Szeretjük azt hinni, hogy az élet igazságos. Hogy a jó majd elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megkapja a maga büntetését. Ha ezen a világon nem is, de majd egy másikon minden és mindenki a helyére kerül. Csakhogy nem mindenkinek van kedve, hite és türelme megvárni a túlvilág ítéletét. Blaga, a hetvenéves nyelv- és irodalom-tanárnő egész életében tisztességes életet élt. Talán nem ő kapná a jó ember érdemrendet, de a maga módján becsületes polgára volt hazájának, igyekezett jó tanár, jó feleség és jó anya lenni.

Lehet, hogy egy kicsit mogorva, talán kötekedő természet, de hibái mindenkinek vannak, és Blaga sosem volt tökéletes.

A nyugdíjas éveire összekuporgatott némi pénzéből nemrég elhunyt férje temetését fedezné, valamint adna belőle a külföldre költözött felnőtt fiának is. Azért használok feltételes módot, mert az asszony nagyon hamar elveszíti a pénzét. Pontosabban: kicsalják tőle. Egy telefonos csaló forgatja ki a kis vagyonából, ő pedig ott marad a panellakásában nincstelenül, hiába dolgozott le egy egész életet.

Ha valakit kirabolnak az utcán vagy betörnek a lakásába, azt nemcsak ő, hanem a környezete is tragikus eseményként éli meg, számíthat az emberek együttérzésére. Azonban a telefonos csalók áldozatai ebben aligha bízhatnak. Tisztelet a kivételnek, de őket sajnos sokan elkönyvelik lúzereknek. Hogy dőlhetett be nekik? Hogy lehetett ennyire ostoba? Időskorára elment a józan esze? Ha odaadta a pénzét, akkor meg is érdemli!

Blaga szerepében Eli Skorcheva

 

És Blaga valóban nem sok megértésre számíthat. Még a saját fia sem mutat iránta együttérzést, mondván, az anyja elherdálta az „örökségét”. Amikor az asszony számára világossá válik, hogy a rendőrségre hiába vár, a pénzét sosem fogja viszontlátni, elérkezünk a film legfontosabb fordulatához.

Míg a valamennyire hasonló kiindulóponttal rendelkező Deák Kristóf-filmben, Az unokában a kirabolt nagyapa unokája nyomozásba kezd, hogy bosszút álljon és visszaszerezze az ellopott pénzt, a bolgár Blaga leckéi főhőse egész más utat választ.

Beáll dolgozni a csalókhoz, akik kirabolták. Miután egy rendőr ismerősétől megtudja, hogy a nyugdíjasokat telefonon átverő csalók újsághirdetésekben toboroznak futárokat, ő is jelentkezik. Csupán annyi a dolga, hogy állandóan telefonközelben legyen, és ha hívják, kocsiba pattanjon, majd rohanjon a megadott helyre. Ott vegye fel a kicsalt zsákmányt, majd a főnöke által adott koordinátákat követve szállítsa le azt a találkozási pontra. A „bére” mindig tíz százalék plusz a benzinköltség.

A bolgár filmművészet nem tartozik a világ elitjébe, alig-alig látható az ország határain túl, ezért is meglepő, hogy a Blaga leckéi milyen kiforrott, átgondolt alkotás. Sok szempontból a román filmes újhullámot idézi, de a társadalomábrázolása még annál is kiábrándultabb és sötétebb. Ráadásul Blaga fuvarozásai legalább olyan izgalmasak, mint egy korrekt akcióthriller autós üldözései.

Stephan Komandarev rendező filmje karaktertanulmány és társadalmi tabló egyszerre. Egy elszegényedő, frusztrált társadalmat mutat be, ahol a hagyományos értékek fokozatosan szorulnak háttérbe a túlélés oltárán, és ahol az empátia, az együttérzés már kihalófélben van.

Blaga a lecsúszó, lejtőn álló társadalom „terméke”. Az utolsó pillanatig tartotta magát, egy életen át próbált tisztességesen élni, és amikor mégis bajba kerül, nem kap segítséget, az emberek csak lenézik a „vén bolondot”. Ha ők így, hát ő is így. A Blaga leckéi nem romantikusan ábrázolja az asszony rossz útra térését. Jelenetről jelenetre látjuk, ahogy a tettei oltárán a lelkét is elveszíti, hogy aztán egy tragikus kulcsjelenet során végérvényesen pokolra szálljon. Persze csak képletesen értve, hiszen ez nem horrorfilm. Bár lelki értelemben annál is keményebb.

 

A Blaga leckéi a Max kínálatában látható.

 

Nyitókép: Jelenet a Blaga leckéi című filmből. A képen Gerasim Georgiev (Blaga fia) és Eli Skorcheva (Blaga)