Húsz éve filmjei leggyakoribb témái közé tartoznak az érzelmek, a vonzalmak, a megcsalások, a megcsalatások. Miért foglalkoztatja ennyire?

Sok művésznek van kiemelt témája az életében. Mint amikor egy festő kizárólag tájképekre specializálódik, vagy van egy korszaka, amikor csak portrékat fest. Én elsősorban párokról és vágyakról szeretek mesélni, mert ezen keresztül a kedvenc témámról beszélhetek: a férfiakról és a nőkről. Rajtuk keresztül pedig a társadalmunkról.

Mi volt a Barátnők történetének kezdő lépése?

Joan karakterét találtam ki először, ő az, aki rájön arra, hogy már nem szereti a férjét, és lelkifurdalása lesz emiatt. Egy ilyen helyzet számos kérdést felvet. Tegyen úgy, mintha minden rendben lenne? Tegyen erőfeszítéseket azért, hogy újra szerethesse a férjét? Legyen vele őszinte? Vagy el kéne hagynia őt? Végül az őszinteséget választja, ami drámai folyamatokat indít el, a férje nyomtalanul eltűnik… nyilván nem ez volt Joan célja. Szóval ez a történet egyik fele, és ehhez akartam kitalálni egy másikat is, éppen az ellentétét mindannak, ami a nővel történik. Így találtam rá a másik barátnőre, aki abban hisz, hogy nem kell a szerelem az ember életébe, elég, ha keresünk magunk mellé valakit, akit vonzónak találunk és kedveljük a társaságát. Végül mindezt kiegészítettem egy harmadik barátnővel is, ő meg van győződve arról, hogy a férje halálosan szerelmes belé, miközben a férfi épp a legjobb barátnőjével kezd viszonyt.

Úgy akartam elmesélni ezt a három történetet, hogy összefüggjenek egymással, és ami az egyik szálon történik, hatással legyen egy másik történetszálra.

Egy ponton a vágóm azt mondta, hogy annyi minden történik a filmünkben, mint egy minisorozatban, amit valahogy sikerült belesűrítenünk egyetlen epizódba.

Emmanuel Mouret, a Barátnők rendezője a Velencei Filmfesztiválon
Fotó: Giorgio Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál

 

Három nő története a film, a narrátor mégis egy férfi. Miért férfi meséli el a nők történetét?

Szerintem izgalmasabbá tette a filmet, hogy egy olyan férfi lett a narrátora, aki rögtön a film elején meghal, de a halála ellenére végig nagy hatást tesz a történet alakulására. Azáltal, hogy a halála után mesél magáról, le tudja vonni a következtetéseket arról, mi mindent rontott el az életében, ezt nézőként érdekes hallani. A halott narrátor lehetőséget adott nekem arra, hogy megőrizzem a film komolyságát, ám közben mégis játékosabbá, könnyedebbé tegyem az elbeszélésmódot. Már Billy Wilder is erre használta ezt az Alkony sugárútban.

Számos komoly témával foglalkozik a Barátnők, de azt hiszem, végső soron mégiscsak komédia. Miért ebben a műfajban akarta elmesélni?

Amikor belekezdek egy filmbe, sosem döntöm el előre, hogy mi lesz a műfaja. Egy idő után a Barátnőket melodrámaként láttam magam előtt, aztán úgy éreztem, hogy újabb történetszálak bevonásával könnyedebbé és szórakoztatóbbá vált.

Nem gondolnám, hogy vegytiszta vígjáték volna, szerintem többféle zsáner ötvöződik benne, például nincs híján a melodrámának.

Ha már említettem Billy Wildert: ő is előszeretettel kombinálta a melodrámai és a vígjátéki elemeket a Legénylakásban, azt nagyon szeretem. Jó, ha egy filmet nem lehet könnyedén besorolni egyetlen műfajba, nem szeretném, ha a műveim könnyen kategorizálhatók lennének.

Jelenet a filmből
 

Romantikus gondolkodásúnak tartja magát?

Sok kihíváson kell átesniük karaktereimnek, és azt hiszem a játékidő végére meg tudtam mutatni, hogy a hőseim bizonyos nyugvóponthoz értek, de a jövőben újabb helyzetek várnak még rájuk. Nem akartam lekerekített happy endingben gondolkodni, az túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat. Végig azt akartam éreztetni a nézőkkel, hogy ezzel a három nővel még bármi váratlan megtörténhet, és a boldogság gyakran onnan érkezik, ahonnan egyáltalán nem számítunk rá. Akartam, hogy a lezárásban legyen egy kis ironikus csavar, így a Barátnők befejezése valamiféle happy failure, azaz boldog bukás 

Nem igazán válaszolt a kérdésemre…

Azt hiszem… Talán. De ki ne lenne romantikus mélyen, legbelül? Sokan bezárkózunk, mert félünk a kudarctól, de ettől még titkon mindannyian vágyunk a romantikára. Romantikusnak lenni azt jelenti, arra vágysz, hogy megtaláld életed párját, akivel mindenben összeilletek. Ki mondana nemet erre?

A Barátnők című filmet március 13-tól vetítik a hazai mozik.

Nyitókép: Jelenet a Barátnők című filmből