Hosszú hónapokra teljesen leállította a pandémia a filmforgatásokat szerte a világon. És amikor már újra lehetett dolgozni, a szigorú szabályok bonyolulttá tették a filmesek dolgát. A munka megkönnyítése érdekében akkoriban a producerek előnyben részesítették a kevés helyszínen játszódó, kevés karaktert mozgató történeteket, mert így jóval egyszerűbb volt betartani a biztonsági szabályokat. Christian Petzold filmje több szempontból is az évtized elejét juttatja eszünkbe.
Hősei a nagyvárosból menekülnek ki a mindentől távol eső vidéki házba, ahogy tették ezt oly sokan a bezártság hónapjaiban.
Persze azok, akiknek volt rá lehetőségük. A Tűzvörös égboltban azonban nem a Covid elől menekülnek a szereplők, inkább az értelmiségi kreatívok kedvenc luxuspassziójával élnek: elvonulnak a világ elől, hogy nyugalomban, külső zavaró tényezők nélkül tudjanak alkotni.
Christian Petzold tematikus trilógiájának második darabja is az elemeket helyezi középpontjába. Míg az első film, a Hableány középpontjában a víz állt, a Tűzvörös égbolt a tűz filmje. A felszínen nézve a folyamatosan közeledő erdőtűz, és az erdőtűz fenyegetésével mit sem törődő, elsősorban önmagával és a saját kis életével foglalkozó főhős tökéletesen mutatja a világ hozzáállását a globális felmelegedéshez: mindannyian látjuk és a saját bőrünkön érezzük a jeleket, mégsem vagyunk hajlandók igazi áldozatokat hozni azért, hogy elébe menjünk a katasztrófának. Csakhogy ez nem több a film első rétegénél. Kétségtelenül benne van, de a Tűzvörös égbolt valójában nem erről szól.
Christian Petzold az alkotói válságról és az önmagukba forduló, a körülöttük lévő világra érzéketlen, az embertársaik iránt fájdalmasan kevés empátiát mutató művészekről mond szigorú ítéletet, és nem mellékesen ezzel némi önkritikát is gyakorol.
Bár a film Leonja (Thomas Schubert) semmiképp sem egyenlő Petzolddal, az író-rendező nem titkolja, maga is átment a karrierje során hasonló időszakon, amikor az első filmje sikere után túlzottan beleszeretett önmagába, hogy ez rövid távon kreatív válságot okozzon az életében.
Paula Beer Nadja szerepében
Leon szemszögéből mesél, és csak éppen annyit mutat a környezetéből és a többi emberből, amennyit az önsajnálatba forduló, a többiekkel csak minimálisan kommunikáló fiatal férfi hajlandó észrevenni. Az élet tele van apró titkokkal, és Leon empátia, valódi figyelem híján nem képes megfejteni őket.
A Tűzvörös égbolt a Max kínálatában látható.
Nyitókép: Messze még a tűz? Jelenet a Tűzvörös égbolt című filmből