A zöld szín mint az erdő és a mező, a termékenység színe nemcsak a környezetvédő mozgalmak kedvelt szimbóluma, hanem a parasztpártoké is, gondoljunk az 1921–1971 között működő Zöld Internacionáléra, hivatalosan Nemzetközi Agrár Irodára, a parasztpártok nemzetközi egyeztető fórumára, amelynek egyébként Nagy Ferenc miniszterelnök volt az elnöke emigrációja után. Carl N. Degler amerikai történész „zöld lázadás” kifejezéssel illette az észak-amerikai alföld farmer népességének tiltakozó mozgalmát, amely alapvetően átalakította az amerikai politikát, megteremtve a populizmus hagyományát, és számos elemében napjainkig ívelően meghatározza az amerikai kultúrát.
Kezdetek: az Udvarház
Az okok visszavezethetők az amerikai polgárháborúig (1861–1865). A rekonstrukció, a Dél Unióba való visszaillesztése híveinek, az északi republikánusoknak és a déli reformereknek egyaránt érdekében állt a déli mezőgazdaság talpra állítása. Andrew Johnson elnök, aki maga demokrata párti volt, de egyúttal ellensége a háború előtti déli oligarchiának, elküldte Délre a Földművelésügyi Hivatal egyik tisztviselőjét, a bostoni születésű, de Minnesotában gazdálkodó Oliver Hudson Kelleyt, hogy szervezzen földműves mozgalmat. 1867. november 15-ét tekinthetjük azon farmermozgalmak szimbolikus kezdőpontjának, amelyek néhány évtized múlva elvezettek a People’s Party (Néppárt, közkeletű nevén Populista Párt) zászlóbontásához. 1867-ben még csak olyan érdekvédelmi mozgalom szervezéséről volt szó, amely hatékony kerete lehet a földművesek nevelésének, nyomásgyakorló tevékenységének, illetve az északi meg déli gazdák összefogásának, mentesen minden területi, regionális, vallási és etnikai ellentéttől. Ez volt a Mezőgazdaság Patrónusainak Nemes Rendje, avagy közkeletű nevén az Udvarház (Grange). Nyolcan alapították. Volt köztük agronómus, mint Kelley, kertész, bankár, protestáns lelkipásztor. Négyen szabadkőművesek voltak, mint maga Kelley, a minnesotai páholy alapítója, és a testvériséget úgy értelmezték, mint amely lélekben újraegyesíti az országot a polgárháború után. A Demokrata Párt konzervatívjai gyanakvással fogadták az Udvarház-mozgalmat, és az északi, „jenki” érdekek trójai falovát látták benne, ám hamarosan Udvarház-szervezetek alakultak minden államban, az északi és nyugati országrészben is. Elsődleges céljuknak a vasúttársaságok szállítási díjszabásának csökkentését tekintették. Az Udvarház nemcsak érdekvédelmi feladatot látott el. Könyvtárakat, szövetkezeteket, iskolákat állított fel, és harcolt az alkoholizmus, a lincselések, a babonák és a vallási előítéletek ellen.
Az 1880-as években újabb farmermozgalmak léptek színre. A Zöld Kerék és a Szabadság Fivérei (1882) után 1889-ben Nemzeti Farmerszövetségi Mozgalom alakult. Ez utóbbi a legszervezettebb mozgalomként mintegy négy-öt milliós tagsággal rendelkezett, ennek egynegyedét afroamerikai gazdák tették ki. Szövetkezeteket, terményraktárakat alapítottak. Ellentétben az Udvarházzal a Farmerszövetségi Mozgalom vezetői széles koalíció kialakítására törekedtek a munkásmozgalommal. Programjuk felölelte a nyolcórás munkanapot, a női választójogot, a jövedelemadó bevezetését, a külföldiek földvásárlásának megakadályozását. Sőt, elmentek a választási reform követeléséig: a közvetlen szenátor- és elnökválasztást tartották szükségesnek.
1891-ben a farmermozgalmak, a Munka Lovagjainak Nemes Rendje nevű munkásmozgalom, a szüfrazsettek, a bellemiták (az utópisztikus szocialista Edward Bellamy hívei) megalapították a Néppártot. Az ókori köztársaságkori Róma egyik irányzatáról, a popularesről populistának nevezett párt Omahai Programja fogalmazta meg a legátfogóbb, legradikálisabb programot a gazdamozgalmak között. A teljes gazdasági, társadalmi és politikai rendszer reformját tűzte ki célul. Követelte a népszavazások bevezetését, a közvetlen szenátorválasztást (ez 1913-ban megvalósult), sőt előíratta volna, hogy egyetlen személy se tölthesse be az elnöki és alelnöki hivatalt egy ciklusnál hosszabb ideig.
Értékrend
A farmermozgalmak értékrendje több különböző eszméből táplálkozott. Akkoriban az Egyesült Államok politikai elitjében is divatos szabadkőművesség (számos elnök volt páholytag) elsősorban a filantrópiát, azaz a jótékony, emberbaráti célok támogatását jelentette. A keresztény alapértékek, mint a felebaráti szeretet, a könyörület, az egyenlőség, az emberi méltóság tisztelete, szintén markáns vonásait képezték a farmermozgalmaknak. Számos gazdapolitikus az egyházban szolgált. Henry S. Doyle, a Színesbőrű Farmerek Nemzeti Szövetségének vezetője például metodista, Thomas Tibbles, a Néppárt 1904-es alelnökjelöltje pedig presbiteriánus lelkipásztorként tevékenykedett.
Liberális, konzervatív vagy szocialista volt-e a farmerpopulizmus? A tagság széles tábora számára nem így merült fel a kérdés: a gazdák merőben gyakorlatias célt láttak mozgalmaik politikájában. Ám az értékek mégis kifejeznek egyfajta eszmei irányultságot. A reformirányzatok a XIX. század óta harcoltak olyan célokért, mint a rabszolgaság, a gyermekmunka megszüntetése, a nyolcórás munkanap és az általános (fajra való tekintet nélküli) férfi, majd női választójog. A farmermozgalmak fölkarolták ezeket a követeléseket. Ki eszmei tudatosságból azonosult velük, ki azért, mert támogatott minden emberbarát ügyet. A vezetők részéről feltételezhetünk eszmei tudatosságot. Nem kérdőjelezték meg az Egyesült Államok alapértékeit, sőt, éppen a Függetlenségi Nyilatkozat és az alkotmány értékeit látták fenyegetve a gazdasági elit túlhatalmától. Nem forradalmat, hanem reformot tűztek ki célul, még ha olykor harcos jelszavakat hirdettek, vagy radikális megmozdulásokat szerveztek is (mint az 1894-es munkanélküli-menetek). Néhányan eljutottak a szocializmusig, mint Jack London vagy Jacob Coxey, az 1894-es munkanélküli-menet egyik vezetője, akit őrizetbe vettek a Fehér Ház gyepére lépésért, mire a törvényességet tiszteletben tartani kívánó követői szétoszlottak. A farmerpopulizmus sok irányzatot fogott egybe, de sokfelé el is ágazott.
Kudarc és siker
A farmerpopulizmus nagypolitikai téren kudarcot vallott. Az északi városias régió és a „mély Dél” soha nem állt mögé. A nyugati és középnyugati államokban a támogatottsága attól függően ingadozott, hogyan alakult a gabona ára a világpiacon. Degler felhívja a figyelmet a termékszerkezet és a populista voksok közötti összefüggésre: a búza- és gyapottermesztő államokban a populisták megszerezték a voksok harmadát, míg ott, ahol a gazdák elsősorban a tejtermékek előállításával vagy állattenyésztéssel foglalkoztak, jóval kevesebb szavazatot szereztek. Ennek oka, hogy a tejet és húst a belső piacra szállították, ezért jóval kevésbé függtek a termelők a világpiactól.
Akkor kerül válságba a farmerpopulizmus, amikor a Nagy-Britanniával kötött előnyös kereskedelmi szerződésnek köszönhetően a gabonaexport felívelt. 1897 és 1901 között kétmillió tonna búzát adtak el brit piacon. Egy másik folyamat is a farmerpopulizmus ellen hatott: az alaszkai aranymezők feltárásával újabb arany került a gazdaságba, okafogyottá téve a dollár aranyalapja elleni agitációt. Ugyanakkor az 1898-as spanyol–amerikai háborúval az Egyesült Államok belépett a gyarmatosító hatalmak sorába, és lehetősége nyílt új – az amerikai gazdák többlettermelését is felvevő – piacok szerzésére.
A kudarc oka Délen a faji ellentétből is fakadt. A farmermozgalmak elméletileg komolyan vették a fehér és fekete gazdák együttműködését. Az afroamerikai barátság az elveken túlmenően taktikai jelentőséggel is bírt, hiszen nagyszámú, egyetlen földrajzi térségben koncentrált (kilencven százalékban Délen élő) és ekkor túlnyomórészt egyetlen ágazatban (mezőgazdaság) dolgozó népességről volt szó. A gyakorlatot tekintve vegyes képet mutatott a viszonyulás a jogegyenlőség és az emancipáció kérdéséhez. Ebbe belefért az is, hogy – a kor szellemének megfelelően – néhány államban külön Udvarház-szervezetet alapítottak a fehérek és a feketék részére, vagyis átvitték a szegregáció gyakorlatát az Udvarház-politikába. Másutt viszont minden további nélkül integrálták a fekete farmereket az Udvarház-mozgalomba. Az északi afroamerikai barátok, mint a Néppárt első elnökjelöltje, James B. Weaver és az említett Tibbles, illetve a déli reformerek, mint Thomas E. Watson, sokszor az életüket kockáztatták, amikor Délen szónokoltak a fehér-fekete összefogást és a választási reformokat szorgalmazva.
1908-ban a farmerpopulizmus megszűnt, ám maguk a farmermozgalmak tovább élnek. Napjainkban is létezik az Udvarház, a Nemzeti Farmerszövetség és az Amerika Farmhivatal Szövetség. A farmermozgalmak számos követelése megvalósult: előbb tagállami kormányzatok vezettek be reformokat (például a közművek állami felügyelet alá vétele, jövedelemarányos adózás), majd Woodrow Wilson progresszív elnöksége és Franklin Delano Roosevelt New Deal reformprogramja (1933–1938) megvalósította szövetségi szinten a legfőbb követeléseket. Az amerikai kultúrában pedig mai napig az önmagáért és másokért kiálló, a nagy szennyező vállalatokkal szembeszálló kisember jelenti az egyik hősi eszményt.
Az Udvarház ma
Mottó: „A lényeges dolgokban egység, a nem lényegesekben szabadság, mindenben szeretet.”
(A mondás Rupertus Meldenius XVII. századi lutheránus lelkésztől származik – a szerk.)
Alapértékek
Közösségi felhatalmazás
Hisszük, hogy az erős közösségek képezik az egészséges társadalom alapját. Együttműködünk a helyi gazdaságok támogatásában, a szomszédok összefogásában és mindenki számára lehetőségek teremtésében.
Család és hagyomány
Ünnepeljük a családot, tiszteljük a hagyományokat, és továbbadjuk azokat az értékeket, amelyek gazdagítják az életet és összekötik a nemzedékeket.
Befogadó érdekképviselet
Pártoktól független hangon szólítunk meg minden – akár városi, akár vidéki – amerikait, és olyan politikát szorgalmazunk, amely mindenki jólétét mozdítja elő.
Polgári elkötelezettség
Ösztönözzük a demokráciában való aktív részvételt, tájékozott választópolgárokként, a helyi ügyeket támogatva, önkéntes munkával és a jobb jövőért együtt munkálkodva.
Földműves gondosság
Tiszteljük mezőgazdasági gyökereinket, támogatjuk a korszerű gazdálkodást, segítjük a vidéki területeket, és védjük természeti erőforrásainkat a jövő nemzedékek számára.
Élethosszig tartó tanulás
Ösztönözzük a kíváncsiságot és a kritikus gondolkodást oktatással, mentorálással és készségfejlesztéssel, lehetővé téve az egyének személyes és szakmai kibontakozását. Hiszünk abban, hogy a gyermekeknek és a fiataloknak biztosított vezetői lehetőség ösztönzi fejlődésüket és természetes kíváncsiságukat.
Jótékonyság és együttérzés
Empátiával szolgálunk másokat, példamutatással vezetünk, és támogatjuk a rászorulókat, hogy a közösségi kötelékek erősödjenek.
Hit és tisztesség
Erkölcsi értékek alapján állunk, céljaink vezérelnek minket, és eltökélten tesszük azt, amit helyesnek tartunk, még ha nehéz is.
Tisztelet és egyenlőség
Mindenkivel méltósággal és méltányosan bánunk, az esélyegyenlőséget tartjuk szem előtt, nem vagyunk tekintettel háttérre, identitásra vagy meggyőződésre.
Egység és fejlődés
Hiszünk az együtt haladásban, a különbségek tiszteletben tartásában, a közös nevező keresésében, a rugalmasabb és reményteljesebb jövő építésében.
Az eredeti szöveg a Udvarház honlapján olvasható itt.
Nyitókép: A Néppárt gyűlése a nebraskai Columbusban 1890-ben (Solomon D. Butcher, közkincs / Wikimédia)
