Az igazán nagy fesztiválok nemcsak ahhoz járulnak hozzá, hogy a világ filmtermésének legértékesebb darabjait megismertessék a nagyközönséggel, hanem ahhoz is, hogy ezek az alkotások egyáltalán elkészüljenek. Több nagy fesztivál tart különféle workshopokat javarészt a pályájuk elején álló művészeknek, ahol a jó tanácsok és szakmai segítség mellett akár anyagi támogatást is szerezhetnek készülő tervük megvalósításához, ám a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Biennale College Cinema programja abból a szempontból mindenképp különleges, hogy a teljes film megvalósítását finanszírozza. Azért nem kell sok pénzre gondolni, filmenként kétszázezer euróról van szó, ami persze magánemberként rengetegnek tűnhet, de a filmkészítésben gyakorlatilag aprópénzt jelent még Magyarországon is. Ezért gyakran kisrealista alkotások készülnek.

Szilágyi Zsófia, a Cannes-ban nagy sikert aratott (elnyerte a filmkritikusok FIPRESCI-díját) Egy nap alkotójának stílusa amúgy is a kisrealizmus felé hajlik, így, ha volt magyar alkotó, aki élni tud a Biennale College Cinema nyújtotta lehetőséggel, akkor az éppen ő.

Viszont a támogatás követelménnyel is jár: a programba bekerülő filmeknek villámgyorsan kell elkészülniük. Szilágyi Zsófia a Velencei Filmfesztiválon a film előtti bevezetőjében elmondta, hogy elképesztő rohanásként élte meg azokat a hónapokat, amelyeket a Január 2. forgatásával töltött.

Nem tudom, hogy a rohanásnak mennyi köze van ehhez, de ez a nagyjátékfilm korántsem tűnik olyan kiforrottnak, mint amilyen az első volt. Pedig az Egy nap számos erényét sikerrel megőrizte, és ez nemcsak az egy nap alatt játszódó cselekményre igaz.

Ezúttal is hangsúlyosan női szemszögből szólal meg a film, a lakások szűk terei mellett most is kiemelt szerep jut Budapest utcáinak, épületeinek, hangulatának.

A városon többször is végigszáguldhatunk, lévén többkörös költözést követhetünk figyelemmel. A rendező és forgatókönyvíró Szilágyi Zsófia erénye, hogy szereplői – a két nőt Jóvári Csenge és Konrád Zsuzsanna játssza – mindig olyan természetesen viselkednek, mintha egy dokumentumfilmből léptek volna ki, s párbeszédek is a néző mindennapjait, közvetlen baráti körének beszélgetéseit idézné.

A Január 2. plakátja 

 

Ezúttal egy válás és egy költözés adja a keretet. A kétgyermekes Klára nehéz elhatározás után elköltözik a férjétől, Árontól a kicsi és kissé lepukkant belvárosi albérletbe. Mivel a költözésen is spórolnia kell, profi költöztetők helyett a legjobb barátnőjével, Ágival, meg a rövidebb-hosszabb ideig segítségére siető barátaival, rokonaival és ismerőseivel próbálja megoldani a költözést. Miközben Klárával és Ágival a lakások közt járunk, szép lassan kibontakozik két sors, két karakter, akik teljesen különböző élethelyzetben is megtalálják a közös hangot. Ahogy az Egy napban, ugyan kevésbé hangsúlyosan, de itt is érzékelhető, hogy a gyereknevelés legtöbbször a nőre marad a házasságban. S amíg a két fiatal nő zsákokkal és dobozokkal cipekedik a gangos házban, a rövid jelenetekben életteli karakterek mutatkoznak meg körülöttük is.  

Azonban hiába a hiteles környezet- és karakterábrázolás, a Január 2. mégsem éri el az Egy nap erőteljességét, a karakterek mögötti drámák sem elég mélyek és hangsúlyosak ahhoz, hogy igazán megmozgassák az érzelmeinket, hiányzik a drámai feszültség.

Így hiába Szilágyi számos erénye, az első filmjéhez képest a második nem előre-, inkább visszalépés lett. Persze szó sincs látványos kudarcról, csupán arról, hogy az alkotónak másodjára nem sikerült a legjobbat kihoznia önmagából és a lehetőségeiből. S mindezt tetőzi a film végére betuszkolt, és a történet egészétől idegen tüntetésjelenet. A karakterek életérzését enélkül is nyilvánvalóvá tette a film.

A Január 2. országos premierje október 3-án lesz a hazai mozikban, de szeptemberben vetítik a CineFest Miskolc Filmfesztiválon.

Nyitókép: Jelenet a Január 2. című filmből: Jóvári Csenge és Konrád Zsuzsanna