Vannak filmek, amelyek kapcsán néha már az előzetes láttán azt érezzük: elsősorban azért készültek, hogy a filmművészet összes létező díját elnyerjék, és közben legyezgessék az alkotóik egóját.

Till Attilát a legtöbben a TV2 örökké fiatal és állandóan pörgő műsorvezetőjeként ismerjük, egy felnőtt testbe zárt örök gyerekként, akinek megvan az a csodálatos képessége, hogy a legegyszerűbb emberektől kezdve a legintelligensebbekig bárkivel képes megtalálni a közös hangot.

A bosszúfilm sajátos helyet foglal el a filmtörténetben, gyakorlatilag egy külön alműfaja az akciófilmeknek, a krimiknek és a thrillereknek, sőt olykor még a horror zsánerrel is képes vegyülni.

Íratlan szabály, de attól még szabály, hogy nagyjátékfilmnek jellemzően azokat az alkotásokat tartjuk, amelyek elérik a legalább hetvenperces játékidőt. Ezekkel szemben pedig ott vannak a kisfilmek, melyeknél mindenki nagyon csúnyán néz, amennyiben túllépik a félórás hosszt.

Az erotikus filmek utoljára a kilencvenes években, vagyis még pont az internet tömeges elterjedése előtt voltak igazán népszerűek. Ugyan kimentek a divatból, de időről időre mégis érkezik egy-egy olyan film, aminek apropóján felkapja a fejét a világ egy pár fedetlen kebelre és egy pucér férfihátsóra.

A kémfilm műfaját leginkább az amerikaiakhoz és az angolokhoz kötjük, pedig minden alapanyag rendelkezésre áll Magyarországon ahhoz, hogy kémfilmek/ügynökfilmek sokaságát hozzák tető alá a hazai filmesek, ráadásul igaz történetek alapján.

Az amerikai mozipiacon azokra a filmekre használják a „sleeper hit” kifejezést, melyektől igazából senki sem várt komolyabb sikert. Nincs mögöttük komolyabb marketing-kampány, nem áll rendelkezésre busás költségvetés, nem szerepelnek benne jó nevű sztárok.

Ez az írás nem valamelyik kereskedelmi csatorna esti főzőversenyeiről szól, itt kicsit nagyobbak a tétek annál, mintsem hogy ki nyeri meg idén az Arany Fakanál-díjat, miután megpucolt egy csirkét és tökéletesen készítette el a homárt.

Samuel Beckett drámaíró 1989 végén hunyt el, vagyis még megélhette a hírt, hogy egy csapatnyi svéd rab a nyolcvanas években az ő világhírű darabját, a Godot-ra várvát használta fel arra, hogy leléceljen a börtönből.

A XX. századi dán történelem egyik legfölöslegesebb, ráadásul nem is szándékos vérontása 1945-ben történt Koppenhága városában.

Vannak filmek, amelyek nagyon is visszatükrözik azt, hogy mely országban készültek. Szoktuk azt mondani filmekre, hogy nagyon francia, nagyon olasz, nagyon angol, nagyon dél-koreai vagy épp nagyon amerikai.

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy thrillerelemekkel átszőtt, melankolikus hangulatú szerelmes film, az utóbbi évek egyik legmeglepőbb és legnívósabb magyar mozija.