Még a pandémia előtt jöttek divatba az osztályharcokra fókuszáló filmek, melyek a gazdag–szegény tengelyen mutatták be, mi a baj mostani társadalmunkkal, milyen feszültségek próbálják szétszakítani azt, milyen élet-halál harc folyik odalent.

Akadnak a világon nagyvárosok, melyeknek megvannak a maguk filmes krónikásai. New Yorknak kapásból több is van, Woody Allentől kezdve Spike Lee-n át egészen Martin Scorseséig, Los Angelesről kevesen mesélnek jobban Michael Mann-nál, Almodóvar nagy szerelme Madrid, Wong Kar-Wai pedig Hongkong kiváló krónikása.

Logikus lenne, ha A legfehérebb nap cím egy izlandi film esetében arra a napra utalna, amikor a legtöbb hó hull a tájra – ám e szókapcsolat egy hiedelmet idéz, amely szerint a fehér, ködös napokon az ég leszáll a földre, és ilyenkor a holtak kommunikálni tudnak az élőkkel.

Az Oxigén a rendező nagy visszatérése hazájába: a Magasfeszültség óta most forgatott először francia nyelven, méghozzá egy francia filmsztár, Mélanie Laurent főszereplésével, aki a Becstelen Brigantyknak köszönhetően nemzetközileg is ismert és eladható.

Szász Attila filmje, az Örök tél bemutatásakor ugyan elég nagy sajtófigyelmet kapott, mégis sokkal kevesebben látták annál, mint ahány nézőt érdemelt volna. 

Ahogy az életben, úgy a filmekben is kisebbségben vannak a nők az űrhajósok között, és az űrhajózásról szóló filmekben jobbára csak akkor játszhatnak főszerepet, ha a film egy távoli jövőben játszódó science fiction mozi, mint például az Alien.

A nagyjátékfilm-rendezőként elsőfilmes, de rendezőasszisztensként és second unit directorként rengeteg tapasztalattal bíró Bagota Béla tudja, milyen csapdákat rejt egy magyar krimi, és ezt nagyon okosan próbálta kijátszani.

Borzasztóan kiszolgáltatottá tesz bennünket, ha az önmagunkról alkotott képünket egyetlen ember véleményétől tesszük függővé, a Lara pedig tökéletesen mutatja be ezt működés közben, ahogyan azt is, hogy ezek a viselkedésminták öröklődnek.

A thriller zsáner hazai kismestere, Szász Attila, valamint legszorgalmasabb forgatókönyvírónk, Köbli Norbert negyedik közös filmje egyértelmű főhajtás Alfred Hitchcock munkássága előtt, egyben szintlépés is a két alkotó karrierjében. Korábbi munkáik (A berni követ, Félvilág…) még tévéképernyőre készültek, s az Apró mesék az első közös filmjük, amelyet kifejezetten mozivászonra forgattak.

Szerencsére nem jellemző, hogy egy keresztnév mérgezővé vagy tabuvá váljon, és ez még akkor is igaz, ha netán egy sokak által gyűlölt politikushoz vagy tömeggyilkoshoz kötődik. Hiába próbáltam olyan magyar keresztnevet keresni, amely ugyan a törvény szerint adható, mégis tabunak számít, egy sem jutott eszembe.

A Köntörfalak minden ízében megfelel a kamaradrámák kritériumainak: az elejét és a végét leszámítva egyetlen belvárosi lakásban játszódik, és összesen három szereplőt mozgat.

Ha rászánjuk az időt és alaposan körbenézünk a Netflix, az HBO GO vagy éppen a Prime Video választékában, rengeteg izgalmas, rejtett kincset fedezhetünk fel.