Miként keltette fel az érdeklődését a vizes szakmának, a természetvédelemnek ez a különleges ágazata.
Mindig is szerettem a kisvízfolyásokat, gyerekkoromban, nyaralásaink során el sem lehetett vonszolni a partjuktól. Akkor még nem ismertem az ökoszisztéma kifejezést, de ma már tudom, hogy ezzel találkoztam a tegzesek, puhatestűek, rákok, kis halak, rovarlárvák, szitakötők és számtalan más élőlény világát felfedezve. Később kezembe kerültek Gerald Durrel könyvei is, amelyek csak elmélyítették az érdeklődésemet a természet iránt. Érthető, hogy az főiskolán a biológia–földrajz tanári szakot választottam, hogy taníthassam ezt a csodát. Majd természetvédelmi szakirányú diplomát szereztem, most pedig a doktori fokozat megszerzésére készülök.
Biztató, hogy ma már nem csupán a patakok kibetonozásában gondolkodnak a döntéshozók (Dukay Igor archívumából, fotó: Deim Balázs)
Meglepően magasnak tűnik a kisvízfolyások negyvenezer kilométernyi hossza.
Pedig annyi, tekintélyes részük ugyan mesterséges, ember által alkotott csatorna, de idetartoznak a csermelyek, az erek, a sédek, ahogy a Dunántúl egyes részein a patakokat hívják.
Maradjunk ez utóbbi kifejezésnél. Mekkora a patakok jelentősége a vízkörforgásban?
Ami csapadék leér a talajra, és nem szivárog vagy párolog el, végül a patakokban köt ki. Alapvető a tájalakító szerepük is, így egyre mélyebb völgyeket vágnak, lelassulva pedig töltik a felszínt.
Ökológiailag miként illeszkednek a tájba?
Egy példával élek: számos kedves patakom egyike a Pilis és a Visegrádi-hegység között futó Dera, amely hegyvidékben ered, majd dombsági tájon át a Duna lapályán torkollik a folyóba. Felső részénél még szinte „csak” páradússá teszi a levegőt, éltetve ezzel is a bükkfákat, ha éppen folyik benne víz… Lejjebb
szélesebb völgyben kanyarogna, égerfák alkotta ligeterdőben, ha nem szabályoztuk volna
– de még így is ritka fajok élőhelye. A Dunához közeledve folyása lelassul, élővilágát már a Duna is befolyásolja.
Gödöllő, Rákos-patak, a part menti erdőt még nem irtották ki (forrás: Christo, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
Mennyire természetesek még a kisvízfolyásaink?
Általában sajnos csekély mértékben, de azért sok szép kanyargós erdei patakunk van még a hegyvidékeken, ritkábban alacsonyabb tájakon is. A Dera-patak például már a II. katonai felmérés térképein, vagyis a XIX. század közepén feltűnően egyenesen és ligeterdők nélkül fut, ahogy az a többi patakunkra is jellemző. Az a patak tehát, amelyet természetesnek gondolunk, gyakran valójában ugyanolyan ásott csatorna, mint a csapadékvíz- és belvízelvezető csatornák.
Van még jelentőségük a patakoknak az ivóvízellátásban?
A településeket közvetlenül ma már nem látják el a patakok ivóvízzel. Vannak azonban olyan települések, ahol a patakokat tápláló bővízű források vizét bekötötték az ivóvízhálózatba. A Szinva-forrás vize például Miskolc lakosságát látja el. Hatezer ismert forrásunknak valószínűleg csak töredéke alkalmas emberi fogyasztásra.
A mezőgazdaságban van szerepük?
Ha felszíni vízkivételre, öntözésre gondolunk, akkor főként az öntözőcsatornák jutnak eszünkbe, amelyeket erre a célra hoztak létre. Kisebb léptékben számos patakunknál találkozhatunk azzal a jelenséggel, amikor patakparti kertet, veteményest locsolnak belőle. A polgár kis helyen kimélyíti a medret, beletesz egy szivattyút, aztán hajrá… De láttam már nemegy példát, hogy
kerti dísztavakat töltenek fel patakvízzel. Mindez persze illegális és káros is az élővilág számára,
különösen az utóbbi időben, amikor az aszályos időszakok hossza egyre nő, de sajnos eléggé elterjedt gyakorlat.
Erdei patak (fotó: Szerdahelyi Csongor)
A kisvízfolyásoknak, csatornáknak közvetve sokkal nagyobb mezőgazdasági szerepük van azzal, hogy a tájban a talajvízszintet szabályozzák, illetve árvízkor kiöntéseket okoznak. Ez utóbbi nem feltétlenül káros, hiszen
van olyan szántóföldi kultúra is, amely elviseli, ha elárasztják. A gyepek és erdők számára pedig kifejezetten előnyös.
Mekkora a patakok jelentősége az ökoszisztémában?
Felbecsülhetetlen. Sajnos, mint szinte minden, a patakok biológiai sokfélesége is csökken. Az viszont biztató, hogy mintha a szemlélet kezdene átalakulni. Ma már nem csupán a patakok kibetonozásában gondolkodnak döntéshozók, hanem néha a beton eltávolításában is. Egy betonteknőben folyó víz élővilága elenyésző ahhoz képest, mintha természetes körülmények között folyhatna.
A patakok különösen a településeken vannak „bilincsbe verve”…
Ez sajnos így van, elsősorban az árvíztől való vélt vagy valós félelem miatt. Tudunk számos példát komoly károkat okozó villámárvizekre, de ezt meg lehet előzni.
A Rákos-patak "bilincsbe verve" (forrás: Vander, CC0, Wikimedia Commons)
Záportározókra gondol?
Nem feltétlenül, de lehetséges, hogy van, ahol ez szükséges. Ennek eldöntése minden esetben alapos felmérést igényel. Lehetséges ugyanis, hogy csak azokat a pontokat kell megerősíteni, ahol nagyvíz esetén kiönthet a patak. Fontos az is, hogy ne elvezetni akarjuk a vizet az ingatlanunkról, hanem megtartani. Nemcsak azért, mert a csapadékvízzel locsolhatunk, hanem azért is, mert a kertből kivezetett víz növeli a patakokba zúduló csapadék mennyiségét, ami drasztikusan megemelheti az árvíz szintjét. Ezt a tendenciát jelentősen növeli a burkolt felszínek emelkedő aránya, s ha betonelemekből építik a vízelvezető árkokat, hiszen a víz ebben az esetben sem tud beszivárogni a talajba.
Csökken a kiöntés veszélye, ha a víz minél nagyobb részét hagyjuk a talajba szivárogni, még mielőtt a patakot elérné.
Egyre gyakrabban szokták a települések csapadékvizét esőkertekkel is megfogni.
Ez nagyon örvendetes gyakorlat, szakmai szempontból is csak támogatni tudom. Több okból is. Az egyik a vízmegtartás. Annak a víznek, amit az esőkertekbe vezetnek, egy része beszivárog a talajba és a növények által elpárolog, tehát megmarad a településen. Emellett
a patakok kisvízi hozamát az oldal irányú hozzászivárgás révén gyarapítja, ami a klímaváltozás szempontjából kulcskérdés.
Az esőkertek másik „patakvédő” szerepe pedig a víz tisztítása. Bár mindig is tudtuk, hogy az útburkolatról szenny is mosódik le egy-egy eső nyomán, kutatások eredményeinek ismeretében állíthatjuk, hogy ez a korábban elképzeltnél sokkal nagyobb mértékű. Tele van mérgekkel, nehézfémekkel, ami a patakba kerülve kiöli az élővilágot. Az esőkertek ezeket „fogják vissza”, mérséklik a patak szennyezését.
Városi esőkert (forrás: USEPA Environmental-Protection-Agency, Public domain, Wikimedia Commons)
Ezért én is mindig keresem annak a lehetőségét, hová lehetne esőkertet tervezni, lehetőleg minél közelebb a patakokhoz, hogy minél kevesebb tisztítatlan víz kerüljön beléjük. Végül, a harmadik ok: minél nagyobb az árvizek okozta lehetséges kár, annál inkább a patakokon akarják „elverni” azt.
A műszaki beavatkozások (kotrások, növényzet irtása) rendkívül károsak a patakok élővilágára nézve
– a megelőzés mindenkinek olcsóbb és könnyebb.
A patakokban megfigyelhetők olyan műtárgyak is, amelyek lehetetlenné teszik a halak felfelé úszását.
Ezeket a hirtelen eséseket általában a hidak előtt létesítik annak az érdekében, hogy a víz sodra lelassuljon és ne mossa ki a hidak lábát. A halak számára viszont valóban átjárhatatlan akadályt jelentenek, ezért a hidak védelmének ma már nem ez a korszerű módja. Elsőként mindenkinek a hallépcsők jutnak eszébe, de sokkal inkább egy hosszabban elnyúló lejtős rész kialakítása lenne fontos, amely a rendeltetését is betölti és a halak is képesek megküzdeni a szembeárral.
Mondana jó példát a patakok revitalizációjára?
Éppen most fejeztük be a Törökbálinti-mellékág és a Bükkös-patak revitalizációjának tervezését a törökbálinti és a szentendrei önkormányzat megbízásából. Bár vannak, akik tartanak ettől, s úgy gondolják, hogy a revitalizációval elvesszük tőlük a patakot, de ennek éppen a fordítottja igaz. Biztos vagyok benne, hogy a lakosság többsége ezt kedvezően fogadja. Az a rész,
ahol a patak természetes medrében folyik, s égerfák szegélyezik a partját, sokkal szebb és biztonságosabban látogatható, mint ahol betonteknőben szalad le a víz.
Az emberek vonzódnak a természethez, ott érzik magukat jól, ahol közvetlenül érintkezhetnek vele. S erre a patakok kiváló lehetőséget nyújtanak.
Nyitókép: Természetes patak (renatur.hu, Dukay Igor engedélyével)
