Az amerikai mozipiacon azokra a filmekre használják a „sleeper hit” kifejezést, melyektől igazából senki sem várt komolyabb sikert. Nincs mögöttük komolyabb marketing-kampány, nem áll rendelkezésre busás költségvetés, nem szerepelnek benne jó nevű sztárok.

Ez az írás nem valamelyik kereskedelmi csatorna esti főzőversenyeiről szól, itt kicsit nagyobbak a tétek annál, mintsem hogy ki nyeri meg idén az Arany Fakanál-díjat, miután megpucolt egy csirkét és tökéletesen készítette el a homárt.

Samuel Beckett drámaíró 1989 végén hunyt el, vagyis még megélhette a hírt, hogy egy csapatnyi svéd rab a nyolcvanas években az ő világhírű darabját, a Godot-ra várvát használta fel arra, hogy leléceljen a börtönből.

A XX. századi dán történelem egyik legfölöslegesebb, ráadásul nem is szándékos vérontása 1945-ben történt Koppenhága városában.

Vannak filmek, amelyek nagyon is visszatükrözik azt, hogy mely országban készültek. Szoktuk azt mondani filmekre, hogy nagyon francia, nagyon olasz, nagyon angol, nagyon dél-koreai vagy épp nagyon amerikai.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy thrillerelemekkel átszőtt, melankolikus hangulatú szerelmes film, az utóbbi évek egyik legmeglepőbb és legnívósabb magyar mozija.

Az ajtó belülről zárva, az ablakok nem nyithatók, és csak ketten voltak a szobában: ki lehet a gyilkos?

Az éjszakázás hosszú távon megöli a lelket. Legalábbis ez derülhet ki számunkra azokból a filmekből, amelyek olyan emberekről szólnak, akik nappal alszanak, éjszaka pedig dolgoznak.

Hosszú ideje várunk arra, hogy a Netflix végre saját, magyar gyártású és nyelvű tartalommal is előrukkoljon, legyen az egy új magyar film vagy sorozat.

Amikor azt mondjuk, hogy coming of age filmek, azaz felnőtté válásról szóló történetek, olyan alkotások jelennek meg a lelki szemeink előtt, melyekben nagy gyerekek, netán fiatal főiskolások vagy egyetemisták egy esemény vagy eseménysorozat hatására átlépnek a felnőtté válás küszöbén.

A magyar filmesek nagyon sokáig hadilábon álltak a thriller műfajával, és ha időnként volt is egy-egy ilyen próbálkozás, rendre közönyt váltott ki a nézőkből. Néhány éve azonban a helyzet megváltozott.

Paolo Sorrentinót, az Isten keze rendezőjét már hosszú évek óta az olasz filmmágus, Federico Fellini legtehetségesebb tanítványának tartják, és ő ezt a párhuzamot sohasem tagadta.