Valószínűleg nem sokan hallottak a Hunyad megyei Algyógyról, pedig a kuriózumok olyan tárházát kínálja a kisvárosokat kedvelő magyarországi utazónak, hogy annak talán nincs is párja egész Erdélyben.

Hogy hányan is emlékeznek az első, pecával kifogott halukra, azt meg nem mondom. Vannak egészen a kisgyermekkorukig, a pelenkás időkig visszatekinteni tudó emberek, mint mondjuk Bereményi Géza, míg nekem az első dolog, ami beleégett a retinámba, egy rendkívüli haláleset volt.

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban mutatták be Somorjai Ádám OSB és Zombori István történészek Jeles bencés tanáraink című sorozatának két újabb kötetét. A Bencés Diákszövetség budapesti szervezete által rendezett eseményen Ádám atya mellett részt vett Németh László pápai prelátus is.

Hiába keressük Pominóc falvát a Felvidék térképén, úgy tartják, egyszer régen elvitte magával a haragos Vág. Mindössze négy család és hét bárány maradt életben, akik azután Szedmerőc (Sedmerovec – hét bárány) néven a közelben, biztonságosabb, magasabb helyen alapítottak falut.

Többször is volt alkalmam Bécsben alaposan tanulmányozni idősebb Pieter Bruegel Gyermekjátékok című híres festményét, és visszagondolva a gyerekkoromra, nem sok olyan játék van a képen, amivel, vagy amit mi is játszottunk. És még kevesebb olyan, ami most is divatos.

Állítólag tényleg ott lakott valahol a Rába árterében, Körmend és Szentgotthárd között. A madaras ember élőhelyének megválasztása is hozzáértésre mutat, hiszen ez a folyó legszebb, legérintetlenebb része. Emiatt pedig itt lehet a legtöbb madarat látni, ami fontos szempont lehetett a számára.

Az erdővidéki Nagybacontól Barót felé autózva Bibarcfalván érdemes megnézni a református templomban talált Szent László-freskókat, s a templom előtti emlékkövet, amely Borbáth László huszárszázados és a Makk-féle összeesküvésben részt vevő helyiek hazaszeretetét hirdeti.

Csak azt mondom, Szászfehéregyházára egyszer el kell menni. El kell menni azoknak, akik szeretnek a múltban utazgatni, mert a Segesvártól negyvenegynéhány kilométerre délkeletre megbújó faluban valamikor a XIX. században vagy még azelőtt megállt az idő.

Drámai változásokat hozott a magyar egyházak életében is az első világháborút követő országcsonkítás. A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) Trianon és az egyházak című tanulmánykötetében hazai és határon túli szerzők elemzik az új helyzethez való alkalmazkodás folyamatát.

A WWF Magyarország természetvédelmi sikernek tartja, hogy az őshonos eurázsiai hód ismét jelen van hazánkban, mérsékelve a vizes élőhelyek eltűnésének aggasztó ütemét. Az elszaporodó nagy testű rágcsálók azonban tetemes károkat okoznak, főként az erdőgazdálkodóknak, amit nem térít meg senki.

Homoródkarácsonyfalva Szent László-freskóját egyszer látnia kell minden magyar utazónak. A kerlési csatát (1068) elmesélő, templomfalra festett „képregény” itt egy máshol nem látható jelenettel indul, és úgy is végződik. S a templom tornyában még rovásírásos emlék is megbújik.

Míg a munkásőrnek a hetvenes években az AKM-63-as, addig a falusi gyerekeknek a csúzli volt a fegyvere. Volt persze fapuskánk, búcsúfiának kapott, fröccsöntött forgópisztolyunk, és ismertük az íjkészítés tudományát is, de csúzlija akkoriban Gasztonyban minden valamirevaló férfigyereknek volt.