Szántók, rétek, legelők követik egymást, ez utóbbikon gulyák, nyájak. Keskeny erdősávok, aztán megint szántók, megint legelők. Összefüggőbb erdőterületek inkább csak a lankás tájakon bukkannak fel. Hegyei nincsenek Dániának, dombjai se nagyon, inkább csak tengerparti dűnék, lankás síkok, mint mondjuk nálunk a Nyírségben. A horizontot leginkább a szélturbinák látványa szakítja meg.

Hegyei nincsenek Dániának, dombjai se nagyon (Pixabay)

 

Ebben a félévben Dánia tölti be az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztét, így az ország sok tekintetben, egyebek mellett a mezőgazdaságát illetően is a figyelem középpontjába kerül.

Mielőtt azonban betérnék néhány gazdához az Unió tizenöt országából sajtóúton lévő újságíró társaságában, ismerkedjünk meg a dán mezőgazdaság néhány alapadatával, illetve a zöldítés nagy kísérletével. Segítségünkre van ebben Niels Peter Nørring, a Dán Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Tanács klíma- és EU-politikai igazgatója.

Első látásra irigylésre méltó (© European Union 2025 - Cornelia Smet felvétele)

 

A mezőgazdaság helyzetét Dániában első látásra irigylésre méltónak gondoljuk, azonban a látszat csal. Feltéve, ha nem kizárólag a termelés bűvöletében élünk, hanem a fenntarthatóság is szempont számunkra. Márpedig a dánok számára az.

Éppen ezért született meg a döntés tavaly ősszel:

a megművelt területekből valamelyest visszaadnak a természetnek:

növelik az erdők arányát, és a lápokat és mocsarakat sem tekintik már eltüntetendő ellenségnek. Mindkettő jelentős mértékben köti meg a szén-dioxidot, ez utóbbi ráadásul különösen nagy mértékű víztároló képességgel rendelkezik. Abból pedig nem csupán Magyarországon, hanem Dániában is ugyancsak elkél.

Növelik az erdők arányát – a bükk gyakori fa Dánia ritka erdeiben (forrás: RhinoMind, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)

 

Túlzásba azért nem esnek a dánok: a természettől elvett területek néhány százalékát szolgáltatnák vissza, az erdőket az ország területének a mostani tizenháromról tizenöt százalékára, kétszázötvenezer hektárra növelnék, a vizenyős területek pedig összességében száznegyvenezer hektárt tennének ki. Az ország területének amúgy a hatvan százalékát, 2,4 millió hektárt művelik. A mezőgazdaság bocsátja ki az üvegházhatású gázok negyvenöt százalékát – az Európai Unióban ez az arány tíz százalék –, miközben az ország GDP-jének alig több mint két százalékát állítják elő. Ebből következik, hogy a kibocsátás visszaszorításában ugyancsak van mit tenniük.

S hogy mit tesznek? A már említett zöldítésen kívül

adóztatással szeretnék váltásra ösztökélni a gazdákat. Az adót az állattartókra vetik ki,

elsősorban is a szarvasmarhatartókra – 500 ötszáz eurót tehenenként. Mivel ezáltal már kétségessé válik a tartásuk gazdaságossága, a gazdák esetleg váltanának. Így csökkenne az állomány, csökkenne az állatok által kibocsátott metán mennyisége és a mérhetetlen mennyiségű trágya is. Azok a gazdák, akik nem kívánnák csökkenteni a keletkező trágya és ezáltal a nitrogéntermelődésük mennyiségét, kevesebb agrártámogatást kapnának. Az összeg azokhoz a gazdákhoz kerülne, akik hajlandók a csökkentésre.

Adót vetnek ki az állattartókra, hogy csökkenjen az állomány (© European Union 2025 - Cornelia Smet felvétele)

 

Ha az adóztatás a korbács, a támogatás a méz. Márpedig a kettő csak együtt működhet, ha a gazdákkal el akarják fogadtatni a mezőgazdaság zsugorítását, illetve átalakítását. A méz ez esetben kétmilliárd eurónak megfelelő dán koronát jelent. Ebben egyrészt azok a gazdák részesednének egyszeri nagyobb összegű juttatás formájában, akik felhagynának a gazdálkodással, vagy pedig nem restek átállni fenntartható gazdálkodásra, elsősorban növénytermesztésre, annak is lehetőleg a bio változatára.

Igényelhető összeg erdősítésre, láposításra, vagy akár fel is ajánlható a föld az államnak megvásárlásra.

Ugyancsak ösztönző lehet annak az alapnak a létrehozása, amely a növényi alapú élelmiszer előállítására szakosodott cégek vehetnek igénybe.

Ösztönzik a biogyümölcsük termesztését (© European Union 2025 - Cornelia Smet felvétele)

 

Kérdés persze, mit szólnak mindehhez a gazdák, akiknek van egy mindig jól bevethető fegyverük. Ez pedig a traktor, amelyet az elmúlt években több európai városban is bevetettek, ellepve a forgalmas utcákat, így fejezve ki az elégedetlenségüket. Dániában azonban a traktorok a földeken dolgoznak, s a döntéshozók bíznak abban, hogy ez így is marad.

Tavaly ősszel

a dán parlamenti képviselők meghozták a szükséges jogszabályokat, igen nagy – hetven százalékos – egyetértésben.

S ehhez még hozzávehetjük azokat a politikai erőket is, amelyek azért nem csatlakoztak, mert keveslik a változás ütemét, mértékét.

Akárhogy is alakul a dán mezőgazdaság átalakításának a sikeressége – s ezt már a krónikás teszi hozzá – egy biztos: más út nincs, mint amire a dánok is ráléptek. S ezt mi sem igazolja inkább, mint a számos intézkedés ellenére is egyre fokozódó ütemű klímaváltozás.

 

Nyitókép: Pixabay