Ne menjünk most abba bele, hogy milyen nyelven beszéltek a Zsil völgyébe érkező Kendeffy ősök. Az biztos, hogy tekintélyes emberek voltak, akik a hegyeken túl, Havaselvén is sokaknak parancsoltak. Még a tatárjárás előtt, 1236-ben kenézekként emlegetik őket az oklevelekben, Kende fia János pedig 1415-ben, Zsigmond királyunktól, a Hunyadiakhoz hasonlóan magyar nemességet kapott. A Kendeffyek vérükkel és kardjukkal szolgálták a választott hazát. A családi központ idővel Hátszeg városa lett, pontosabban a mellette lévő Őraljaboldogfalván épített udvarház.
Hátszeget már 1366-ban városként emlegetik a források, lakosságára nézve vegyesnek mondható ebben az időben is. Olyannyira, hogy itt már az ezerhatszázas évek közepétől eljött a
váltásos városvezetés ideje, román, magyar és német tanácsnokokkal, a három nemzet tekintélyeiből kikerülő városbírókkal.
Jelentős volt Hátszeg céhes ipara, így aztán a vélt vagy valós gazdagságra jöttek is ide mindenféle rablóbandák, leginkább kisebb-nagyobb török seregek vagy velük szövetséges oláhok át a hegyeken.
Volt így mit tennie a Hátszegi-medence nemességének, de a város polgárságának is. A legfőbb veszélyt az 1400-as évek közepétől a török jelentette, 1479-ben az Erdélyre törő, majd Kenyérmezőnél kardélre hányt oszmán sereg volt az első, amely bevette és természetesen fel is prédálta Hátszeg városát is.
Őraljaboldogfalva református temploma (forrás: Danielgrad CC BY-SA 3.0 Wikimedia Commons)
A harci eseményekben biztosan ott voltak a Kendeffyek, majd ötven évvel később a várost megszálló Cserni Jován, a Fekete Ember gyülevész népe ellen is harcolhattak a hajdani kenézek leszármazottai. 1550-ben Kendeffy János vezette azt a sereget, amely a város alatt szétverte a havasalföldi és török hadakat. Az 1690-es kuruc betörés idején egy kisebb csatában a császáriak Hátszeg alatt verték szét Thököly alvezéreinek csapatait.
A Kendeffyek ideje majd csak a kuruc háborúk után, Mária Terézia uralkodása alatt jött el igazán. Ekkor telepítik a környékre az I. Erdélyi Román Határőrezredet, a városban altisztképző iskola is nyílik. Kendeffy Elek (1740–1783) a kolozsvári református líceum után Franciaországban és Svájcban is folytatott tanulmányokat, majd még mielőtt Hunyad megye főispánja lett volna, huszonnégy évesen a grófi címet is megkapta az uralkodótól.
A grófi koronához pedig kastély is dukál, ami aztán 1782-re, annak rendje és módja szerint el is készül. Az építtető ugyan egy esztendő múlva örökre lehunyja a szemét, de a bejárat feletti kőtábla megőrzi az emlékét:
AEDES / QUAS HOSPES VIDES / NON TAM OPERIS MOLE ET ORNATU/ QUAM / QUIETATAE / HABITATIONIS COMMODITATE / ILLUSTRES / DEO IPSO / SUMMO ET EX SUPERANTISSIMO / DIVINARUM HUMARUMOUE[!] RERUM / RECTORE / FATORUMQUE ARBITRO / QUO SINE FRUSTRA LABORATUR/ AUXILIUMN[!] TE/ FELICITER CONSTITUIT / ALEXIUS KENDEFI / COMES DEI[!] MALOMVIZ / SACR[AE] CAES[ARAE] REGIAEQ[UE] ET APOST[OLICAE] / MAIEST[ATIS] IN SUMMO M[AGNI]. PRINCIP[ATUS] TRANSyLV[ANIAE] / SENATU CONSILIARISQ[UE] ACT[UALIS] ET INT[IMUS] / CUM CONIUGE CARISSIMA / CHRISTINA BETHLENIA / NATA COMITISSA / EASQUE[!] / DEO STATORI / CARIS PIGNORIBUS ET AMICIS / EX VOTO DICAVIT / ANNO AE[RAE] CH[RISTI] MDCCLXXXII.
„Az épületek, melyeket látsz, idegen, nem a hatalmas munka és a díszítés által tűnnek ki, hanem a csend és nyugodt lakás kényelmével, amelyet a legnagyobb Isten, a mennyei és földi dolgok igazgatója és bölcs védője segítségével, akinek tanácsa nélkül hiábavaló lenne minden munka, építtette Kendeffy Elek, Malomvíz grófja, császári és apostoli királyi fenségének, Erdély fejedelmének szenátusi tanácsosa szeretett feleségével, Bethlen Krisztina grófnővel, gyerekeivel a gondviselő Istennek fogadták az Úr 1782. esztendejében.”
Elek gróf unokája, Kendeffy Ádám (1795–1834) Wesselényi Miklós barátja volt, a jeles férfiú lovardát építtetett, tenyészméneket, csődöröket tartott és
mintagazdaságot hozott létre itt, amit korabeli gépekkel szerelt fel.
A kolozsvári vívóiskola megalapítása is Kendeffy Ádám nevéhez fűződik. Vele kihalt a család grófi ága. Utána a barokk épületegyüttes továbbra is a família köznemesi ágának tulajdonában marad, sőt, Kendeffy Árpád (1839–1881), 1869-től a hátszegi kerület képviselője, át is építteti azt a korában divatos neogót stílusúra.
Schulcz Ferenc és Storno Ferenc keze nyomát őrzi a kastély (forrás: Țetcu Mircea Rareș, CC BY-SA 3.0 Wikimedia Commons)
Árpád a munkálatokhoz Schulcz Ferencet, a Vajdahunyad várán ekkoriban dolgozó restaurátort és a történelmi Magyarországon sokfelé munkálkodó soproni Storno Ferencet kéri fel. Küllemében és belsőépítészetében jórészt az ő kezük nyomát őrzi máig a kastély. A képviselő úr által kialakíttatott angolpark ugyanakkor az államosítás után az enyészeté lett.
A földszinti szobákat, termeket gerendás famennyezettel fedték, az emeleten, a díszteremben a leírások szerint (szinte lehetetlenség bejutni a kastélyba) még megvan a tölgyfa dongaboltozat, a mellette lévő szobákban pedig a kazettás mennyezetek. A tölgy bútorok, a műkincsek, régi fegyverek és trófeák aztán ki tudja hová kerültek, hiszen 1946-ban államosították az épületet. Az utolsó magyar király koronázásakor, 1916-ban grófi címet kapó Kendeffy Ádám fiának, Kendeffy Gábornak (1875–1962) és feleségének, Bánffy Zsuzsannának (1888–1971) mennie kellett. A kastélyból a hatvanas években diáktábor lett, majd egy részleges újjáépítés után 32 szobás szálloda.
Szinte lehetetlenség bejutni a kastélyba (fotó: Pálffy Lajos)
A Kendeffyek végül 2006-ban kapták vissza, és jelenleg is lakják
a Rudolf trónörökösnek, és feleségének, Stefániának 1882-ben tíz napra otthont adó épületet. A jeles vendégséget emléktábla is őrzi a falon a következő felirattal:
„Rudolf, magyar királyfi, trónörökös
Újabb történelmünk büszke reménye
Deli kedvvel, ifjú erőben vadászott itt 1882 év nyarán
Oldalán bájos hitvese, Stefánia főhercegnő
Letűnt, mint üstökös, hirtelen, megrázólag 1889-ben
Fennmarad emléke hóhegyek szirtjein is.
Emelte Hunyadvármegye a Haza ezredévi ünnepe esztendejében -1896”
Nyitókép fotó: Pálffy Lajos
