hangomra szabja, nagy sikere volt az előadásnak, bízom benne, hogy máskor is alkalmam lesz ezt a Bartók-hősnőt életre kelteni – mondja az énekesnő.

Brassói-Jőrös Andrea érdekes utat járt be, míg Viskről indulva a Magyar Állami Operaház magánénekesnője lett. Kárpátalján látta meg a napvilágot, s azt mesélte az édesanyja, hogy

kisbabaként még beszélni sem tudott, de már álomba dúdolta magát.

Ötévesen kezdte zongoratanulmányait Czébely Katalinnál, párhuzamosan pedig a Pál Eszter és családja által vezetett népzenetáborok résztvevője volt, ahol „megfertőzték” a népzene, a népi ének szeretetével. Elvarázsolta a népdalkincs, a sok gyönyörű, szívből szóló dallam, így hamar eldöntötte, hogy ő is, akárcsak Eszter, népdalénekes akar lenni. Gyerekként is rengeteget tanulhatott tőle, segített felkészülnie a különböző versenyekre, amelyeken dobogós helyezéseket szerzett. Ez volt az énekléssel kapcsolatos első sikere, öröme.

Amint befejezte az alapfokú szakiskolát tizennégy évesen, Debrecenben, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta, s azért is vállalta, hogy egyedül költözik át a magyarországi városba, s válik kollégistává, mert erős vágy élt benne a népdalénekesi, zenei pálya iránt.

Sosem volt hát kérdés, hogy a zene, az éneklés lesz a hivatása, csak azt nem tudta, miként fogja elérni a célját, mert abban az időben még nem létezett ilyen szak Debrecenben. Ezért a szüleivel tanácskozva úgy döntött, felveszi a zongora mellé a magánéneket. Nem volt könnyű elsajátítania a klasszikus hangképzést, de jó kezekbe került Magyar Gabriella tanárnőnél, aki azt is támogatta, hogy folytassa mellette a más technikát igénylő népdaléneklést. Sokáig párhuzamosan csinálta, eljött azonban a pillanat, amikor belátta, választania kell. A negyedik év végén – szokása szerint – nem könnyítette meg az életét, egyszerre jelentkezett zongora szakra a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, valamint magánének és népi ének szakra a budapesti Zeneakadémiára. A sikertelen felvételi vizsga után döntött úgy, hogy Debrecenben marad, s az ötödik évben csak a zenére, a magánénekre koncentrál.

Az énekesnő élvezi a vígoperát is
Képforrás: A művész archívumából/engedélyével

 

 

Sok gátat sikerült áttörnöm abban az esztendőben, s akkor jöttem rá magam is, mennyi minden rejtezik a hangomban. Azt éreztem, ezzel foglalkoznom kell, kötelességem is kikutatni. Ebben az időszakban csendült fel az első magas C-m, ami egy szoprán számára mindig ünnep. Az ötödév végén szép szakvizsgát adtam, izgalmas művekkel. Debrecenben láttam először operaelőadást, Smetana Eladott menyasszonyát, a kakasülőn szorongva is magával ragadott a produkció. Olyan élményt jelentett, hogy azt éreztem, szeretnék ott lenni a pódiumon, életre kelteni különböző karaktereket. Ez döntött a folytatásról, arról, hogy milyen irányba indulok. Az első egyetemi mesterem Massányi Viktor volt, majd Mohos-Nagy Évához kerültem. Változott a hangom is, lírai koloratúrszopránként kezdtem, s aztán már a Zeneakadémián, Pászthy Júlia növendékeként a spinto színeim is megmutatkoztak, miközben a koloratúrakészségemet is megőriztem.

Tanulmányai alatt számos versenyen ért el szép helyezéseket, s épp tíz esztendővel ezelőtt diplomázott. Egy évvel később, 2017 júliusában az Armel Operafesztivál dalversenyének lett a fődíjasa.

Már zeneakadémistaként szerepelhetett, amikor az Operaházzal együttműködve állították színre Britten Szentivánéji álomját, amelyben Titániát, a Hindemith-operában, A hosszú karácsonyi ebédben pedig Leonora szerepét énekelte.

Majd következett egy különleges mű, Jake Heggie Ments meg Uram!-ja, amelyben Jade Bouchert keltette életre.

Natasa Rosztova szerepe volt az első bemutatkozásom az Opera nagyszínpadán Prokofjev Háború és békéjében. Fantasztikus darab, ráadásul úgy éreztem, igazán nekem való figura. Nagy örömöt jelentett az is, hogy a szláv évadban debütálhattam.

Kezdetektől izgalmas szerepeket kaptam. Olyan feladatokat, amelyek mérföldköveket jelentettek, s amelyekhez gyorsan fel kellett nőni fizikailag, lelkileg, technikailag egyaránt. Meg kellett tanulnom, hogyan osszam be az erőmet, mert mindig mindent oda szeretnék adni a közönségnek. Nem spórolok sosem az érzelmeim átadásán, de igyekszem tudatosan énekelni. Első címszerepként Dvořák Ruszalkáját osztották rám, olyan komplex figura ez, amely például az utolsó felvonásban három szopránt igényel: egy lírait, egy spintót és egy drámait. Jó volt, hogy ezt a figurát teljesen magamra szabhattam, hiszen nem sokszor játszotta a ház Dvořák operáját. Szerettem Kszenyiát is a Borisz Godunovban, tavaly pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon Szaffiként találkozhatott velem a közönség Szinetár Miklós rendezésében. Johann Strauss hősnője operai énekelnivalót rejt, ráadásul olyan színeket kellett magamban megkeresni, amelyekre korábban még nem volt szükség. Említhetem a debreceni Ory grófja Adél grófnéját is, amely vígoperai karaktereivel és koloratúrfutamaival igazi brillírozásra adott lehetőséget a pályám kezdetén. Szintén nagy örömöt jelentett, hogy tavaly decemberben beugorhattam a Bohéméletbe, Mimi szerepébe. Kolonits Klára kosztümjében énekelhettem, s belegondoltam abba, hogy kik, milyen nagy művészek formálták már meg ezt a Puccini-hősnőt… Épp ezért örültem annak, hogy nemcsak kiszolgáltam a zenei anyagot és a rendezést, hanem sikerült megmutatnom még a saját színeimet is. Jókor érkezett ez a szerep, s remélem, sokszor életre kelthetem még.

Mostanában rájött arra is, hogy élvezi a vígoperákat, a mókázást.

Mozart A színigazgató című művét rendszeresen előadjuk, most májusban is vár ránk egy sorozat. Felüdül tőle az ember lelke, arról nem is beszélve, hogy Mozart éneklése mennyire jót tesz a toroknak. Abban, hogy az ember megóvja a hangja egészségét, a dalok is segítenek.

Komoly repertoárt állítottam össze, amelyek között sok orosz nyelvű mű szerepel, de a kortárs vonal is jelen van, többek között

Kurtág György művei, amelyek semmihez sem hasonlítható perspektívát nyitnak meg az ember előtt. Jelenetek egy regényből, A boldogult R. V. Truszova üzenetei, Requiem a kedvesért – ezeket a szerzeményeit mind-mind előadhattam már.

De elénekeltem Mocsári Károly kíséretével az összes Rachmaninov-dalt is, Prokofjev Ahmatova öt dalból álló ciklusa mellett számos Csajkovszkij-dal is felhangzott az előadásomban.

Hozzáteszi még, hogy elkezdett ismerkedni Verdi A trubadúrjának Leonóra szerepével, emellett a Traviata is érdekli, akárcsak Csajkovszkij Anyeginjének Tatjánája, amelynek örülne, ha lassan rátalálna, mert igazán a sajátjának érzi.

Nagyon hálás vagyok Pászthy tanárnőnek a zeneakadémiai közös munkánkért, és azért, hogy ajánlotta, kérjek Komlósi Ildikótól meghallgatást a további fejlődésem érdekében. Úgy vélte, zenei, művészi és lelki gazdagsága miatt sokat tanulhatnék tőle technikáról, előadásmódról, művészi karakterformálásról. Ezen dolgozunk hét esztendeje, s a közös munka eredménye talán a sokasodó főszerepekben is megmutatkozik. Most azt érzem, minden jó, ahogy van, hiszen tíz év alatt szépen bővülő és egyre izgalmasabb repertoárt építhettem, s mára már a publikum egy része megismerte a nevemet… 

 

Nyitókép: Brassói-Jőrös Andrea 
Képforrás: A művész archívumából/engedélyével