Bár a magyar filmek iránti érdeklődést a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? lökte fel a magasságokba, néhány hónappal korábban a – most a Max kínálatában is megjelent – Fekete pont kiemelkedő nézőszáma már jelezte: valami megváltozott.

Bár a nagyjátékfilmek idei versenyébe nem jutott be magyar alkotás a 75. Berlinale Nemzetközi Filmfesztiválon, a Perspectives szekcióban helyet kapott az Inkubátor Program keretében forgatott Minden rendben, Sós Bálint Dániel elsőfilmje.

Miután a rendszerváltozás utáni magyar mozihistória legsikeresebb magyar filmje lett a Futni mentem, nem egész három hónappal premierje után a Netflixre is befut. A vígjáték mindeközben elnyerte a Szemle Tanács Különdíját a 44. Magyar Filmszemlén.

Akadnak már-már zavarba ejtőn személyes filmek. Nézőként különös átélni, ahogy az alkotó fölfedi legmélyebb érzéseit. Persze a személyesség önmagában még kevés a jó mozihoz, de a Volt egyszer egy nyárnak nem is ez az egyetlen igazi erénye.

Az iskola a társadalom kicsiben: szuperlelkes, fiatal tanárnő találkozik az iskolarendszer korlátaival és azzal, hogy hiába minden lelkesedése, ha a tanártársai és a szülők úgyis visszarántják a „túlbuzgó” kezdő kollégát. A tanári szoba. Ismerős?

Biztosan érdemes egész életünkben mindenáron becsületesen élni? A gonosz cselekedet tényleg elnyeri méltó büntetését? A Blaga leckéi című film ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szembesíti nézőit, de a provokáció sem áll távol gondolkodásától.

A brit filmművészet szívesen állít emléket a társadalom hétköznapi hőseinek, közülük való Jean Purdy brit ápolónő is, aki önfeláldozása révén járult hozzá a lombikbébi-program megteremtéséhez. Róla szól a Joy, az élet csodája című mozidarab.

Az Olivier Nakache–Éric Toledano alkotópáros az Életrevalókkal lett a filmvilágban egyszeriben ismert. Védjegyükké vált, hogy fontos, érzékeny témákat dolgoznak fel rengeteg humorral. Legújabb filmjük, az Ennél csak jobb jöhet két nagy kérdésbe is belekap.

A német Tűzvörös égbolt le sem tagadhatná, hogy a világjárvány időszakának mozija. Csakhogy azon kevés filmek egyike, amelyik kimondottan kreatívan tudta használni az ezzel együtt járó kötöttségeket, és szerencsére egyáltalán nem a pandémiáról szól.

Negyedik évadához érkezett a klasszikus krimik szerelmeseinek kedvelt sorozata, a Bécsi vér. A forgatás szünetében az egyik főszereplő, Luise von Finckh jelmezben, Clara Weissként beszélt plátói kapcsolatról, modern megközelítésről, a filmről.

Sorozatgyilkos thriller – a megnevezés alighanem mindenkiben véres, kegyetlen, öldöklő film képét idézi föl. A Vörös szobák egyetlen vércsepp és egyetlen gyilkosság megmutatása nélkül hatol a lelkünk mélyére, hogy annál jobban felzaklasson.

Sokszor nehéz eltalálni, hogy egy idős ember életében mikor érkezik el az a pillanat, amikor már veszélyes számára az önállóság, és segítségre szorul a mindennapi életben. Olykor az érintett tiltakozik az állandó gondozás ellen, ahogy a Valami madarak Bélája.