Tavaly, az év végén jelent meg az azóta Babérkoszorú-díjjal jutalmazott Iancu Laura legújabb verseskönyve Visszaaludni nem tudtam címmel. Tanulságos és lélekemelő beszélgetés kioldani ezt a kötetbe csomagolt versvilágot.

Legújabb kiállítása, a távlattani leckék,  verseskötetének címe is.  Komplex művészetében a vizuális és a verbális kifejezési mód egyaránt fontos; a torzított perspektíva jelentéseket elrejtő és felfedő hatása grafikáiban, lírai és prózai műveiben is meghatározó. Orosz István képzőművész, író, költő, animációs rendezőt képzőművészeti munkásságának sokszoros elismerése után, a nemzeti ünnepen irodalmi díjjal is jutalmazták.

Az amerikai külpolitika igazi, a meghökkentő kijelentések mögötti, trumpi fordulatát mutatja be hivatalos közlemények alapján az Új világrend – a józan ész jegyében című, lapunk 163. számában megjelent írásában Bába Iván. Pecze Zoltán és Becsey Zsolt hozzászólása után ezúttal az amerikanista írását közöljük.

Ez egy régi történet. Ez régen történt. Régebben, mint mikor még az ifjúság édes szerelmes madara elkezdett fészket rakni kamasz szívünkben. Régebben annál a kornál is, amikor az epidauroszi tücskök muzsikáltak az aszfodélosz mezőkön táncoló nimfáknak.

Alig egy éve a Magyar Nemzeti Bank felújítása utáni, az eredeti szintmagasság fölé emelt, hivalkodó, arany bádogtetejű teraszán állva egy pillanatig nem tudtam másra gondolni, mint a szemközt magasodó handanvolt Tőzsdepalota épületének jövőjére.

Tudatában vagyunk-e annak, hogy sok ismerősünket voltaképpen hercegnek, szultánnak, miniszternek vagy vezérnek szólítjuk, miközben persze nem ezeket a szóalakokat mondjuk ki, hanem a régi magyar nyelvben meglévő változataikat?

Százötven évvel ezelőtt az akkori „zöldek”, az észak-amerikai Nagy-síkság és a Dél földművesei és földbirtokosai mozgalmat indítottak a monopóliumok és a vasúttársaságok ellen.

Kiemelt kormányzati cél, hogy 2030-ra hazánk területének huszonhét százaléka erdővel, fával borított legyen. Tízmillió fát telepítene egy civil szervezet is – úgy tűnik, ezen a téren nagy az egyetértés. Ami mégsem mindegy: hogy mit és hová ültetünk?

„Részt vettem Katona István atya szemináriumán, ahol imádkoztak felettem, s én megkaptam a nyelvek adományát és a zongorázás karizmáját!” – esett be hozzánk a nyolcvanas évek legelején, magánlakások szobáiban összejáró bibliaolvasó közösségünkbe S. Pisti.

Illyés Máriával, Illyés Gyula leányával beszélgetünk a Magyar Művészeti Akadémia Kiadójánál megjelent kötetről, amely hatszáz oldalnyi válogatást tartalmaz a költő 1913–1933 közötti levelezéséből.

A kiállítás nem csupán az alkotó figurativitástól a teljes absztrakcióig eljutó táblaképfestészetét, grafikáit és fotogramjait mutatja be, hanem művészetét a hazai és a nemzetközi kortárs kontextusban is elhelyezi. Igazi különlegesség, hogy a világmindenséget tükröző, tárgyakkal teli műtermét is újrakonstruálták a kiállítótérben.

Több mint öt óra zene hét magyar hegedűművészre emlékezik, hiszen Brahms, Csajkovszkij, Sibelius, Dvořák, Schumann, Bruch, Ravel és Bartók Béla számukra írta vagy nekik ajánlotta azokat a zeneműveket, amelyek felhangzanak Kelemen Barnabás koncertmaratonján.