Már hagyomány, hogy a lagúnák városában hangsúlyosabb a hollywoodi jelenlét, mint Cannes-ban. A világ legrégebbi filmfesztiválja Alberto Barbera fesztiváligazgató irányításával az utóbbi tíz évben Hollywood egyik legfontosabb bemutatkozó terepe lett.

Itt vetítik először azokat a filmjeiket, amelyektől a következő szezonban díjtömegeket, majd Oscar-díjat várnak.

Ennek köszönhetően Míg Cannes az európai filmek paradicsoma, addig Velence a hollywoodiaké, ehhez csak az olaszoké mérhető.

Tilda Swinton és Pedro Almodóvar
Fotó:G. Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál/ASAC

 

 
Emellett a francia jelenlét volt számottevő, bár Velencére csak azok maradnak, amelyek nem készültek el a francia fesztivál idejéig, netán Cannes nem tartott igényt rájuk. Utóbbi nem jelent feltétlenül rosszabb minőséget: Az esemény című film 2021-ben úgy nyert Arany Oroszlánt Velencében, hogy előtte Cannes-ban nem tartották érdemesnek a versenyre.
 

Franciák, olaszok és a brazil éllovas

Klasszikus megcsalós, egy pohár bor mellett sokat beszélgetős francia film a Három barátnő (Trois amies), míg

A csendes fiú (Jourer avec le feu) a francia filmesek kedvenc témáját, a fiatalok radikalizálódását dolgozta fel az apa (Vincent Lindon) szemszögéből, abszolút nézhető módon.

Bár a történetmesélés olyan, mintha a Családi kör című tévéműsor éledt volna újra. A legerősebb darab francia nyelvterületről a Maldoror volt, egy két és félórás, masszív thriller, igaz történetet dolgozott fel egy pedofilhálózat felgöngyölítéséről. A zsarus thrillerek kliséi nem tettek jót a filmnek, de kétségkívül hatásos és akadnak emlékezetes, gyomorforgató pillanatai, ráadásul a franciák ifjú sztárja, Anthony Bajon is meg tudja mutatni benne a sokszínű színészi képességeit. Az És a gyerekeik is… (Leurs enfants aprés eux) a kamaszkor faji feszültségeit ábrázolja, de a film a felénél sajnos szétesik, és a végére csak arra emlékszik a néző, hogy teli van jó dalokkal.

Lady Gaga 
Fotó:G. Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál/ASAC

 

Nem a legerősebb oldalát mutatta az olasz mozi sem: kórházban, kómában fekvők egymással beszélgető lelkeiről szólt az olasz Nonostante – Feeling Better (Valerio Mastandrea rendezése), a Harcmező (Campo di Battaglia), Gianni Amelio mozija pedig túlzottan tévéfilmes eszköztárral dolgozott ahhoz, hogy életre keljen az amúgy izgalmas történet, amely azt beszéli el, hogyan szedte áldozatait a spanyolnátha az első világháborúban harcoló katonák körében.

A Diva Futura Robert Altman stílusában mesélt arról a múlt századi, magyar modelleket is alkalmazó ügynökségről, amely pornónagyhatalommá tette Itáliát.

A film több évtizeden átívelő történetében Staller Ilonának, azaz Cicciolinának és Henger Évának jut komolyabb szerep. Bármily bizarrnak tűnik, a Diva Futura azt mutatja be, hogyan veszítette el a pornó az „ártatlanságát”.

A nem angol nyelvű filmek közül a legnagyobb sikert a brazil Walter Salles (Központi pályaudvar) új mozija, a Még itt vagyok (I’m Still Here) aratta. A filmben a rendező a katonai diktatúra leszámolásának áldozataira figyel. Főhőse többgyermekes értelmiségi anya, akinek a férjét katonai kihallgatásra viszik, és sosem tér haza. Ő pedig büszkén áll helyt, hogy a gyerekei minél kevesebbet vegyenek észre abból, mekkora veszélybe kerültek.

Amerika Velencében

Szerencsére az angol nyelvterületről sem csak az olyan kommersz darabok érkeztek Velencébe, mint a Beetlejuice Beetlejuice vagy a Joker: Kétszemélyes téboly. Kisebb, intimebb mozikat is lehetett látni.

A Queer ugyan kisfilmnek aligha nevezhető, de mivel az olaszok jelenleg ünnepelt rendezője, Luca Guadagnino rendezte, nem hagyható szó nélkül.

A William S. Burroughs írásából készült film már a címével sem árul zsákbamacskát, így érthetetlen volt, hogy a sajtóvetítésen sokan miért háborodtak fel a meleg szexjelenetek láttán. A Szólíts a neveden rendezője eddigi legkevésbé közönségbarát produkciójával állt elő, főszerepben az egykori James Bonddal, Daniel Craiggel.

Daniel Craig 
Fotó:G. Zucchiatti/Velencei Filmfesztivál/ASAC

 

Másik, erős szexuális töltetű alkotása is volt a versenyprogramnak. A Babygirlben az ötvenhét éves Nicole Kidman csábítja el cége gyakornokát, a film a munkahelyi szexuális viszonyok mellett a korkülönbségről és a szexuális fétisekről is szól. Sosem ítélkezik, sosem szájbarágó a mondanivaló, teret enged a nézők gondolatainak.

Európai rendező, a holland Halina Reijn amerikai filmje.

Sajnos sztárok nélkül nehéz figyelmet kapni, pedig az Ismerős érintés (Familiar Touch) megérdemelné. Sarah Friedland filmjének hőse a nyolcvanas éveiben járó Ruth, aki demenciája miatt nem képes ellátni magát, ezért a fia luxus idősotthonba költözteti. A film végig Ruth szemszögéből és a saját maga által felépített, zavaros alternatív valóságon át mutatja a történéseket. Csodás, életigenlő és egyben elszomorító darab, Kathleen Chalfant alakítása pedig ott van az év legjobbjai között. Vele szemben a skót földműves falu eltűnéséről szóló mozi, az Aratás (Harvest) a fesztivál legrosszabbjai közé tartozik.  

A magyar szál

Visszafogott, mégis látványos volt a magyar jelenlét. A tavaly díjat nyert Reisz Gábor idén az Orizzonti szekció zsűrijét erősítette. Mellékszekcióban volt látható a szlovákiai magyar Kerekes Péter dokumentumfilmje, a Wishing on a Star, Szilágyi Zsófia második nagyjátékfilmjéről, a Január 2-ről szóltam már az Országút oldalán.

Áttételesen ugyan, de magyar sikert ia hozott Brady Corbet amerikai filmje, A brutalista.

A három és félórás filmet ugyanis nemcsak nagyrészt hazánkban forgatták magyar stáb közreműködésével (a vágó Jancsó Dániel, a társproducer Petrányi Viktória – Proton Cinema), hanem története is egy 1947-ben Amerikába emigráló magyar származású zsidó építészről, Tóth Lászlóról szól, és a férfi főszerepet a magyar származású Adrien Brody alakítja, aki kimondottan sok magyar szöveget kapott a filmben. A hetven mm-es VistaVison filmre forgatott monumentális, kompromisszummentes amerikai eposz bevándorlótörténet, kizsákmányolástörténet a kapitalizmusról, érinti a holokauszt témáját, és csak olyan nagyszabású filmekhez lehet hasonlítani, mint A keresztapa vagy az Aranypolgár. A fesztivál kiemelkedően legjobb filmje, új moziklasszikus, öröm volt sok-sok magyar beszédet hallani benne.

Nyitókép: A Diva Futura stábja a film bemutóján
Fotó: A. Avezz/Velencei Filmfesztivál/ASAC

 

 

A 81. Velencei Filmfesztivál díjazottjai:

Arany Oroszlán nagydíj: Pedro Almodóvar (The Room Next Door)

Ezüst Oroszlán nagydíj: Maura Delpero rendező (Vermiglio)

A legjobb színésznő: Nicole Kidman (Babygirl)

A legjobb színész: Vincent Lindon (Jourer avec le feu)

A legjobb rendező: Brady Corbet (The Brutalist)

A legjobb forgatókönyv: Murilo Hauser és Heitor Lorega (I’m Still Here)

A zsűri különdíja: Dea Kulumbegashvili (April)

Az Orizzonti versenyprogramjában a legjobb film: Bogdan Mureșanu (The New Year That Never Came)