Öt történet. Ami összeköti őket, az Dánia és a mezőgazdaság. Ezen kívül azonban mind eltérő; van köztük családi gazdaság és nagyüzem, növénytermesztő és állattenyésztő, sőt a terményeket feldolgozó szövetkezet is. Még egy dolog közös bennük: a fenntarthatóságra való törekvés.

Rendezett a dán vidék, talán túlságosan is! Minden négyzetcentiméternyi helyet megművelnek; ez az első benyomása az újságírónak, aki a buszon keresztül a dán tájat szemléli.

Menthetetlenül zuhan az emberiség a szakadékba, vagy hidat tud építeni fölé? Esetleg van harmadik válasz is az ökológiai válságra? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Takács-Sánta András humánökológussal, az ELTE TÁTK docensével, akinek Világeleje című kötete már harmadik kiadásban jelent meg.

Ismertséget a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnökeként szerzett, ám most mégsem elsősorban a vizekről, hanem a fákról, az erdőkről kérdezzük Kun Zoltánt. Elvégre erdésztechnikus. Hogy aztán kiderüljön: a két témakör aligha szétválasztható.

Megtartja-e a vidéki népességet – legalábbis csökkenti-e a fogyását – a mezőgazdaság viszonylag munkaerő-igényes ágazata, a zöldség- és gyümölcstermesztés? Ezzel a kérdéssel kerestük meg Apáti Ferenc egyetemi docenst, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnökét.

Erdeink természetidegen művelése miatt bajban vannak a fehérhátú fakopáncsok. A megoldás kulcsa a helytelen gyakorlat megváltoztatása – hívta fel nyílt levelében az agrárminiszter figyelmét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Halmos Gergővel, az egyesület ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Világszerte és Magyarországon is egyre több a gólya. Hazánkban 2019-ben négyezer párról volt tudomásunk, tavaly már több mint ötezerkétszázról. Az okokról Lovászi Pétert, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fehérgólya-védelmi program vezetőjét kérdeztük.

Balogh Péter geográfust, a táji vízvisszatartást javasló, komoly tudományos és gazdálkodói háttérrel bíró Vízválasztó mozgalom kezdeményezőjét kérdeztük az ország kiszáradásáról és a lehetséges megoldásokról.

Mármint a vetési varjakért, még ha nem gondolja is mindenki így. Különösen azok nem, akik hónapokig kénytelenek hallgatni a károgásukat az ablakuk mellett, vagy kerülgetni az ürüléküket. Csináljon valamit az önkormányzat, a madarászok, akárki, csak érjen már véget ez az idegtépő helyzet! – követelik.

Három éve tett feljelentést a Rozsnyói Horgászszövetség elnöke ismeretlen tettes ellen, aki miatt a Sajóba zúdult, illetve zúdul azóta is az elsősorban vasat és arzént tartalmazó szennyezett bányavíz. Varga Tibor vezetőségi tag nemrég arról kapott értesítést, hogy nem történt bűncselekmény.

Ami elromlott, azt vagy megjavítjuk, vagy eldobjuk. Átvitt értelemben ez emberi kapcsolatainkra és a társadalmi berendezkedésekre is érvényes. Érdi Péter és Szvetelszky Zsuzsanna Repair című könyvében a javítás mellett teszi le a voksot, összekötve a társadalmat, a környezetet és az emberi kapcsolatokat.

Megállítható-e a vidék elnéptelenedése? A biotermesztés megmentheti-e a falvakat? Miért nem hatékonyak az agrárkörnyezet-gazdálkodási programok? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettem Fertő Imrével, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorával, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatójával.