Bűncselekménynek nyilvánította a második világháború utáni rendezés – így a Beneš-dekrétumok – megkérdőjelezését vagy nyilvános kritikáját tavaly decemberben a szlovák törvényhozás. A Progresszív Szlovákia Párt és a Szlovákiai Magyar Szövetség, illetve a budapesti szlovák nagykövetség előtt megjelent tüntetők tiltakoztak.

XXXX

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Jókai számára élete legmeghatározóbb élményforrásává vált. 1899-ben, az események félévszázados évfordulója alkalmából írott visszaemlékezésében azt vallotta: „Az én életemnek is ez volt legeseménydúsabb korszaka, melynek hatása egész múltamra kiterjedt”.

XXXX

XXXX

Mélissa Boros, a magyarul folyékonyan, enyhe akcentussal és alig észrevehető hibákkal beszélő francia-magyar színésznő a társadalomkritika elutasításáról, a szerepre készülés folyamatáról, Tarr Béla és Jeles András filmjei iránti csodálatáról mesélt.

Mohácsi András Black and Why című kiállítása festészetének szinte állandó, mégis folyamatosan alakuló kérdéskörére fókuszál: a fekete szín jelenlétére és a feketeség jelentésrétegeire.

A Közel-Kelet súlyos fegyveres konfliktusok terhelte térségében különösen veszélyes, ha valaki olyan népcsoporthoz tartozik, amelynek nincs önálló állama, hogy megszervezze polgárai védelmét.

Ausztria olyan ország, amely nem tudja, mi volt, de azt sem, mi lett belőle, mondják sokan a modern osztrák irodalom egyik legjelentősebb műve, Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regénye nyomán. Aligha lehetne pontosabb látleletet adni az osztrák identitás bizonytalanságáról.

Százötven évvel ezelőtt az akkori „zöldek”, az észak-amerikai Nagy-síkság és a Dél földművesei és földbirtokosai mozgalmat indítottak
a monopóliumok és a vasúttársaságok ellen.

A pártpolitikai csatározások többségünkből heves érzelmeket váltanak ki. Sokan ezen meglepődnek. Pedig korántsem kellene, ahogy a történész rövid családi visszaemlékezéséből kitűnik.

A félsivatagi viszonyok, a kiszáradó talaj nem a jövő, hanem a jelen. Szalai Ádámot, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának kutatóját kérdeztem a „magyar sivatagosodásról”, a napelemparkok árnyékában megbújó veszélyekről és a tájhasználat fájdalmas, de elkerülhetetlen reformjáról.