Aki lakást akart venni Magyarországon úgy, hogy nem volt meg rá a teljes vételárnak megfelelő pénze vagy annak túlnyomó többsége egyben, annak komoly akadályokat kellett megugrania, a magas kamatú hitelektől az igen nagy elvárt önerőig. Akkorákat, hogy nagyon sokaknak nem is sikerült, valójában megpróbálniuk sem volt értelme.
Fizethették az égbe szökő albérletárakat,
esetleg maradhattak a „mamahotelben”.
Épp ezeket az akadályokat hivatott megszüntetni vagy legalábbis átugorhatóra mérsékelni sokak számára a Start, vagyis a FIX 3 százalékos Lakáshitel Program. Pontos jellemzői itt tekinthetők meg.
A teljesség igénye nélkül: tíz százalékos önerő, három százalékban maximalizált kamat, maximalizált négyzetméterárak (másfél millió forint), korhatármentesség, és a megkötések sem túlzottan szigorúak: például az ingatlan árának korlátozása (lakásnál százmillió). Csodás!
De ha kötött a négyzetméterár és kötött a méret,
hogyan ugorhattak meg mégis az árak?
Mármint azon kívül, hogy csupán kisebb lakást adnak többért? Nos, a minap belefutottam az egyik ingatlanos oldalon egy hirdetésbe, amelyben majd száz négyzetméteres lakást kínáltak Budapesten, és kiemelték, hogy igénybe vehető rá a kedvezményes hitel.
A lakás ára hajszálnyival százmillió alatt volt, mégis majd százhat millióba került.
Hogyan? Hát, a képek alapján semmi különös, de a bútor is eladó volt – hatmillióért. Olyan pedig nincs, hogy az nem kell: kötelező megvenni. Szóval a százmilliós lakás százhat millió. Mért is ne, ugye? Telik rá a hitelből, úgyis itt a Kánaán! Ahogy Virág elvtárs mondta a Tanúban: „Milyen leleményes a mi népünk, Pelikán elvtárs!”
Ez csak egyetlen trükk, talán nem is a legkörmönfontabb. Mindazonáltal, ha drágábban is, de a programnak hála, elkelnek a lakások, és olyanokhoz jutnak (legalábbis jó részük), akik nem csak befektetésnek veszik. És persze, lehet mondani, hogy ilyen a piac. Mert ilyen. Csak ez most nem jó.
Nyitókép: Ketut Subiyanto. Forrás: Pexels
