Trencsén városában megállva a magyarországi utazó mindenekelőtt Csák Máté várát szokta megnézni, amelynek öregtornya már méreteivel is jelzi, mekkora volt a felvidéki kiskirály hatalma. A várszikla római időkből származó felirata pedig egy korábbi, még nagyobb hatalom emléke.

Nem, annyira szegények azért nem voltunk, hogy mint a mesében, követ főzzön édesanyám a nagy piros levesesfazékban. Gyerekkoromban, ha néha lesütött húsból is, de minden vasárnap volt húsleves. A kamrában meg hegyekben állt a krumpli, a hideg teleken fűteni is kellett, nehogy megfagyjon.

A térképészeket pápaszemes, tollat és nagyítót, nem pedig huszárkardot forgató tudósoknak képzelné az ember, de nagyon másképp volt ez még a XIX. században is. Így lehetett Magyarország egyik első, pontos térképének elkészítője éppenséggel huszárkapitány, majd óbester.

Azok voltak a szerencsés évek nekünk, gasztonyi gyerekeknek, amikor sok eső esett ősszel. Ilyenkor a legelő, a kaszálók laposabban fekvő részeit hatalmas tócsák, szinte már tavak lepték el, amelyek aztán befagytak, amikor megjöttek az október végi, novemberi fagyok.

Túlélte a gyermekszerető grófnő által alapított sepsikőröspataki iskola a román impériumváltást, s bár később az államosítást nem kerülhette el, épülete az idei év elejéig a magyar oktatást szolgálta. Ám roskataggá vált, fel kellene újítani, amire hiába van szándék, sőt pénz is.

A hollók a rendszerváltás környékén jelentek meg újra a Rába feletti légtérben. Mondhatni, ahogy a kommunisták elmentek, ők megjöttek. Mégpedig a kapitalista Nyugatról, az osztrák hegyekből ereszkedtek alá a barátságosabb magyar vidékre.

Hátszeget alig néhány kilométerre elhagyva, a sebes Sztrigy mellett találjuk Őraljaboldogfalvát, a középkori települést, ahol még lakik néhány magyar a környező román tengerben. Ahhoz azonban már kevesen vannak, hogy fenntartsák román kori szépséges, freskós templomukat.

Mi, gasztonyi gyerekek is igyekeztünk minél hamarabb elsajátítani a biciklizés tudományát, amely nélkül a falusi ember nem nagyon boldogult volna. A kezdéshez a hetvenes évek első felében még nem futotta külön gyerekbiciklire, de ez egyáltalán nem tartott vissza bennünket.

Valószínűleg nem sokan hallottak a Hunyad megyei Algyógyról, pedig a kuriózumok olyan tárházát kínálja a kisvárosokat kedvelő magyarországi utazónak, hogy annak talán nincs is párja egész Erdélyben.

Hogy hányan is emlékeznek az első, pecával kifogott halukra, azt meg nem mondom. Vannak egészen a kisgyermekkorukig, a pelenkás időkig visszatekinteni tudó emberek, mint mondjuk Bereményi Géza, míg nekem az első dolog, ami beleégett a retinámba, egy rendkívüli haláleset volt.

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban mutatták be Somorjai Ádám OSB és Zombori István történészek Jeles bencés tanáraink című sorozatának két újabb kötetét. A Bencés Diákszövetség budapesti szervezete által rendezett eseményen Ádám atya mellett részt vett Németh László pápai prelátus is.

Hiába keressük Pominóc falvát a Felvidék térképén, úgy tartják, egyszer régen elvitte magával a haragos Vág. Mindössze négy család és hét bárány maradt életben, akik azután Szedmerőc (Sedmerovec – hét bárány) néven a közelben, biztonságosabb, magasabb helyen alapítottak falut.