Miért érezte úgy, hogy ezt a klasszikus történetet érdemes újra elmesélni?
A Csábítás című minisorozat ötlete az HBO producereitől származik. Épp az előző filmem vágásával voltam elfoglalva, amikor megkerestek. Rajongója vagyok Pierre Choderlos de Laclos regényének, és Stephen Frears 1988-as filmadaptációjának is, ezért először értelmetlennek tartottam az újabb sorozatot, csak akkor kezdett érdekelni, amikor elmondták:
ezúttal Isabelle de Merteuil szemszögéből szeretnék elmesélni a történetet, kitérve a karakterek múltjára, vagyis mindarra, ami korábban történt velük.
Imígyen megmutatva, hogyan váltak olyanná, amilyennek a könyvben és a filmben megismertük őket. Egy férfiak által megalázott nő történetét mesélem el, aki megtalálja a felemelkedés útját és a lehetőségét, hogy a maga módján bosszút álljon. Bizonyos szempontból ez XXI. századi #metoo történet, csak éppen a régmúlt díszletei között elmesélve.
Az előtérben Jessica Palaud Diane Kruger jelenetét állítja be a Csábítás harmadik epizódjának forgatásán
Képforrás: HBO Max
Gyönyörű, kosztümös történetet elevenedik meg a sorozatban. Milyen kihívások elé állította a régmúlt idő?
Színpompás, elegáns, erősen mozis – mivel mozifilmes rendező vagyok – látványvilágú sorozatot képzeltem el, amelyben a környezetet a karakterekhez igazítom. Minden szereplőhöz készítettem moodboardokat (filmes nyelven: hangulattábla), megvoltak az inspirációim a festészet és a divat világából. Rendkívüli hatással volt rám Sofia Coppola Marie Antoinette-je. Ő gyakorlatilag popfilmként mesélte el a királynő történetét, de persze nem szerettem volna pontosan ugyanazt csinálni. Kisebb nehézséget jelentett a szöveg régies nyelvezete is: főképp Diane Kruger küzdött vele, hiszen ő nem francia anyanyelvű színész.
Nem akartam modern hangzású dialógusokat, viszont azt is el akartam kerülni, hogy túlságosan belebonyolódjunk a régies körmondatokba: nehéz volt megtalálni az arany középutat.
Sok időt, három hetet töltöttünk próbákkal, és ahol szükség volt rá, ott átírtuk a dialógusokat. Kosztümös sorozatot mindig nehezebb forgatni, mint egy korunkban játszódót: időigényes, pedig szériát általában gyorsabban kell forgatni, mint játékfilmet, jóval kevesebb a felvétel ismétlésének lehetősége, mint egy nagyjátékfilmnél. A megoldás végül az lett, hogy mindent a lehető legaprólékosabban előkészítettünk az operatőrrel, a díszlet- és jelmeztervezővel, hogy a munka a lehető leggördülékenyebben haladjon.
Anamaria Vartolomei és a rendező a második epizód felvételén
Képforrás: HBO Max
A sorozatbéli Isabelle de Merteuil modern nő. Miért volt fontos önnek, hogy a karaktert ebbe az irányba vigye?
Örülök, ha ilyennek látják őt a nézők. Az adta a munka szépségét, hogy XVIII. századi történetet mesélek el úgy, hogy korunk problémáit tükrözze. Már a színészválasztásban is szerettem volna visszaadni valamit ebből a modern megközelítésből: Valmont szerepében Vincent Lacoste nem szokványos megközelítés. A nők férfiak általi megszégyenítése a sorozat egyik fő témája, és úgy látom, ez ma is ugyanúgy megtörténhet, mint két-három évszázaddal ezelőtt. A különbség csupán annyi, hogy ma ehhez a színteret leginkább a közösségi média biztosítja.
De Merteuil az én értelmezésemben modern nő, aki kiáll magáért, nem hallgat és meg akarja mutatni, hogy másképp is lehet, mint ahogyan eddig volt.
Hasonlót láthattunk a színésztársadalomban a #metoo idején is. Sok fiatal színésznő állt ki, jelezve, változtatni kell azon, ahogy az iparágunk működik, és ahogyan a nőkkel bánik, miközben nem korosabb színésznő úgy vélekedett, minden jól van úgy, ahogy eddig volt. A lányom tizenhárom éves, igazi feminista. Másképp gondolkodik, mint én, vagy a nálam egy generációval idősebbek. Ahhoz, hogy az idáig vezető utat kitapossuk, olyan emberek kellettek, mint Madame de Merteuil. Tény, hogy időnként túl messzire megy, de ha valaki a határokat feszegeti, az azzal jár, hogy időnként át is lépi azokat.
Vincent Lacoste és Jessica Palud
Képforrás: HBO Max
A Veszedelmes viszonyok című regény megjelenése idején botrányosnak számított. Mit gondol, a sorozatot is botrányok övezik majd?
Érdekes, hogy ez a kérdés mindig előkerül, ha a filmjeimről beszélünk. Így volt ez a Being Mariánál is, akkor szintén ezzel szembesültem, miközben távol áll a személyiségemtől, hogy botrányt akarjak okozni. Fontos dolgokról szeretek beszélni, és szeretem kimondani a problémákat, de nem azzal a szándékkal, hogy botrányt keltsek. Ez a film emberekről és az emberi kapcsolatok komplexitásáról szól. Hogy lesz-e belőle botrány? Soha nem tudhatja az ember.
Jelenet a filmből, amelyben Anamaria Vartolomei játssza Isabelle de Merteuil szerepét
Képforrás: HBO Max
A két munkám Anamariával nem is különbözhetne jobban. A Being Maria előtt nem ismertem őt, és nagyon hosszú castingot tartottam, mert nehéz volt olyan színésznőt találni, aki tizenhat évesként és harmincasként is meggyőző. A személyisége távol áll Maria Schneiderétől, de a castinghoz készült fotókat nézegetve megláttam benne valamit, amitől rá esett a választásom. A forgatás örömmunka volt, így amikor az HBO megkeresett a sorozat ötletével rögtön Anamaria Vartolomeira gondoltam. Van valami csillogás a szemében, ami varázslatossá teszi a kamerák előtt. Csodás iróniával közelít az élethez és önmagához, mondhatom, hogy ezen a forgatáson már közeli barátok lettünk. Mindig meg tud lepni valamivel a színészetében, és én ezt nagyra értékelem.
A Csábítás című minisorozat az HBO Max kínálatában látható.
Nyitókép: Vincent Lacoste (Vicomte de Valmont) és Diane Kruger (Madame de Rosemonde) a Csábításban
Képforrás: HBO Max
