Még ha valami igazi csemegének ígérkező időszaki kiállítás vár is a felsőbb szinteken, nem tudok csak úgy elmenni Csontváry Kosztka Tivadarnak a taorminai görög színházról festett, a Nemzeti Galéria lépcsőfordulójában kiállított óriási vászna mellett.

A televízió a hetvenes évek vége felé tört be a családunk életébe, de én már 1975 tavaszán állandó vendég voltam a szomszédban, Czirákyéknál, esténként pontosan megérkezve a Doktor Bubó következő részére. May Károly történeteit pedig ekkoriban az osztrák tévén néztük.

Ahogy az idő halad, egyre többet emlegetjük a régi, nagy teleket, amikor az utak mellett valóságos hófalak kísérték azokat, akiknek volt bátorságuk a fűtött hajlékból kimerészkedni, és a gasztonyi postaúton elindulni.

Ahogy az idő halad, egyre többet emlegetjük a régi, nagy teleket, amikor az utak mellett valóságos hófalak kísérték azokat, akiknek volt bátorságuk a fűtött hajlékból kimerészkedni, és a gasztonyi postaúton elindulni.

Volt egy réges-régi karácsony, azokban az időkben, amikor még nagy havak voltak. Vagy csak a mostanság uralkodó, hó nélküli telek miatt tűnnek már olyan nagyoknak. Szóval egy ilyen télen, december derekán én lettem a harmadik zsidó.

Édesanyám gyakran mondogatta: valamikor úgy volt ám, hogy a Trianonban Ausztriához csapott, német többségű Sároslakból (Moschendorf) jöttek többen cselédeskedni a Magyarországon maradt szomszédos, nagyobb és jóval gazdagabb, tiszta magyar Pinkamindszentre.

Meglehetősen egészségtelen viselet ez a lábbeli, nyáron belefülled a láb, keményebb teleken meg több zokni ellenére is kegyetlenül fázik az ember lábujjainak hegye. A bokát sem tartja, nyeklik-nyaklik benne a láb, mégis nélkülözhetetlen volt a falusi ember számára.

Szombaton délután érdemes egy röpke félórára a csíkmenasági templomnál megállni, mert akkor nem kell a kulcsot sem keresni. Asszonyok, lányok ilyenkor takarítanak, a vasárnapi misékre felkészítve az öreg istenházát.

Róma, Vatikán, ahogyan megéltem címmel jelent meg két szerzőnk, Somorjai Ádám és Elmer István második beszélgetőkönyve. A történész és morálteológus szerzetes és az újságíró – mint az a könyvbemutatón kiderült – ugyanazokat a padokat koptatta hajdanán az esztergomi ferencesek gimnáziumában.

A Kendefi avagy Kendeffy família, mint oly sokan mások, Havasalföldről érkezett a Kárpátokat áttörő Zsil völgyébe, Malomvízre, ahol előbb kenézek, majd magyar nemesek lettek. A grófi címet Mária Teréziától kapták 1764-ben, és úgy gondolták, hogy ehhez már komolyabb kastély is dukál.

A józan ész azt mondatja velünk, hogy csak olyan országban népszerűtlen a kerékpár, ahol egymást követik a mély völgyek és a magas hegyek. Például a csodaszép örmény vidéket járva, vagy a főváros, Jereván utcáin sem nagyon találkozik az ember biciklizőkkel.

Felvidéki utazásaink során Rozsnyóra jutva, csodák csodájára, szép nagy Kossuth-szobrot találunk a gömöri városka bányászati múzeuma előtt. Háromszor döntötték le, többször be akarták olvasztani, míg végül 2004 februárjában mai helyére került.