Ha van Ausztriában a gemütlich (kedélyes) Bécsnek ellentéte, az bizonyára „Hitler kedvenc városa”, Linz. A legenda (vagy valóság?) szerint Göring néhány nappal az Anschluss után Linzből Bécsbe hajózva döntötte el birodalmi acélmű építését.

Ami Balassinál már lehetetlen, az egy kortársnál megvalósulhat. A magyarórák klasszikus, szállóigévé vált kérdésére sorozatunkban maga az alkotó felel. Persze csak azután, hogy az olvasó is gondolt valamit, ami semmivel sem kevésbé fontos...

A XX. század talán legdrámaibb és legegyedibb politikai vitája Carl Schmitt és Erik Peterson között zajlott. Később is sokan vitték tovább a problémafelvetést, és relevanciája ma sem kisebb, hiszen vallás és politika váratlan összefüggéseire világít rá.

Az idei Velencei Biennále magyar pavilonjának projektjét Pneuma Cosmic címmel Koronczi Endre képzőművész és Cserhalmi Luca kurátor jegyzi. Kiindulópontja az a fiktív kutatás, mely a világ egészét kitöltő, légmozgásként megmutatkozó kozmikus lehelet megjelenési formáit tárja fel. A művésszel  és a kurátorral beszélgettünk a koncepcióról.  

Minden darabból és minden partnerétől tanul, különösen örül, hogy az utóbbi időben kiváló dirigensek mellett léphet pódiumra. Abouzahra Amirával Gidon Kremer Stradivarijáról, Várdai István ujjrendjeiről, hegedűről és brácsáról is beszélgettünk.

Nekem a város riadalmat jelentett: ijedelmet a gangtól, amely a második emeletről lóg az udvar fölé, osonok háttal a falhoz lapulva, hogy kezemről lehorzsolódik a bőr, szorongást a nagyablakos szobában, ahogy falára éjszaka különös fények rajzolnak titokzatos árnyakat.

A „szegény képek” (Hito Steyerl) szakadatlan keringése és a képletes spamfiókok túltelítődése nemcsak a látványképzés felhabzó, abjekt logikáját pörgeti fel, hanem a figyelmünket is bedarálja: a tekintet ma már nem szemlél, hanem pásztáz, a mintázatok után kapkodva a pixelek áramlásában (Brad Troemel).

Tudományos és művészeti univerzumát, a BarabásiLab, Barabási Albert‑László hálózatkutatási és művészeti műhelyének munkáit mutatja be A képlettől a képig – A dataizmus művészete című kiállítás.

Mayer Bernadette Mommy Blue című első mozifilmjét a legjobb film, Für Anikót a legjobb színésznő, Vilmányi Benettet a legjobb színész díjával ismerte el a zsüri a tizenhatodik Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál (BJIFF) Forward Future versenyében.

Megtelt a Kós Károly Terem az Ötpacsirta utcában, a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában. Hátul is álltak. A háború utáni modern magyar építészet utóélete volt a hívószó, a feszültség a Budapest Szálló kapcsán kezdett érezhetően emelkedni.

Váradi Judit zongoraművész, egyetemi tanár, kutató számára az előadóművészet, a pedagógia és a koncertközvetítés összetartozik. Azon dolgozik, hogy a zene ne csupán megszólaljon, hanem élménnyé, személyes tapasztalattá és közösségi találkozássá váljék.