Valósággal elbújik az utazó elől a XV. századi alapokon álló, szebb napokat látott uzoni Béldi-Mikes kastély, talán szégyelli számos átépítését. Bár még a kilencvenes évek elején, egy testvérvárosi kirándulás kapcsán megmutatták e sorok írójának az épületet, később erre járva alig találtam rá.

Somorjai Ádám bencés szerzetes legújabb, Egyház és nemzet a Köztes-Európában című, nagyobbrészt publikálatlan írásokból álló könyve ugyan nem csupán a lengyelekről szól, elsősorban most mégis a szerző e néppel kapcsolatos gondolataira, benyomásaira lennénk kíváncsiak.

Némi magyarázatra szorulhat a cím: a tyúkgomba, máshol szekfűgomba az ország talán legelterjedtebb gombafajtája. A zacskós tej pedig imitt-amott még ma is létezik, többnyire literes kiszerelésben. Tehenes gazdánál nemigen fordult elő, bár a gazdasszony az üres zacskónak jó hasznát vehette.

Egyetlen fiatalemberről tudok, aki Gasztonyban még próbálkozik a kosárfonással. Pontosabban a kosárkötéssel, mert apámék idejében kötötték a fűzfa kosarat mifelénk, ott az Alpok alján.

Még ha valami igazi csemegének ígérkező időszaki kiállítás vár is a felsőbb szinteken, nem tudok csak úgy elmenni Csontváry Kosztka Tivadarnak a taorminai görög színházról festett, a Nemzeti Galéria lépcsőfordulójában kiállított óriási vászna mellett.

A televízió a hetvenes évek vége felé tört be a családunk életébe, de én már 1975 tavaszán állandó vendég voltam a szomszédban, Czirákyéknál, esténként pontosan megérkezve a Doktor Bubó következő részére. May Károly történeteit pedig ekkoriban az osztrák tévén néztük.

Ahogy az idő halad, egyre többet emlegetjük a régi, nagy teleket, amikor az utak mellett valóságos hófalak kísérték azokat, akiknek volt bátorságuk a fűtött hajlékból kimerészkedni, és a gasztonyi postaúton elindulni.

Ahogy az idő halad, egyre többet emlegetjük a régi, nagy teleket, amikor az utak mellett valóságos hófalak kísérték azokat, akiknek volt bátorságuk a fűtött hajlékból kimerészkedni, és a gasztonyi postaúton elindulni.

Volt egy réges-régi karácsony, azokban az időkben, amikor még nagy havak voltak. Vagy csak a mostanság uralkodó, hó nélküli telek miatt tűnnek már olyan nagyoknak. Szóval egy ilyen télen, december derekán én lettem a harmadik zsidó.

Édesanyám gyakran mondogatta: valamikor úgy volt ám, hogy a Trianonban Ausztriához csapott, német többségű Sároslakból (Moschendorf) jöttek többen cselédeskedni a Magyarországon maradt szomszédos, nagyobb és jóval gazdagabb, tiszta magyar Pinkamindszentre.

Meglehetősen egészségtelen viselet ez a lábbeli, nyáron belefülled a láb, keményebb teleken meg több zokni ellenére is kegyetlenül fázik az ember lábujjainak hegye. A bokát sem tartja, nyeklik-nyaklik benne a láb, mégis nélkülözhetetlen volt a falusi ember számára.

Szombaton délután érdemes egy röpke félórára a csíkmenasági templomnál megállni, mert akkor nem kell a kulcsot sem keresni. Asszonyok, lányok ilyenkor takarítanak, a vasárnapi misékre felkészítve az öreg istenházát.