Már hagyomány, hogy a lagúnák városában hangsúlyosabb a hollywoodi jelenlét, mint Cannes-ban. A világ legrégebbi filmfesztiválja Alberto Barbera fesztiváligazgató irányításával az utóbbi tíz évben Hollywood egyik legfontosabb bemutatkozó terepe lett.
Itt vetítik először azokat a filmjeiket, amelyektől a következő szezonban díjtömegeket, majd Oscar-díjat várnak.
Ennek köszönhetően Míg Cannes az európai filmek paradicsoma, addig Velence a hollywoodiaké, ehhez csak az olaszoké mérhető.
Tilda Swinton és Pedro Almodóvar
Fotó:G. Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál/ASAC
Franciák, olaszok és a brazil éllovas
Klasszikus megcsalós, egy pohár bor mellett sokat beszélgetős francia film a Három barátnő (Trois amies), míg
A csendes fiú (Jourer avec le feu) a francia filmesek kedvenc témáját, a fiatalok radikalizálódását dolgozta fel az apa (Vincent Lindon) szemszögéből, abszolút nézhető módon.
Bár a történetmesélés olyan, mintha a Családi kör című tévéműsor éledt volna újra. A legerősebb darab francia nyelvterületről a Maldoror volt, egy két és félórás, masszív thriller, igaz történetet dolgozott fel egy pedofilhálózat felgöngyölítéséről. A zsarus thrillerek kliséi nem tettek jót a filmnek, de kétségkívül hatásos és akadnak emlékezetes, gyomorforgató pillanatai, ráadásul a franciák ifjú sztárja, Anthony Bajon is meg tudja mutatni benne a sokszínű színészi képességeit. Az És a gyerekeik is… (Leurs enfants aprés eux) a kamaszkor faji feszültségeit ábrázolja, de a film a felénél sajnos szétesik, és a végére csak arra emlékszik a néző, hogy teli van jó dalokkal.
Lady Gaga
Fotó:G. Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál/ASAC
A Diva Futura Robert Altman stílusában mesélt arról a múlt századi, magyar modelleket is alkalmazó ügynökségről, amely pornónagyhatalommá tette Itáliát.
A nem angol nyelvű filmek közül a legnagyobb sikert a brazil Walter Salles (Központi pályaudvar) új mozija, a Még itt vagyok (I’m Still Here) aratta. A filmben a rendező a katonai diktatúra leszámolásának áldozataira figyel. Főhőse többgyermekes értelmiségi anya, akinek a férjét katonai kihallgatásra viszik, és sosem tér haza. Ő pedig büszkén áll helyt, hogy a gyerekei minél kevesebbet vegyenek észre abból, mekkora veszélybe kerültek.
Amerika Velencében
Szerencsére az angol nyelvterületről sem csak az olyan kommersz darabok érkeztek Velencébe, mint a Beetlejuice Beetlejuice vagy a Joker: Kétszemélyes téboly. Kisebb, intimebb mozikat is lehetett látni.
A Queer ugyan kisfilmnek aligha nevezhető, de mivel az olaszok jelenleg ünnepelt rendezője, Luca Guadagnino rendezte, nem hagyható szó nélkül.
A William S. Burroughs írásából készült film már a címével sem árul zsákbamacskát, így érthetetlen volt, hogy a sajtóvetítésen sokan miért háborodtak fel a meleg szexjelenetek láttán. A Szólíts a neveden rendezője eddigi legkevésbé közönségbarát produkciójával állt elő, főszerepben az egykori James Bonddal, Daniel Craiggel.
Daniel Craig
Fotó:G. Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál/ASAC
Másik, erős szexuális töltetű alkotása is volt a versenyprogramnak. A Babygirlben az ötvenhét éves Nicole Kidman csábítja el cége gyakornokát, a film a munkahelyi szexuális viszonyok mellett a korkülönbségről és a szexuális fétisekről is szól. Sosem ítélkezik, sosem szájbarágó a mondanivaló, teret enged a nézők gondolatainak.
Európai rendező, a holland Halina Reijn amerikai filmje.
Sajnos sztárok nélkül nehéz figyelmet kapni, pedig az Ismerős érintés (Familiar Touch) megérdemelné. Sarah Friedland filmjének hőse a nyolcvanas éveiben járó Ruth, aki demenciája miatt nem képes ellátni magát, ezért a fia luxus idősotthonba költözteti. A film végig Ruth szemszögéből és a saját maga által felépített, zavaros alternatív valóságon át mutatja a történéseket. Csodás, életigenlő és egyben elszomorító darab, Kathleen Chalfant alakítása pedig ott van az év legjobbjai között. Vele szemben a skót földműves falu eltűnéséről szóló mozi, az Aratás (Harvest) a fesztivál legrosszabbjai közé tartozik.
A magyar szál
Visszafogott, mégis látványos volt a magyar jelenlét. A tavaly díjat nyert Reisz Gábor idén az Orizzonti szekció zsűrijét erősítette. Mellékszekcióban volt látható a szlovákiai magyar Kerekes Péter dokumentumfilmje, a Wishing on a Star, Szilágyi Zsófia második nagyjátékfilmjéről, a Január 2-ről szóltam már az Országút oldalán.
Áttételesen ugyan, de magyar sikert ia hozott Brady Corbet amerikai filmje, A brutalista.
A három és félórás filmet ugyanis nemcsak nagyrészt hazánkban forgatták magyar stáb közreműködésével (a vágó Jancsó Dániel, a társproducer Petrányi Viktória – Proton Cinema), hanem története is egy 1947-ben Amerikába emigráló magyar származású zsidó építészről, Tóth Lászlóról szól, és a férfi főszerepet a magyar származású Adrien Brody alakítja, aki kimondottan sok magyar szöveget kapott a filmben. A hetven mm-es VistaVison filmre forgatott monumentális, kompromisszummentes amerikai eposz bevándorlótörténet, kizsákmányolástörténet a kapitalizmusról, érinti a holokauszt témáját, és csak olyan nagyszabású filmekhez lehet hasonlítani, mint A keresztapa vagy az Aranypolgár. A fesztivál kiemelkedően legjobb filmje, új moziklasszikus, öröm volt sok-sok magyar beszédet hallani benne.
Nyitókép: A Diva Futura stábja a film bemutóján
Fotó: A. Avezz/Velencei Filmfesztivál/ASAC
A 81. Velencei Filmfesztivál díjazottjai:
Arany Oroszlán nagydíj: Pedro Almodóvar (The Room Next Door)
Ezüst Oroszlán nagydíj: Maura Delpero rendező (Vermiglio)
A legjobb színésznő: Nicole Kidman (Babygirl)
A legjobb színész: Vincent Lindon (Jourer avec le feu)
A legjobb rendező: Brady Corbet (The Brutalist)
A legjobb forgatókönyv: Murilo Hauser és Heitor Lorega (I’m Still Here)
A zsűri különdíja: Dea Kulumbegashvili (April)
Az Orizzonti versenyprogramjában a legjobb film: Bogdan Mureșanu (The New Year That Never Came)