Magyarország nem thrillerország. Pontosabban fogalmazva: szeretjük a thriller zsánert fogyasztani, elkészíteni viszont már nem annyira. Próbálkozások persze mindig is voltak, de rendre el kellett intéznünk őket A tanú sokat idézet mondásával, miszerint „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Sokszor az volt a probléma, hogy túlságosan hollywoodi karakterekkel és helyzetekkel próbálkoztak a filmesek, és ezek magyar környezetben mesterkéltnek, vagy inkább nevetségesnek hatottak, máskor meg ordított a végeredményről, hogy az alkotók egyáltalán nem érzik a műfajt, így a próbálkozásuk eleve kudarcra ítéltetett. Akadt egy-egy sikeres próbálkozás, például amikor megtörtént esetet dolgozott fel, annak minden velejárójával A martfűi rém, vagy sikerült a thrilleres hangulatot különös és egyedi atmoszférába, egyfajta mozgóképes költészetbe csomagolni (Kontroll).

 

Jelenet az Itt érzem magam otthon című filmből Képforrás/Forgalmazó: Forum Hungary

 

Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon igazán egyik fenti kategóriába sem sorolható.

Különlegességét és működőképességét részben talán annak köszönheti, hogy a filmben ábrázolt Magyarországot szándékosan finoman elemeli a valóságostól.

Nem mondja ki egyenesen, de mintha hazánk egy alternatív verziójában járnánk, olyan környezetben, amelyik elég ismerős ahhoz, hogy ne érezzük sci-finek a látottakat, ugyanakkor kellően furcsa ahhoz, hogy azt gondoljuk, ez azért mégsem teljesen a magyar realitás és a magyar valóság. Mivel a film képes olyan saját valóságot teremteni, amelyet nézőként elfogadunk, nem kérjük rajta számon a bennünket körülvevő realitás törvényeit. Nyitottá válunk a különleges, kissé bizarr „mesére”, amely viszont éppen azzal fogott meg eddig háromszázezer nézőt (ennyien látták februári premierje óta a mozikban), hogy mondanivalójával és bemutatott morális dilemmáival nagyon is rímelt azokra a problémákra, amelyek a magyar embereket foglalkoztatják. Az alkotók több interjúban is elmondták, hogy maguk is látják, sokan aktuálpolitikai mondanivalót vélnek felfedezni az Itt érzem magam otthonban, pedig csak a puszta véletlen műve, hogy a hosszú évek alatt elkészült munkájuk épp a választások előtti felfokozott időszakban kerülhetett a nézők elé, és szerintük ez inkább azt mutatja, hogy a mondanivalójuk univerzális és számos helyzetre rímel. Azt, hogy ez tényleg így van, valószínűsíti a film világpremierje a spanyolországi Sitgesben, ahol ugyancsak rezonált rá a közönség.

 

Családi tabló Képforrás/Forgalmazó: Forum Hungary

 
Remekül megrendezett, pompás színészi alakításokkal teli mozi az Itt érzem magam otthon, amely sikerét elsősorban Veres Attila kiváló és okos forgatókönyvének köszönheti. Az utcáról elrabolt, majd egy bizarr, a világtól elzárt életet élő családba bekerülő Rita története nemcsak azért izgalmas, mert kihasználja fő – majdnem egyetlen – helyszínének klausztrofób hatását, és ügyesen vegyíti a lelki terrort, a testi erőszakot, nemcsak azért, mert mindvégig kiszámíthatatlan, hanem azért is, mert elfogadható szó szerint értelmezhető, vegytiszta thrillerélményként is. 

És megvan benne az a mögöttes gondolatvilág és morális dilemma, mely már komolyabb társadalmi mondanivaló felé mutat.

Veres forgatókönyve a nézőre hagyja, milyen mértékben kíván elmerülni a történetben: azok is jól szórakozhatnak rajta, akik tényleg csak egy kis borzongásra és meglepő fordulatokra várnak, és azokat sem hagyja cserben, akik szeretnek egy filmet továbbgondolni, akár hosszan beszélgetni róla, akár különböző értelmezési lehetőségeket megvitatva.

És nem utolsósorban még valami: Lovas Rozi Rita/Szilviként élete szerepét játssza: ennyire sokszínű, ilyen széles és gazdag fejlődési ívet mutató szerephez talán tízévente juthat magyar színésznő a filmvásznon. Csodálatos, ahogy élni tudott a lehetőséggel, miközben a többiek – Molnár Áron, Szervét Tibor, Gryllus Dorka, Simon Kornél – is remekelnek szerepeikben.

Az Itt érzem magam otthon című film a Netflix kínálatában látható.

Nyitókép: Molnár Áron és Lovas Rozi a filmben Képforrás/Forgalmazó: Forum Hungary