Nemes Jeles László és állandó operatőre, Erdély Mátyás második nagyjátékfilmje, a Napszállta nagyszabású kísérlet volt arra, hogy a Saul fiához létrehozott erősen szubjektív vizuális stílus mennyire működhet egy másik világban, egy másik történetben. Sajnos kiderült, hogy nemigen járható az út. Egyértelmű volt, hogy harmadik filmjükben nem követhetik a korábbi vizuális formát, más megoldást kell találniuk. S a megújulás sikerült, méghozzá egészen különleges módon.
A Velencei Filmfesztivál versenyprogramjának nagy részét látva bátran kijelenthetem: az Árva a legizgalmasabban, legegyedibben megjelenő film a választékból, egyetlen másik ott látott mozi sem hasonlít hozzá. Nemes Jeles László és Erdély Mátyás úgy tudták megőrizni korábbi filmjeik szubjektivitását, hogy felhagytak a „követjük hátulról a szereplőt” technikával.
Hosszú, átgondolt, sokszor grandiózus beállításokkal dolgoznak, a kamera együtt él a főszereplővel, de ezúttal a körülötte lévő világ is hangsúlyos részét képezi a kompozíciónak.
Mintha az olasz neorealisták stílusa keveredne a hetvenes évekbeli Robert Altman-mozik eseménydús képi világával és szereplőkövetésével. A környezet itt legalább annyira fontos, mint a főhős. Erdély Mátyás mívesen és szándékosan kopottas képein életre kel 1957 romos Budapestje, minden sarkon szétlőtt épületekkel, a gyerekek pedig úgy játszadoznak a romok között, mintha csak az játszótér lenne.

Jelenet az Árva című filmből
Képforrás: Mozinet sajtó
A történetet Nemes Jeles László édesapjának (Jeles András rendezőnek) és nagyanyjának kapcsolata és története ihlette,

Nemes Jeles László rendező és a főszereplők: Waskovics Andrea, Bojtorján Barnabás, Grégory Gadebois Velencében
Képforrás: Mozinet sajtó
Családtörténetbe ágyazott traumafilm az Árva ötvenhat borzalmairól és következményeiről, és bár a rendező a legtöbb energiát a főszereplő kisfiú megtalálásába fektette, a film legerősebb színészi alakítása mégis az apát, Berendet alakító Grégory Gadebois a hatalmas és félelmetes hentes szerepében. A színész úgy képes szörnyeteg lenni, hogy közben meg tudja mutatni karaktere szeretetéhségét is, egy látszólag negatív szerepet képes összetetten, árnyaltan eljátszani.
Grégory Gadebois megjelenésével kel igazán életre a film, a felvázolt apa–fiú dinamika szívbe markoló.
Kár, hogy az Árvának viszonylag sok időbe telik, hogy megtalálja igazi hangját, hogy főhősének állandó, dühtől kirobbanó viselkedése idővel repetitívvé válik. Velencében a sajtó kissé hűvösen fogadta a filmet, de ettől még az Árva izgalmas, új irány Nemes Jeles remélhetőleg hosszú, számos értéket hordozó rendezői pályafutásán.
Az Árvát a hazai mozik október 23-tól játsszák, előtte szerepel a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában
Nyitókép: Az Árva stábja a velencei premieren
Képforrás: Mozinet sajtó