Túlélte a gyermekszerető grófnő által alapított sepsikőröspataki iskola a román impériumváltást, s bár később az államosítást nem kerülhette el, épülete az idei év elejéig a magyar oktatást szolgálta. Ám roskataggá vált, fel kellene újítani, amire hiába van szándék, sőt pénz is.

A hollók a rendszerváltás környékén jelentek meg újra a Rába feletti légtérben. Mondhatni, ahogy a kommunisták elmentek, ők megjöttek. Mégpedig a kapitalista Nyugatról, az osztrák hegyekből ereszkedtek alá a barátságosabb magyar vidékre.

Hátszeget alig néhány kilométerre elhagyva, a sebes Sztrigy mellett találjuk Őraljaboldogfalvát, a középkori települést, ahol még lakik néhány magyar a környező román tengerben. Ahhoz azonban már kevesen vannak, hogy fenntartsák román kori szépséges, freskós templomukat.

Mi, gasztonyi gyerekek is igyekeztünk minél hamarabb elsajátítani a biciklizés tudományát, amely nélkül a falusi ember nem nagyon boldogult volna. A kezdéshez a hetvenes évek első felében még nem futotta külön gyerekbiciklire, de ez egyáltalán nem tartott vissza bennünket.

Valószínűleg nem sokan hallottak a Hunyad megyei Algyógyról, pedig a kuriózumok olyan tárházát kínálja a kisvárosokat kedvelő magyarországi utazónak, hogy annak talán nincs is párja egész Erdélyben.

Hogy hányan is emlékeznek az első, pecával kifogott halukra, azt meg nem mondom. Vannak egészen a kisgyermekkorukig, a pelenkás időkig visszatekinteni tudó emberek, mint mondjuk Bereményi Géza, míg nekem az első dolog, ami beleégett a retinámba, egy rendkívüli haláleset volt.

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban mutatták be Somorjai Ádám OSB és Zombori István történészek Jeles bencés tanáraink című sorozatának két újabb kötetét. A Bencés Diákszövetség budapesti szervezete által rendezett eseményen Ádám atya mellett részt vett Németh László pápai prelátus is.

Hiába keressük Pominóc falvát a Felvidék térképén, úgy tartják, egyszer régen elvitte magával a haragos Vág. Mindössze négy család és hét bárány maradt életben, akik azután Szedmerőc (Sedmerovec – hét bárány) néven a közelben, biztonságosabb, magasabb helyen alapítottak falut.

Többször is volt alkalmam Bécsben alaposan tanulmányozni idősebb Pieter Bruegel Gyermekjátékok című híres festményét, és visszagondolva a gyerekkoromra, nem sok olyan játék van a képen, amivel, vagy amit mi is játszottunk. És még kevesebb olyan, ami most is divatos.

Állítólag tényleg ott lakott valahol a Rába árterében, Körmend és Szentgotthárd között. A madaras ember élőhelyének megválasztása is hozzáértésre mutat, hiszen ez a folyó legszebb, legérintetlenebb része. Emiatt pedig itt lehet a legtöbb madarat látni, ami fontos szempont lehetett a számára.

Az erdővidéki Nagybacontól Barót felé autózva Bibarcfalván érdemes megnézni a református templomban talált Szent László-freskókat, s a templom előtti emlékkövet, amely Borbáth László huszárszázados és a Makk-féle összeesküvésben részt vevő helyiek hazaszeretetét hirdeti.

Csak azt mondom, Szászfehéregyházára egyszer el kell menni. El kell menni azoknak, akik szeretnek a múltban utazgatni, mert a Segesvártól negyvenegynéhány kilométerre délkeletre megbújó faluban valamikor a XIX. században vagy még azelőtt megállt az idő.