Ukrajna sosem lesz olyan többé, mint a háború előtt volt. Részben ezért is érdekes az ukrán Antonio Lukics második mozija, a Luxemburg, Luxemburg: pár hónappal az orosz–ukrán háború előtt forgatták, így bepillantást enged az ország életébe a „boldog békeidőkben”.

Ha lenne népszerűségi verseny a magyar rendezők között, Madarász Isti toronymagas eséllyel indulna harcba a győzelemért. Emberünk fáradhatatlan munkása a hazai filmművészetnek, aki dolgos kisiparosként ontotta magából a tévéfilmeket.

Ruben Östlund svéd rendező először A négyzet című filmjében merészkedett (akkor még csak részben) angol nyelvterületre és forgatott nemzetközileg is ismert sztárokkal, de a karrierje jóval korábban kezdődött.

Régi nagy kérdése a magyar filmgyártásnak, hogy mennyire lehet a hollywoodi recepteket használva hazai filmeket készíteni. Lehet hiteles egy magyar thriller? Hihető lehet egy magyar horror? Működik a hollywoodi romantikus vígjátékok receptje hazai környezetben?

A „Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond” mondás illusztrálása ritkán sikerül olyan találóra, mint A teszt című francia filmben, amiben megismerhetjük a négygyerekes Castillon családot.

Az „Eat the Rich” (szó szerinti fordításban: Edd meg a gazdagokat!) mondat eredete ugyan egészen a francia forradalom idejére tehető, de kétségtelen, hogy az elmúlt években új életre kelt a politika világában, valamint a popkultúrában is.

Bár a Hurokkal a magyar zsánerfilm is tett már egy próbát az időutazás terepén, az akció-thriller nem igazán tudta kihasználni a témában rejlő lehetőségeket.

Lassan nyolcvan éve, hogy véget ért a II. világháború, mégis máig sorra jelennek meg róla a filmek, dokumentumfilmek és sorozatok (és akkor a könyvek és színdarabok területére át sem tévedtünk).

Kétgyerekes apukaként gyakran áldom az eget, hogy a kisgyerekek fizikai ereje egészen elhanyagolható. Ha nem így lenne, valószínűleg már rég halott lennék, ugyanis egy dackorszakos három-négyévesnek hiába magyaráz az ember.

Bár nyáron a mozivásznakon nem vert nagy hullámokat, a januári Netflix premier bizonyította, hogy a Szia Életem! egy igazi közönségfilm, hiszen úgy cuppantak rá a hazai nézők, hogy hosszan – és e cikk írásának pillanatában még mindig – a streamingszolgáltató filmes toplistájának élében tanyázott.

A szomszédunkban zajló történések árnyékában most kissé másképp nézünk a háborús filmekre, így a Netflix választékában debütáló Nyugaton a helyzet változatlan is kellemetlen aktualitással bír.

Kis magyar abszurd. Ez volt az első gondolatom, miközben néztem Fazekas Máté első nagyjátékfilmjét, a Kilakoltatást, amely a 85 perces játékidejébe olyan mennyiségű társadalomkritikát sűrít, ami más alkotónak a teljes életművébe is alig fér bele.