Öt történet. Ami összeköti őket, az Dánia és a mezőgazdaság. Ezenkívül azonban mind eltérő; van köztük családi gazdaság és nagyüzem, növénytermesztő és állattenyésztő, sőt a terményeket feldolgozó szövetkezet is. Még egy dolog közös bennük: a fenntarthatóságra való törekvés.

„Jaj hát énnékem! Megfosztattam férjemtől, megfosztattam szüleimtől, megfosztattam szép hazámtól; minek hát már énnékem ez élet is…?” Hány és hány férfi és nő szakad hasonló jajszavakra a Kapitány Sárvári Jánosnak
és Támár Török Kiss Asszonynak szárazon és tengeren esett története című, 1812-ben született és kéziratban maradt kalandregény lapjain!

Emmanuel Rosario kameráján keresztül nyers, intim és őszinte képekben tárul fel a város egyik legautentikusabb szubkultúrája. A PaperLab Galériában látható huszonnyolc fotó nemcsak a punk közösség vizuális krónikája, hanem egyfajta tisztelgés is az iránt a szellemiség iránt, amely a mozgalmat New York egyik meghatározó kulturális jelenségévé tette.

Amikor megkapták, nem foglalkoztak vele. Félretették, el sem tudták képzelni, ki írhat nekik Ausztráliából. Ráadásul hagyományos levelet. A címzést biztosan kézzel. Még az is lehet, az egészet úgy. Gyanúsnak tűnt.

A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház különleges, Magyarországon először látható kiállítással mutatja be a világhírű dokumentarista fotográfus több évtizedes munkásságát. A válogatás érzékenyen és empatikusan tárja fel a női sorsokat – a társadalom peremére szorult közösségek életén keresztül.

Két és fél évesen, első dalszínházi élményekor ragadta magával az opera, később tudatosan építette zenei útját, végigjárta a ranglétrát. Török Leventével sikeres beugrásokról, miskolci visszaigazolásról, s a holtig tanuló, jó karmesterről is beszélgettünk.

Akárha végidők tanúi volnánk: Jézus jövendölése a pusztulásról a szemünk előtt látszik valóra válni. A világ hatalmasainak háborúskodásai mellett hedonista életvitelünk miatt magunk is részeseivé válunk a pusztításnak. Bírjuk azonban a Mester ígéretét: állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.

David Szalay Flesh (’hús’, ’test’) című regénye – melynek főszereplője a magyar István – nyerte idén az angolszász világ egyik legrangosabb kitüntetését, a Booker-díjat.

Noha Jean-Antoine Watteau mindössze harminchat évet élt, nagyjából száz-százötven évvel előzte meg saját korát, nem az őt követő rokokó festők émelyítően édes festményeire gondolva, hanem Turner és az impresszionisták finoman elmosott vásznaira.