Csák Mátét még megemlítik a hazai általános iskolai tankönyvek, északi szomszédaink ellenben Matúš Čak néven mint az államalapításra kísérletet tévő hősüket vonultatták be frissen legyártott történelmükbe.
Így lesz szlovák nemzeti hős az ősei közt Szabolcs vezért számon tartó, szlovákul vélhetően nem is beszélő, nagy hatalmú emberből.
A többszörösen megválasztott nádorból, akit aztán János nyitrai püspök birtokainak fosztogatása miatt V. Kelemen pápa 1311-ben kitaszított az Anyaszentegyház kebeléről. És aki Esztergomot és Visegrádot is elfoglalva már Budát fenyegette.
Magyar tartományurak által ellenőrzött területek 1301 és 1310 között (User: PANONIAN, CC0, Wikimedia Commons)
Miatta az ország koronás királya,
Károly Róbert kénytelen volt az első években Buda helyett Temesvárról intézni az ország ügyeit.
Pedig jelentős hatalommal és sereggel is bírt a messzi Nápolyból érkezett király, de míg a trencséni nagyúr élt, nem küldött vagy vezetett ellene hadat. Halála után viszont személyesen vonult Trencsén alá, és 1321 júniusában kemény ostrommal el is foglalta azt.
Hogy pontosan milyen épületeket is talált a kiskirály halála után a vára alá merészkedő király, arra készültek egészen ügyes rekonstrukciós ábrák. Ezek jórészt egy vaskos lakótornyot, egy északkeletről hozzáépült palotát és az építményeket körbevevő, a szikla formájához igazodó falakat mutatnak. Mindezen építmények előzményeit keresve a honfoglalás előtti időkig kell visszamennünk, amikor is az erre élő szlávok egy kiterjedt földvárat emeltek a jól védhető, három oldalról meredek sziklafalakkal határolt trencséni Mária-hegy tetejére. Nem véletlen tehát, hogy
a királyi vármegyéket szervező Szent István is itt rendeztette be a megyeközpontot,
itt emeltetett ispáni várat, amelynek első épülete egy 8 × 8 méteres, két-három emeletes lakótorony volt.
Meredek sziklafalak határolják a Mária-hegyet (fotó: Pálffy Lajos)
Kristó Gyula, a korszak történész szaktekintélye határvárnak tartja Trencsént, építését pedig 1026 és 1042 közé teszi. Folyamatosan volt is védelmi szerepe az erősségnek, hiszen északról éppen a Vág völgyén át vezetett az ország belseje felé az egyik útvonal. Ezen érkeztek meg 1241 nyarán Bajdár kán tatárjai is, de a muhi csata poklából szerencsésen megmenekülő
Szoboszló fia Bogomér trencséni ispán keményen ellenállt a „kutyafejűek” ostromának.
Meg is védte ellenük a várat, ahol aztán egy emberöltő elteltével, 1275-ben Csák Máté nagybátyja, Csák István lett az ispán. Talán éppen ő volt az, aki még három emeletet építtetett a lakótoronyra, s három és fél méteresre vastagította a falakat. Ekkorra minden bizonnyal a most is látható, kővel boltozott termek is az ispán és családja rendelkezésére álltak. Elkészült az a keskeny, kőből faragott csigalépcső is, amely a torony egyik sarkában kanyarogva ma is összeköti az emeleteket.
Csák Mátéról a XVI. században készült, Tizianónak tulajdonított portré (Public domain, Wikimedia Commons)
Csák Máté neve egy 1287-es keltezésű oklevélben tűnik fel először, majd 1292-ben már III. András főlovászmestereként veszi vissza ostrommal Pozsony és Detrekő várát a Kőszegiektől. 1296-ban ugyan még Bogár fia Márton a trencséni várnagy, de 1302-től már biztosan Csák Máté kezében van a vár. Az Árpád-ház kihalása után ugyanis Csák a 12 éves „cseh” Vencel, tehát a lengyel Přemysl-házból származó király (1301–1305) mellé állt, ezzel újabb birtokokkal gyarapítva territóriumát.
Innentől kezdve Mattheo de Trinchyn néven szerepel az oklevelekben,
de birtokai már jóval túlterjeszkednek a vármegyén. Vencel később kiszorul az országból, ezt előre látván, Csák Máté is lép: 1304-ben már Károly Róbert táborában üdvözölhetjük a nagyurat. De nádorként (1309) szembe kerül a központi királyi hatalmat megerősíteni akaró uralkodóval, így 1312 júniusában csapatai a király ellen harcolnak a rozgonyi csatában.
Az ütközetet ugyan a király nyeri, de nincs elég ereje ahhoz, hogy kikergesse Csák Mátét a birtokairól, az országból. Így a nagyúr területe továbbra is állam marad az államban, sőt, még terjeszkedésre is van ereje. És nyilván elég pénze is van ahhoz, hogy tovább fejlessze birodalmának központját. Tágas palotát emeltet a lakótorony északkeleti oldalához, és a kiátkozása után lelkének megmentésére is gondol, várkápolnát is építtet lakóhelyére. Itt, Trencsénben éri aztán a vég, kiterjedt birtokaira a király teszi rá a kezét.
A rozgonyi csata a Képes Krónikában (Wikimedia Commons)
A várat és az ispánságot a korábbi Csákkal szövetséges családból származó Aba nembeli Demeter kapja. Az ekkor már Máté-toronynak nevezett lakótorony aztán az elkövetkező századokban nem sokat változik, a kiskirály palotája viszont csak 1430-ig áll, amikor is Zsigmond királyunk a felesége, Cillei Borbála számára teljesen átépítteti azt. A vár ezen részét most is Borbála-palota néven találjuk a jegy mellé járó, magyar nyelven is osztogatott prospektusban. Magyar feliratot azonban egyet sem láthatunk a Máté-toronyban, erre gondosan ügyeltek az illetékesek az 1954-től egészen a kilencvenes évekig tartó, mindenre kiterjedő rekonstrukció után.
A lakótorony és a vár utolsó magyar birtokosai az Illésházyak voltak. 1790. június 11-én egy hatalmas tűzvészben a várossal együtt leégett a teljes vár is. Ezután már nem épül újjá, Illésházy Kristóf pedig 1837-ben eladja a bécsi bárónak, Sina Simonnak. A Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Múzeum alapításában is komoly érdemeket szerző, balkáni kereskedőcsaládból induló főrend legalább annyit megtesz, hogy tetőt ácsoltat néhány épületre, köztük a Máté-toronyra is. Neki is köszönhetjük, hogy ma végigjárhatjuk a legnagyobb kiskirály egykori otthonát.
Nyitókép fotó: Pálffy Lajos
