Az Ukrajna elleni teljes körű orosz támadás megindulásának harmadik évfordulóján kiváló írásokat és fényképeket tartalmazó köteteben emlékezett meg a Válasz Online a háborúról.

Mi történt nagy mesélőnkkel – és mi maradt belőle, hogyan őrzik, tartják elevenen emlékét szülővárosában? Vanya Péter kalauzolja a szerzőt a nevezetes helyszínekre.

A H13 Kultpontban absztrakt formát öltött az öngondoskodás humoros, szarkasztikus jelenléte. A három művész – Hammerli Judit, Enyedi Zsolt és Benkő Barnabás – az egészséges lelki állapot fejlesztésének már-már vízi-áradatként ránk ömlő online- és offline-praktikáinak túltermelésére helyezte a hangsúlyt.

Breznóbányai Mikovényi Károly tót felkelői élén vitézül küzdött a szabadságharc egyik legfényesebb győzelméhez vezető ütközetben, a Branyiszkói hágó elfoglalásakor. Végigharcolta a tavaszi hadjáratot, még súlyos sebesülését követően is védve a Rába gázlóit a császáriakkal szemben.

Valójában nem IV. Henrik francia király, hanem egyik barátja és tanácsadója, Rosny, később Sully bárója mondta a sokak által ismert, szállóigévé lett mondatot: Paris vaut bien une messe. Hogy a francia főváros valóban megér-e egy misét? Minden bizonnyal meg.

A fiatal Jókai Mór 1847 novemberétől Petőfi Sándorral közös fedél alatt élt a pesti Marczibányi-házban, és mindvégig jelen volt a forradalom és szabadságharc főbb fordulatainál.

Kiállításokért nem sűrűn „mászom fel” a budai Várba. Csakis akkor sétálok vagy buszozom fel, ha valamin igazán megakad a szemem. Haász Katalinnak Táncsics Mihály utcai Neon Galériában látható tárlata, a Láncgörbe ilyen. Egymással összefűzött, görbített vonalakból állnak össze olyan láncolatokat, melyek lebilincselők, nem eresztik a nézőt.

Jézus bennünket is hív, mint a három kiválasztott tanítványt, akik számára a Tábor hegyén feltárul az Ő valóságának mélysége. Nem sokkal később, a Getszemáni-kertben mégis elalszanak, magára hagyva a halálfélelemmel küzdő Mestert. De ő mindenkinek kezet nyújt, hogy vele járjuk életünk útját.

A tél már ott lopakodott a kertek alján. A vének a csontjaikban érezték, és az ónszínű égen köröző, folyton károgó hollók is cudar időket ígértek. Így volt ez mindig, de ezen a késő őszön mintha minden fenyegetőbbnek és szürkébbnek tűnt volna.

Talán nem túlzás elsőként a különös jelzővel illetni azt a látványt, amely a Négy-kor című kiállítás látogatóját fogadta a kaposvári Vaszary Képtár többszörösen tagolt, zegzugos kiállítóterében.

Szerelemben és háborúban minden megengedett – szól a mondás. És Antoine François Prévost regényének szerelmespárja, Manon Lescaut és des Grieux kiszolgáltatottságában mindenre kész: lopásra, prostitúcióra, csalásra, gyilkosságra… semmitől sem riadnak vissza.