Legutóbb a sok helyszínen forgatott Wasp Network – Az ellenállók című filmje kapcsán váltottunk szót Velencében, a filmfesztiválon. Amikor megkérdeztem, mi lesz a következő filmje, azt felelte, hogy „remélhetőleg olyasmi, amit otthon forgathatok”…

Akkoriban azt a mondatot csak viccnek szántam, de valóság lett belőle. Számos dolog történt 2019 óta, például a lockdown. Úgy volt, hogy megrendezem életem első operáját, de a pandémia miatt ez nem valósulhatott meg. A bezártság azonban nem is jöhetett volna számomra jobbkor. Egy nagyon komplex nemzetközi projekt után igazán kimerültem. Szükségem volt kis időre, hogy kitaláljam, mi következzen ezután, és ebből született aztán meg az Irma Vep sorozatom, amely vicces módon éppen ugyanakkora logisztikai kihívást jelentett, mint a Wasp Network, amit ki akartam pihenni. Én írtam az Irma Vepet és rendeztem meg az epizódokat, ami nem könnyű feladat.

Ráadásul mindezt a Covid idején, amikor folyton változtak a szabályok, hogy mit és hogyan tudunk leforgatni. Nagyon élveztem a folyamatot, de valójában hét és félórás filmet készítettünk, egy igazi szörnyet, és ez nagyon igénybe vett.

Olyan sokat adtam magamból az Irma Vepbe, hogy úgy éreztem, mintha a karrierem egy szakaszának végére érnék. Az volt az érzésem, hogy a sorozat után újra kell kezdenem a pályámat, és újra kell gondolnom, hogyan készítek filmeket a jövőben. Végre szerettem volna valami könnyed, életigenlő dolgot forgatni, olyasmit, amit még sosem csináltam korábban. Vissza akartam hozni az életembe a filmkészítés békés, nyugodt módját. 

A rendező Olivier Assayas

 

Ebből született meg a Felfüggesztett idő. Úgy érzi, hogy ez az eddigi legszemélyesebb mozija?

Minden filmem személyes. Nem tudnék olyan filmet készíteni, ami nem az. Legfőbb inspirációm a saját életem. A különbség most az volt, hogy ebben a filmben szó szerint a saját életemről meséltem, ami – most már bevallhatom – kissé félelmetes volt. Olykor elbizonytalanodtam a folyamat során, hogy tényleg kell-e ez a film? A saját kísérteteimmel küzdöttem meg a film forgatása során, de jobban belegondolva az Irma Vepben is ezt tettem, és ez erőt adott. Ha ott meg tudtam csinálni, itt is menni fog. Ettől még a Felfüggesztett idő intim film számomra, hiszen tényleg rólam és a bátyámról, a kettőnk kapcsolatáról szól, de hála istennek a színészek segítségével egy kicsit el is távolítottam magamtól a történetet, ők is a film alakítóivá váltak, ezzel pedig sikerült egy kicsit eltolni magamtól a történetet.

Ez már a második filmje, amelyben Vincent Macaigne az alteregóját alakítja… Ő mit szólt ehhez?

Vincent különleges színész. Őt nem kell rendezni, ő magát rendezi. Mindig kipróbál ezerféle dolgot, folyamatosan keresi a megfelelő alakítást, a rendezőnek hátra kell dőlnie és megvárni, amíg elégedett lesz. Bizonyos dolgokban utánzott engem, más dolgokban azonban egyáltalán nem. A Felfüggesztett időben igazából azt a karaktert vitte tovább, amelyet az Irma Vepben kitalált.  

A Felfüggesztett idő idilli pillanata

 

Megváltoztatta a lockdownban töltött idő? Milyen hatással volt Önre?

Érdekes tapasztalat volt a bizonytalanság. Nem tudtuk, mi jön majd ezután. Mi lesz néhány hét, néhány hónap vagy néhány év múlva. A pandémia lehetőséget adott a világnak, hogy újra tiszta lappal induljon. Az más kérdés, hogy ebből nem lett semmi, de a lehetőség ott volt, és sokaknak adott reményt, hogy utána valami jobb jöhet. Én is azok közé tartoztam, akik naivan elhitték, hogy a társadalmunk jobbá válhat és erősebb lehet majd a történtek hatására.

A hetvenes évek gyermeke vagyok, aki hajlamos hinni az utópiában. Hiszek abban, hogy a világ megváltozhat, és ami elromlott, azt meg lehet javítani.

Hittem abban, hogy a lockdown hatására megváltozhat az értékrendünk, méghozzá jobb irányba.

Úgy érzi, semmi nem változott?

Szerencsére azért volt hatása. Sokan rájöttek arra, hogy a munka nem minden, nem szabad mindent feláldozni érte. Felgyorsította a digitális forradalmat, és azt, hogy egyre többen tudunk dolgozni otthonról.

A filmje karakterei azonban a lockdownban nem a jövőt kutatják, inkább a múltat. A saját múltjukat.

Visszatérve a szülői házba a saját gyerekkorukkal lépnek kapcsolatba. A testvérek együtt próbálják megfejteni, mi történt velük, és hogyan hatott rájuk az idő múlása. A bezártság visszavitt a gyerekkorom helyszíneire, ahol ráadásul újra hosszabb időt tölthettem, s ennek hatására számos dolog visszatért a múltamból, amivel szembe kellett néznem. Kamaszkorom óta nem laktam abban a házban, és hirtelen megint ott éltem az életem. Mintha a falak között ott kísértett volna a gyerekkorom szelleme.

Kép a mozidarabból

 

És tényleg a saját házában forgatott?

Úgy bizony. A családunk vidéki házában forgattam. A bátyám több időt tölt ott, mint én, de alapvetően nem nyúltunk semmihez. Most is úgy néz ki, mint gyerekkoromban. Ez valójában apám háza volt – a szüleim korán elváltak –, ahol édesanyámnak is volt egy szobája, ott alhatott, amikor meglátogatott minket. Ez azon ritka filmek egyike, amikor nem kellékeket lát a néző. Ha a színész kinyit egy fiókot a filmben, az a mi családunk holmijaival van tele. A filmben látható legtöbb tárgy része a múltamnak. Nagyon furcsa helyzet volt, mert ez a ház számomra sokat jelent, míg a stábtagoknak és a színészeknek ez is csak egy forgatási helyszín volt a sok közül.

A lockdownról nem nagyon készülnek vagy készültek filmek. Nem félt belevágni?

Amikor írtam, még azt hittem, hogy túl sok ilyen film készül majd, és az enyém csak egy lesz a sok közül. És azt is éreztem, hogy túlnő rajtam. Ki vagyok én, hogy filmet forgassak róla? Mindenkinek egyedi élménye van: az enyém miért olyan különleges, hogy filmet érdemeljen? Aztán idővel rájöttem, hogy valójában senki sem készít filmet a lockdownról. Ez bátorságot adott. A Felfüggesztett időt kis stábbal, mindössze húsz nap alatt vettük fel. Az egyetlen dolog, amitől féltem, hogy a filmem exhibicionista lesz. Tartottam attól, hogy túlságosan rólam fog szólni, és emiatt nehéz lesz vele azonosulni. Ezt mindenképp szerettem volna elkerülni, és a színészeim sokat segítettek abban, hogy ne lépjek bele ebbe a csapdába, és a film ne csak személyes, hanem univerzális is legyen.

Sokan voltak, akik élvezték a lockdownt, viszont szégyenkeztek emiatt. Ön is szégyellte, hogy jól érzi magát, miközben a világ szenved és bizonytalanságban él?

Bennem is motoszkált ez az érzés. Tudtam, hogy elképesztően privilegizált helyzetben vagyok. Ott éltem vidéken a nyugalom szigetén, nem voltak egzisztenciális gondjaim, miközben a hírekben figyeltem a világ összeomlását. Számos jó dolog volt számomra, de ilyenkor az ember nem tudja teljes mértékben jól érezni magát. Meghallgatja a híreket vagy olvassa az Internetet, és dőlnek a szörnyűbbnél szörnyűbb hírek. Ez kikerülhetetlenül hatással van rá, akkor is, ha egyébként szerencsés. Az idilli sziget sem olyan idilli, ha a világ összeomlik körülötte.

A Felfüggesztett idő április 17-től látható a mozik műsorán.

 

Nyitókép: Jelenet a Felfüggesztett idő című filmből
Fotók: A szerző archívumából