E lapszámunk szerkesztésekor Balázs Gézának a nyelvőr rovatba írt cikkét olvasva határoztam el, hogy meglátogatom a kocsi Kocsimúzeumot. Vonattal mentem Tatáig, ott biciklire ültem, és lekarikáztam az Öreg-tó partjára.

Nyolcvankét éves korában június 30-án rövid, súlyos betegségben elhunyt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező-operatőr-forgatókönyvíró, a Magyar Mozgókép Mestere, a hazai filmművészet kiemelkedő alakja, a mozgóképkultúra formálója.

Mi történik, amikor kilépünk az állandó önreflexióból, és megszűnik az "én" kontrollja a pillanat felett? Az Önfeledés című kiállítás Nagy Marcell legújabb festménysorozatát mutatja be, amely az elmélyülés, az elveszés és a belső feloldódás tapasztalatait kutatja.

Ukrán görögkatolikus zarándokok jártak Szent Péter sírjánál a szentév alkalmából. XIV. Leó pápa fogadta őket, miközben Oroszország minden eddigénél több rakétával és drónnal lőtt ukrajnai civil célpontokat.

Megnyílt a Magyar Művészeti Akadémia és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal közös kiállítása a Pesti Vigadóban, az MMA székházában. A szépség dicsősége (The Glory of Beauty) című tárlaton négy alsó-ausztriai művész nagy méretű alkotásai láthatók. 

A III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon Nem helyettesíthető tárgyak című tárlata a hazai és határon túli magyar képzőművészet elmúlt öt évének fontos alkotásait mutatja be.
A főkurátor, Baksai József és társa, Verebes György szándékai szerint a kiállítás rávilágít arra, miként fonódik össze a hagyományos anyaghasználat
a digitális kultúrával, hogyan reflektálnak
a művészek a technológiai, társadalmi és kulturális változásokra. Verebes Györggyel beszélgettünk
a válogatás nehézségeiről, a festészet helyzetéről.

Fuchs Tamás jelen tárlata darabokra szabdalt történetszálakból építkezik. A látszólag különböző forrásokból származó mozaikok nem egyetlen, egyidőben lezajlott esemény képi részletei. A fragmentumok az elmúlt húsz év alkotásaiból bukkantak elő, ám témájuk és történetük évszázadokat és kontinenseket hidal át.

Irán (eddig) soha ki nem játszott védelmi adu ásza a Hormuzi-szoros lezárásával való riogatás. Ez a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel, s azon keresztül az Indiai-óceánnal összekötő tengerszoros a világkereskedelem egyik legfontosabb hajózási útvonala.

A költő centenáriuma mindenekelőtt (és mindenek fölött) egyetlen kérdésre kíván választ: hol van a jelenben ez a költészet. Ám ez a kérdés azért oly különösen zord hangoltságú a mai időkben, mert mindenek elé odatolakodik egy másik kérdés: hol van ma a költészet, Van-e egyáltalán…? Másként szólva, hol van az, amivé a hajdani közmegegyezéses líra változott a mai mindennapokban?

„Nemegyszer történt velem, hogy már rég nyomdába kellett volna adnom a Juhász Ferenc- és a Nagy László-kéziratokat, de én titokban hazavittem őket és velük éjszakáztam” – írta Csoóri Sándor visszaemlékezve
az Új Hang szerkesztőségében eltöltött éveire.
Ahogyan Csoóri Sándor szerette Nagy Lászlót
és persze Juhászt, az forradalmi volt.

Felvidéki utazásaink során Rozsnyóra jutva, csodák csodájára, szép nagy Kossuth-szobrot találunk a gömöri városka bányászati múzeuma előtt. Háromszor döntötték le, többször be akarták olvasztani, míg végül 2004 februárjában mai helyére került.