Kezdjük egy szokatlan, mégis jelen esetben szükséges bevezetővel. Ennek a filmkritikának nem célja, nem feladata górcső alá venni a Kneecap palesztin-izraeli konfliktusról kialakított álláspontját, a kitiltásukhoz vezető és kitiltásukat követő reakciót. Ez egy egészen más cikk témája lehetne. Most kizárólag a 2024-es, a Sundance Filmfesztiválon nagy sikerrel bemutatkozó, majd tavaly a magyar mozikban is bemutatott Kneecap című filmről szól, amely nemrég felkerült az HBO Max kínálatába. A film megtekintése után sem leszünk okosabbak a fenti kérdéseket illetően, de legalább tudni fogjuk,

milyen ez a banda, mi a jelentőségük, és azt is megértjük, miért érzik annyira fontosnak, hogy megnyilvánuljanak (jól vagy rosszul) közéleti és politikai kérdésekben.

A film szokatlan, sőt formabontó alkotás, bár nem teljesen példa nélküli. Nem dokumentumfilm, pedig a zenekarok alapításának történetéről általában dokumentumfilmeket szokás készíteni. Nem is hagyományos nagyjátékfilm, lévén a banda három tagját nem színészek alakítják, hanem a valódi Kneecap-tagok játsszák saját magukat, viszont a mellékszerepekben már profi színészek veszik körbe őket. Valami hasonlót a kilencvenes években láthattunk, amikor az Intim részek című életrajzi vígjátékban a rádiós műsorvezető Howard Stern saját magát játszotta el a főszerepben. Ettől egyszerre lesz a film hitelesebb a szokásosnál, miközben azért ez a fajta fikciós dokumentarizmus zavarba ejtő, hiszen elmosódnak a határok fikció és valóság között.

Egy kép a Kneecap című filmből

 

Elsőként hazájában, Észak-Írországban (amit ők következetesen csak Írország északi részeként emlegetnek) ír nyelven kezdett az együttes rappelni. Magyarországon talán kevéssé ismert, hogy az ír nyelv használata az elmúlt évtizedekben igencsak megkopott, sok esetben felváltotta az angol nyelv, és felmerült a veszély, ha folytatódik a trend, hamarosan kihalhat.

Az utóbbi években indult mozgalom az ír nyelv feltámasztására, hogy tetszhalálából élő, sokak által beszélt nyelvvé tegye.

Lehet, hogy a Kneecap szövegei a lázadásról, a szexről, sőt olykor a drogokról szólnak, viszont ez is kellett ahhoz, hogy a nyelvet újra élővé tegye a fiatalok körében, hogy ne csak régi ír népzenékben találkozzanak vele.

Azt mutatja be a film, hogyan kerültek közel egymáshoz a dealerből rapperré avanzsált tesók, Móglaí Bap és Mo Chara, valamint a középiskolai tanárból popsztárrá lett DJ Próvaí, hogy kis pubokból indulva meghódítsák először az ír publikumot, majd a világ zenéjükre, gondolataikra nyitott felét. Mivel az északír nemzeti identitás fontos része a lázadás a britek ellen, így a politika és a szabadságharc is fontos a Kneecapnek, az pedig csak a ráadás, hogy a testvérpár körözött édesapját az a Michael Fassbender alakítja, aki Az éhség című filmben korábban már eljátszotta az ír nemzeti hőst, Bobby Sandset, akiről a film szintén megemlékezik.

Szabadszájú, kicsit mocskos, vagány film a Kneecap, amelyben a három főhős természetesen cool figuraként próbál szerepelni, de ettől még egyáltalán nem csak a rajongóiknak szól, és jóval több önmaguk szobrának felépítésénél. Akadnak benne pompás vizuális kísérletezések (animációs, sőt gyurmás betét), a zene végig dübörög, a filmnek pedig olyan tempója és sodrása van, ami a fiatal Danny Boyle ellenállhatatlan stílusát juttatta eszembe. A Kneecap élvezetéhez nem kell hiphop-rajongónak lenni, sőt a politika iránt sem kell kiemelten érdeklődni: kisstílű gengsztermoziként is megállja a helyét, ugyanis hősei szűk kis belfasti hazájukban összetűzésbe kerülnek szinte mindenkivel, akivel csak lehet.

 

A Kneecap a HBO Max kínálatában látható

Nyitókép: Jelenet a Kneecap című filmből

Képforrás: A fotókat a Magyarhangya (Cinefil Co. Kft.) bocsátotta az Országút rendelkezésére