Év elején a magyar mozilátogatók figyelmét még lekötötte a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? küzdelme a nézők kegyeiért, valamint az igyekezet az újabb és újabb rekordok megdöntésére a nézettségi versenyben. Ehhez képest szinte fű alatt, különösebb hírverés nélkül kúszott be a hazai mozivásznakra januárban a Véletlenül írtam egy könyvet című film, amely a két óriás árnyékában is képes volt komoly nézettséget produkálni, akár az év legnézettebb magyar filmje is lehetett volna a maga százötvennégyezer nézőjével egy átlagos filmes évben. Ráadásul a forgatókönyvíró-rendező, Lakos Nóra (korábbi filmje a Hab) egy nálunk régóta tetszhalott zsánert támasztott fel: az ifjúsági filmet.

Ha egy jelen időben játszódó magyar filmben alig ismerni rá a mai Magyarországra, az általában nem épp a minőségi filmkészítés jele, de ami a legtöbb filmnél hátrány lenne, az a Véletlenül írtam egy könyvet esetében határozott előny.

Lakos Nóra ugyanis önálló kisvilágot alkot főhőse, Nina körül, aki éppen abban a korban van, amikor úgy érzi, hogy ő a világ közepe.

A kislányt leginkább a saját érzelmi világa és írói ambíciói foglalják le: úgy akar írni a világról, hogy valójában még nem ismeri azt. Azonban a türelmetlenségéhez, kamaszos énközpontúságához és bizonytalanságához valódi tehetség párosul. Ezt veszi észre a szomszédban lakó Lídia néni, aki rutinos íróként ad tanácsokat lelkes, ifjú követőjének. A holland ifjúsági regény (a könyv hazánkban is megjelent) nyomán született film jó arányérzékkel rajzol sajátos, színes világot Nina köré úgy, hogy ne legyen túl meseszerű, de a realizmustól is távol tartsa magát. Képi világa nagyrészt napsütötte, színes és pozitív, még az esti jelenetek is úsznak a színekben, visszatükrözve a főhős álmodozó lelkivilágát.

Jelenet a Véletlenül írtam egy könyvet című filmből

 

Érdekes színfoltja a filmnek, hogy bár Lídia arra tanítja az ifjú írót, hogy konfliktus nélkül nincs igazi történet, a Véletlenül írtam egy könyvet megengedi magának, hogy a főhősének ne nagyon legyen konfliktusa. Pontosabban, ami van, azt leginkább saját maga okozza: a százperces játékidő során csak önmagát kell legyőznie.

Szerető családja van, szerető barátai, senki sem áskálódik ellene, egyszerűen csak a kamaszlét lelki bizonytalanságai tartják sakkban. Meg persze elhunyt édesanyja hiánya,

ami elkíséri, hiába telt el nyolc év, hiába érzi, hogy már alig emlékszik rá. A film egyik fő történetszála, hogy Nina egy jó fényképet szeretne találni a fotózást egész életében messziről kerülő édesanyjáról, hogy legalább fel tudja idézni az arcát. Ötletes és érdekes vonal, bár teljességgel hihetetlen, hogy a XXI. században ne őrizzen a család legalább egyetlen fotót. A másik fő szálat az apa új barátnője, Detti hozza a történetbe, aki ugyan kedves teremtés, Nina mégis képtelen elfogadni, hogy bárki is elfoglalhassa az édesanyja helyét, ily módon nem könnyíti meg Detti beilleszkedését a családba. És persze megjön az első jel a nagylányságra és a látóhatáron feltűnik az első szerelem is a lány életében.

Valójában felnövéstörténet a film, amelynek egyetlen konfliktusa a főhős lelkében zajlik.

Túl tud-e lépni Nina az anyja elvesztésének árnyékán, el tudja-e fogadni azt, hogy az édesapja újra megtalálhatja a boldogságot egy másik nő mellett, és fel tudja-e szabadítani annyira a fantáziáját, hogy kívülről látva saját magát, könyvet írjon a történetéből. A magyar filmek egyik régi, gyakran visszatérő hibája a gyenge gyermekszereplő, de Lakos Nóra nem hibázott: a főszerepet alakító Demeter Villő éppen annyira idegesítő, mint bármelyik kiskamasz, de közben minden önzése ellenére végig szerethető és természetes marad. Párosa az édesapját alakító Mátray Lászlóval kiváló. A többi szereplő – Tenki Réka, Mucsi Zoltán, Zsurzs Kati, Rujder Vivien, Lovas Rozi – egytől egyig hibátlanul bontja ki a figurája adta lehetőséget. Talán elbírt volna még némi plusz konfliktust a film, de a végeredmény így is nagyon szerethető, kicsiket és nagyokat egyaránt le tud kötni immár nemcsak moziban.

A Véletlenül írtam egy könyvet a Netflix kínálatában látható.

 

Nyitókép: Nina (Demeter Villő) és Lídia ( Zsurzs Kati)
Fotók: Véletlenül írtam egy könyvet produkció