• Beszélgetésünkre készülve az ágazatról szóló két vezetői jelentés elolvasását ajánlotta. Mindkettő a területek és a megtermelt jövedelem csökkenését mutatja.
Sajnos ez a valóság. Zöldséget is, gyümölcsöt is mintegy nyolcvan-nyolcvanezer hektáron termesztünk ma Magyarországon, mindkét ágazatban csökkenő területen.
• Ez mit jelent mennyiségben?
A hazai zöldség- és gyümölcstermelés az utóbbi években összességében 1,8-2,2 millió tonna közé állt be, a 2000–2010 közötti időszak két és fél millió tonna körüli termésével szemben. Az inflációval nem számolva a gyümölcstermelés értéke százmilliárd forintról százhuszonötmilliárdra, a zöldségeké kétszázmilliárdról háromszázötvenmilliárd forintra növekedett.
• Hol helyezkedik el a zöldség- és gyümölcságazat a mezőgazdaságon belül?
Veszített a súlyából: az ágazat az ezredfordulón a mezőgazdaság termelési értékéből tizenhárom-tizenöt százalékkal részesedett, ami az utóbbi években már csak tíz-tizenegy százalékot tesz ki. Pénzben kifejezve: 2023-ban négyszázhetvenötmilliárd forint a mezőgazdaság négyezer-kilencvenöt milliárd forintos termelési értékéből.
• Hogyan alakul a kivitel az ágazatokban?
A zöldség- és gyümölcsexport a 2015–2018 közötti évi háromszáz-háromszázötvenezer tonnáról 2020–2022 között évi kétszázezer tonnára esett vissza. 2023-ban ugyan meghaladta a kétszázötvenezer tonnát, de ez különösen jó évjárat volt.
• És a behozatal?
Az importunk mennyisége ugyanezen időszakban kétszáz-kétszázötvenezer tonnáról háromszázötven-négyszázezer tonnára nőtt.
Amíg korábban százezer tonnával többet vittünk ki, mint amennyit behoztunk, manapság százötvenezer tonnával nagyobb a behozatal, mint a kivitel.
Értékben is hasonló változás következett be: miközben az exportált zöldségek-gyümölcsök értéke 2015–2023 között hetvenmilliárd forintról mindössze százmilliárdra emelkedett, addig az import hatvanmilliárdról százötvenmilliárdra nőtt.
Van még, amiben jók vagyunk (Pixabay)
• Azért vannak olyan zöldségek, gyümölcsök, amelyeknél továbbra is jók vagyunk?
Vannak, csak sajnos általában a jelentőségük másokéhoz viszonyítva mérsékeltebb. Ilyenek a spárga, a tökfélék, a padlizsán, a cékla, a saláta, a sárgarépa, az ipari paradicsom vagy a kevésbé tőke- és munkaerő-igényes ágazatok, mint a csemegekukorica vagy a zöldborsó. Ez utóbbiak szaktudásigénye is mérsékeltebb. Az olyan zöldségek viszont, amelyeknél komoly befektetésre, munkaerőre és szaktudásra van szükség, akár harminc-ötven százalékkal is visszaestek.
• Ugyanez elmondható a gyümölcsökről is?
Lényegében igen, hozzátéve azt, hogy ezt az ágazatot érzékenyebben érinti a klímaváltozás is: részben ennek a rovására írható, hogy
a málna, a szeder, a fekete ribiszke és a pöszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt,
de jelentősen visszaesett az alma, a körte és az őszibarack is. Növekedni mindössze a dió, a bodza volt képes, valamint a szamóca, a cseresznye és a kajszi.
• Hogyan alakultak a termelési költségek, az értékesítési árak, a jövedelmezőség?
2013–2024 között átlagosan hatvan százalékkal emelkedtek az anyag- és gépköltségek, kétszáz százalékkal a munkabérek. Az értékesítési árak változása ezt követte, de nem minden tekintetben. A költségek 2020–2024 közötti drasztikus emelkedésének időszakában elmaradt attól: a termelői árak negyvennégy százalékkal emelkedtek a költségek hatvan-nyolcvan százalékos növekedésével szemben.
A zöldségágazatnak magasabb a termelési színvonala (Pixabay)
• E tekintetben is különbséget kell tennünk a két ágazat, a zöldség és a gyümölcs között?
Határozottan! A zöldségágazat viszonylagosan magas termelési színvonala jóval kedvezőbb, mint a gyümölcstermesztésé: zöldségfajtól függően jellemzően hatvan-nyolcvan százalékos értékeket tapasztalunk, ami azt jelenti, hogy az országos átlaghozamok húsz-negyven százalékkal maradnak el a jó színvonaltól. A zöldségek termelési színvonala képes volt lépést tartani a kor elvárásaival.
• Ezek szerint gyümölcstermelésünk színvonala ennél alacsonyabb?
A hazai gyümölcstermelés színvonala meglehetősen kedvezőtlen képet mutat: a jellemző értékek harminc-ötven százalék között mozognak, vagyis
az országos átlag ötven-hetven százalékkal marad el a jó színvonaltól!
Ágazati átlagban az elmúlt két évtizedben érdemben nem változott a helyzet, ami komoly hatékonysági problémákat vet fel: a kor elvárásaihoz viszonyítva az 1980-as évek színvonalán sem vagyunk.
Néhány száz versenyképes gyümölcstermelő vállalkozásunk van (Pixabay)
• A fél évszázados lemaradás azért eléggé mellbevágó. A gyümölcstermelésnek mely részeiben vagyunk lemaradva?
A hazai ültetvények hetven-hetvenöt százaléka öntözetlen, fagyvédelemről mindössze ötezer, jégvédelemről négyezer hektáron beszélhetünk.
A hazai nyolcvanezer hektárnyi ültetvény majdnem fele korszerűtlen, versenyképtelen, huszonöt-harminc százaléka nem eléggé hatékony, de fejleszthető,
míg a maradék huszonöt-harminc százaléka – ez néhány száz termelői vállalkozást jelent – tekinthető igazán professzionális, versenyképes gyümölcsösnek.
• Mi a helyzet az egyik alapélelmiszerünkkel, a burgonyával? Nem találkoztam vele a beszámolókban…
Ennek az az oka, hogy a burgonya se nem gyümölcs, se nem zöldség, hanem burgonya… De hogy ne legyen ennyire egyszerű, a korai burgonya a zöldségek közé tartozik. Ahogy mondja, valóban alapélelmiszerünk, ami tíz-tizenöt éve még húszezer hektáron termett Magyarországon, ma hatezren, ahol százhúsz-százötvenezer tonna terem, ami a kétszázötvenezer tonnás hazai igény ötven-hatvan százalékát fedezi.
• Minek a rovására írható a csökkenő termőterület?
Leginkább a klímaváltozás okolható: a forró talaj, a légköri aszályok, az UV-sugárzás. A hozam a felére csökkent. Leginkább az öntözés hiányzik, ami annyira megdrágítja a termesztést, hogy ha versenyképes akarna maradni a lengyel vagy a holland burgonya eladási árával, akkor legfeljebb az önköltséget fedezné. Ráadásul a vetőmag is alaposan megdrágult.
• A rendszerváltás időszakában sokat hangoztatták a gazdák, hogy a munkájukon a kereskedők gazdagodnak. Mennyire segítene az ágazatokon, ha a termékeket a termelő közvetlenül vagy legalábbis rövidebb értékesítési láncon juttatná el a fogyasztóhoz?
Biztos segítene, csak éppen nem arrafelé megy a világ.
Tudomásul kell vennünk, hogy a portékáink hetven százaléka a nagy üzletláncokon keresztül talál gazdára,
és csak harminc százaléka kisebb üzletekben, piacokon. A vásárlónak egyszerűen kényelmesebb mindent egy helyen megvenni. Megtehetjük, hogy ezt nem vesszük tudomásul, de attól még így van.
• Az árrést tehát nem lehet csökkenteni…
Lehet, csak más módon. Mi szükséges a sikerhez? Nagy tétel, folyamatos kínálat, és egyenletes minőség.
A piacra jutás csak így lehetséges. Minél nagyobb az árualapunk, annál jobb az alkupozíciónk a piacra jutás terén. A mi ágazatainkban sajnos még mindig nagyos sok a termelői értékesítő szervezet (TÉSZ).
• Miért baj ez? Hiszen a verseny csak jót tesz az áraknak.
Azért baj, mert
a TÉSZ-ek sokszor egymás árai alá ígérnek, amit a nagy láncok kihasználnak, és leverik a gazdák hasznát.
Gondoljon csak bele: a mintegy nyolcvanezer tonna étkezési almán tizenöt szervezet osztozik. Ezzel a mennyiség, folyamatosság, minőség kritériumait nem tudják biztosítani, és máris veszítenek a versenyben. Ha csak egy lenne, mint például Dél-Tirolban, azonnal jobb helyzetbe kerülnének a gazdák.
Szedd magad: legalább a munkaerő megtakarítható (Pixabay)
• Mintha egyre több vásárló szedné le maga a terményt…
Igen, egyre erősödik a „Szedd magad!”-mozgalom, különösen a gyümölcsök terén. Ha úgyis szűkölködünk a munkaerőben, ez legalább megtakarítható, hiszen a betakarítást a vásárló maga végzi el, és olcsóbban juthat a termékhez, miközben a gazda többet kérhet érte, mint amennyiért az áruházláncnak értékesíteni tudná. S bár a legtöbb szüretelő csak a legszebb gyümölcsöt viszi el, formálódik a szemlélete is, közelebb kerül a termelőhöz, a természethez.
• Miként érinti a termelőket a huszonhét százalékos áfa?
Nekünk több szempontból is az alacsonyabb lenne az érdekünk. Alacsonyabb adó esetén alacsonyabbak lennének az árak, többen választanák a hazai terméket. Mivel nem így van, kevéssé vagyunk versenyképesek a külföldi termelőkkel, növekszik a behozatal. Ráadásul a csalás lehetőségét is növeli.
• Az első két érvének az igazát könnyű belátni, de miért kedvez ez a csalóknak?
Azért, mert a feketén megvett áru esetén ugyanakkora a lebukási kockázat, akár alacsony az adó, akár magas, de magasnál többért tudja eladni, tehát csábítóbb a törvény kijátszása. Érveinket az alacsonyabb áfa mellett számtalanszor hangoztattuk a döntéshozóknak, ám tudomásul kell vennünk, hogy a hazai adópolitika a foglalkoztatottság növelésére és a nyereség kisebb mértékű elvonására épül, nem pedig az alacsonyabb árakra.
• Miként alakulnak a hitelfelvételi lehetőségek?
A hitelek kamatai az utóbbi időszakban mérséklődnek. Egy-két éve tíz-tizenöt százalékos kamat alatt nem lehetett hitelhez jutni, ami a mi ágazatainkban gyakorlatilag kitermelhetetlen. Ez azóta hat-nyolc százalékra mérséklődött, amit már vissza tudnak fizetni a gazdák. S kiírtak több beruházási támogatási pályázatot is, ami szintén üdvözlendő. Jellemző egyébként, hogy
hitelt a bankok a tőkeerős nagy beruházásokhoz adnak, a kistermelő tíz-húszmillió forintért hiába is fordul a pénzintézetéhez,
azt általában túl nagy kockázatúnak ítéli, ráadásul a munka ugyanannyi vele, mintha több száz milliót helyezne ki.
• Említette a foglalkoztatottság növelésének ösztönzését. Ezzel megérkeztünk a vidéki népesség megtartásához…
Bizonyos vagyok benne, hogy ezt a kérdést nem a zöldség- és gyümölcságazat fogja megoldani.
Apáti Ferenc: a foglalkoztatottság növelését nem a zöldség- és gyümölcságazat fogja megoldani (fotó: fruitveb.hu)
• Pedig ezek a mezőgazdaság leginkább munkaerő-igényes ágazatai.
Ha versenyképesek akarunk lenni – márpedig enélkül biztos bukásra vagyunk ítélve –, ahhoz nagyobb birtokméret szükséges,
a robotizáció pedig elkerülhetetlen. Az élő munkaerő ma küszködés. Nem értenek hozzá, nem motiváltak.
Ráadásul bármennyire ösztönöznek bennünket a foglalkoztatásra, a gépek hosszabb távon mindenképpen olcsóbbak.
• Elképzelhető tehát az a világ, amikor a földeken már csak gépek lesznek, műholddal összekötve, a gazda pedig a légkondicionált irodában a számítógépe előtt figyeli az eseményeket?
A mezőgazdaság egy része már ma is így működik. A mi ágazatainkban ettől még messzebb vagyunk, a metszés, bizonyos terményeknél a betakarítás például ma még elképzelhetetlen idénymunkások nélkül. Az, hogy ez mennyire tartja meg a vidéket, mindenki maga dönti el.
