Sokszor nehéz eltalálni, hogy egy idős ember életében mikor érkezik el az a pillanat, amikor már veszélyes számára az önállóság, és segítségre szorul a mindennapi életben. Olykor az érintett tiltakozik az állandó gondozás ellen, ahogy a Valami madarak Bélája.

Tavaly a színészsztrájk miatt hiányos volt a Velencei Filmfesztivál sztárfelhozatala, idén annál nagyobb volt a nyüzsgés. Az amerikai filmek rátelepedtek a műsorra, ám jó hír, hogy az egyik látványos sikert egy félig magyar produkció aratta.

Első rendezésével, az Egy nappal Cannes-ban 2018-ban bemutatkozott Szilágyi Zsófia második játékfilmjében is egyetlen nap történetét meséli el, ám a korábbival ellentétben most két nőre figyelve. A filmet a Velencei Filmfesztiválon, a világpremieren láttuk.

Roman Polanski és Alfred Hitchcock thrillerjeinek legjobb hagyományai keverednek Chloe Okuno Valaki figyel című filmjében, amely egyszerre izgalmas paranoiamozi és figyelemre méltó látlelet arról, sok férfi miért képtelen megérteni a nők félelmeit.

Egy párizsi lány útnak indul, hogy a világ túlsó végén felkutassa vér szerinti szüleit, az utazás azonban addig ismeretlen sebeket tép fel. A Visszatérés Szöulba kerüli a giccset és az érzelgősséget, helyette kíméletlenül őszinte.

A médiában és a filmekben elharapózó erőszakot állítja pellengérre az osztrák rendező, Michael Haneke 1997-ben rendezett mozija, az ok nélküli erőszakot sugárzó Furcsa játék, miközben maga is a filmes erőszak egyik csúcsalkotásává válik.

Régiónk filmfesztiválja nehéz helyzetben van, a neves rendezők Berlinben, Cannes-ban, Velencében rukkolnának elő új produkciójukkal, ám idén ismét sikerült olyan filmet találni a versenyprogramba, amelyik a legnagyobbak között is a gyöngyszem lehetne.

A cápás horrorok készítése eddig egyértelműen az amerikai filmesek privilégiuma volt. A franciák nem kisebb dologra vállalkoztak, mint hogy felborítsák a status quot. A Cápák a Szajnában ehhez önmagában még kevés lesz, de első lépésként határozottan ígéretes.

Nem minden film borzalmas, amely a Covid alatt született és – legalább részben – a világjárványról szól, bár tény, hogy nagyítóval kell keresni köztük a jobbakat. Az Országút nagyítója most egy kis csodára talált rá, A saját szobám című grúz műre.

Minden idők egyik leghírhedtebb tragédiája 1972 októberében esett meg. Több mint ötven év után az akkor történtek még mindig lázban tartják a nagyérdeműt: bár a történetből készült egy jól ismert filmváltozat, újabb feldolgozása, A hó társadalma iránt ismét óriási az érdeklődés.

Ha új helyre költözünk, a lakás/ház kiválasztásakor a kelleténél ritkábban vesszük figyelembe, kik lesznek az új szomszédjaink. Ha pedig később költözik mellénk valaki, akkor végképp nincs választásunk. A Szörnyetegek című film a szomszédháború egy egészen végletes formáját tárja elénk.

A nyomozós krimik/thrillerek műfaján belül külön alkategóriát adhatnának azoknak a daraboknak, amelyek a reménytelen ügyükbe lassan belebolonduló, de a keresést soha fel nem adó zsarukról szólnak. Az Akkor éjjel biztosan az alzsáner egyik csúcsdarabja lenne.