Legutóbb akkor hallhattunk Fliegauf Bencéről, amikor a Covid-időszak csúcspontján a Rengeteg – Mindenhol látlak című filmjével Kizlinger Lilla elnyerte a berlini nemzetközi filmfesztiválon a legjobb mellékszereplő díját. Évek teltek el azóta, a rendező azonban nem pihent. Egy első ránézésre távolról a legendás Ideglelés – Blair Witch Projectre emlékeztető áldokumentumfilmen dolgozott lelkes és hűséges stábjával, jó magyar szokás szerint ultraalacsony költségvetésből. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Jimmy Jaguár eredetileg nem a mozibajáróknak született.

Fliegauf Bnce és producer társa, Mécs Mónika streaming-szolgáltatóknak és tévécsatornáknak szánt thrillersorozat pilotepizódjának készítette, azonban munka közben mégis úgy vélték, hogy a már leforgatott anyag akár önálló filmként is megállná a helyét.

Így jött létre ez a film, amelyet először a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában láthatott a közönség.

Ízig-vérig szerzői film a Jimmy Jaguár, de ettől még számos műfaji jegyet felvonultat. Hatottak rá a streamingcsatornák sokszor egy kaptafára készülő true crime dokumentumfilmjei, és közülük is elsősorban azok, amelyek különféle szekták történetét dolgozzák fel. De ott vannak benne Az ördögűző nyomán szakmányban gyártott démoni megszállós horrorfilmek elemei is, de a legközelebbi rokonságot talán a hírhedt Ideglelés – Blair Witch Project című áldokumentumfilmmel ápolja, amely annak idején elhitette a világgal, hogy három egyetemista egy legendás boszorkány nyomai után kutatva eltűnt az erdőben. Egy-egy jelenetben azonban még David Lynch-re is emlékeztet,

és abban a tekintetben egyértelműen a mai nézőkhöz szól, hogy a történteket stúdióbeszélgetésekben szakértők elemzik, és ezek a szcénák tényleg éppen olyanok, mintha egy YouTube interjúműsort néznénk.

Talán nem véletlen, hogy Gulyás Márton, a Partizán arca játssza a riportert, bár a filmben nem Marcinak, hanem Dávidnak hívják. Mindebből Fliegauf nagyon sűrű műfaji kevercset hoz létre és formálja azt a saját stílusára. Aki látott már néhány Fliegauf-mozit, ebben is egyértelműen rá fog ismerni a rendezőre.

Jelenet a filmből: Kizlinger Lilla és Jakab Juli 
Fotóforrás: A Mozinet forgalmazó engedélyével

 

A kiindulópont szerint országos botrány keveredik abból, hogy egy egymást látszólag korábbról nem ismerő költő és egy árvaházból jött szerelő közösen, állítólag démoni sugallat hatására elrabolt egy öregembert az alföldi tanyavilágból, majd megkötözve csónakba tették, és leeresztették a csónakot a Tiszán. A férfi nem halt meg, időben megmentették az életét: az őt azonosító rendőrök pedig rájöttek, hogy valójában egy rég körözött szerb háborús bűnöst fogtak. A sugalmazó démon a hetvenes évekbeli, kissé zagyva gyerekmondókából származó Jimmy Jaguár névre hallgat. A filmbe azon a ponton lépünk be, amikor a hatóságokat aggasztani kezdi, hogy Jimmy Jaguár körül szekta jön létre Magyarországon.

Dokumentumfilmes szemszögből mutatja be az ügy legfőbb szereplőit a film, számos ismert szakértőt (köztük például Feldmár Andrást) szólaltat meg, miközben a szekta kiépüléséből és a tagjainak életéből is kapunk ízelítőt.

Kétségtelenül izgalmasan indul a film, a középpontjában álló rejtélyes történet és a hangulat valóban beszippantja a nézőt. Csakhogy nem kell sok idő ahhoz, hogy kiderüljön: nagyon kevés cselekmény szorult a játékidőbe.

Bizonyos információkat annyiszor ismételnek meg, hogy ennél még a leglebutítottabb hollywoodi filmek is okosabbnak tartják a nézőt. Fél óra után azt érezzük, hogy a film egyhelyben toporog, és ebből a helyzetből nagyjából az utolsó tizenöt percben tud csak kilépni, s ez egy száztizenhárom perces mozi esetében sajnos rossz hír. A formanyelvi kísérletezés és változatosság ugyan üdvözlendő és egy ideig tényleg ébren tartja a figyelmet, de az olyan rejtélyfilmet ez sem tudja megmenteni, amelynek a második érdemi történését csak a film legvégén láthatja a közönség.

A Jimmy Jaguárt szeptember 11-től játsszák a magyar mozikban.

Nyitókép: Jakab Juli a filmben
Fotóforrás: A Mozinet forgalmazó engedélyével