Erről győződhettem meg az Európai Unió tizenöt országából érkezett újságírók társaságában, az európai mezőgazdasági újságírókat tömörítő AGRI-PRESS által szervezett sajtóút keretében.
Hagyományosan, korszerűen
Fiatalember áll méretes tárgyalóteremben az asztal végénél, Frank Keinicke Nielsen, harmincnégy éves gazda. Az arcán állandó a félszeg mosoly, láthatóan örül is az érdeklődésnek, de némiképp feszélyezi is a nagy nemzetközi érdeklődés. Bár van velünk tolmács, ritkán fordul hozzá, folyékony angolsággal mutatja be gazdaságát. Nyelvtudását évtizednél régebben csiszolta Ausztráliában, ahol kilenc hónapot dolgozott.
Története akár tipikusnak is mondható: a Koppenhága közeli Reerslevvejben,
egy Dániában közepes méretűnek számító gazdaságot, háromszáznegyven hektárnyi szántót művel szinte egymaga.
Szinte, mert azért van segítője, egy agrárhallgató, és időközönként az édesapja, aki a beszélgetés vége felé toppan be. De ennél többen tényleg nincsenek.
A gazdaságot még az édesapja alapította több mint három évtizede, és eléggé egyértelmű volt, hogy azt egyszer Frank fogja átvenni. Ezért is jelentkezett agráriskolába, s tanult agrárközgazdaságot, iskolái végeztével pedig öt éven keresztül gyűjtötte a tapasztalatot a közös gazdálkodásnak köszönhetően. Három éve lett teljesen önálló.
Amint a gépeknek helyet adó hangárba lépünk, megbizonyosodunk arról, amit eddig is sejteni lehetett:
a teljes gépesítés nem is kívánna több embert – igaz, a földek nem is tartanának el sokkal többet.
Búzát, árpát, repcét, rozst termel, meg némi fű-, spenót- és borsómagot. Hogy miben más ő, mint az édesapja? Igyekszik a hagyományos és a korszerű mezőgazdaságot ötvözni. Mert bár a legtipikusabb terményeket termeszti, amennyire lehet, próbálja azt fenntartható módon tenni, a betegségeknek ellenálló növényeket termeszteni. Néhány éve nyílt napokat is tart, amelyeken bárki részt vehet, aki érdeklődik a fenntartható gazdálkodás iránt, és felelősséget érez a környezetéért.
Frank Keinicke Nielsen a hangárban (© European Union 2025 – Cornelia Smet fotói)
Hogy mennyire számít ritka madárnak Frank gazda a dán fiatalok között? Eléggé.
Dániában összesen hetvenezren élnek mezőgazdaságból, s közülük sem mindenki teljes munkaidőben.
S ők az átlagnál idősebbek…
– Ennyi munkával többet is lehetne keresni. No, és nagyon korán kell kelni. Ez nem túl vonzó a fiataloknak – válaszolja, amikor a dán gazdák elöregedésének okára kérdezek rá.
Az állam húszezer euróval ösztönzi a fiatal gazdákat a pályán maradásra. Elég vagy sem, azt a jövő dönti el, most úgy tűnik, inkább csak mérsékli az átlagéletkor növekedését.
Gyümölcsös a tengerpartig
Vannak helyek, amelyekről azt gondolja az ember, hogy ott el tudná képzelni az életét hosszabb távon is. Mia és Steen Gregerson házaspár öthektáros tengerparti biofarmja Korsorban ilyen. A lakóépület mellett üvegfalú és üvegtetejű fogadóépület, arrébb pedig girbegurba almafák hosszú sora, csaknem ameddig a szem ellát. Csaknem, mivel valahol a távolban hajót vélek felfedezni. Igen, a gyümölcsös egészen a tengerig húzódik. Mielőtt lemennénk a partjára – mert persze, azt nem lehet kihagyni –, ismerkedjünk meg a házaspárral. Steen az IT világából érkezett, informatikai fejlesztőként „sokallt be”, s cserélte a klaviatúrát gyümölcsösre: 2021-ben megvettek egy négyezer-száz fából álló gazdaságot, amelyet előző gazdája hagyományos módon, permetszert és gyomirtót használva igyekezett nagyobb hozamra bírni.
A házaspár ezzel gyökeresen szakított,
a fák alatt a növényzetet csak kaszálják, de nem vegyszerezik, a rovarokat permetszer helyett a köztünk is kapirgáló kendermagosokra
és az odúkkal idecsalogatott madarakra bízzák. A beporzást néhány méhcsalád tartásával is igyekeznek elősegíteni. Igaz, a termés mintegy felére esett vissza, viszont nem tartalmaz mérget. Valamit valamiért. A biominősítést ebben az évben kapták meg – ami nagymértékben növeli a termék értékét.
Rovarirtó kendermagosok
Az első évben még egy helyi élelmiszer-áruháznak adták el a gyümölcsöt, kilójáért hetven eurócentnek megfelelő dán koronát kaptak, ám hamar rájöttek, hogy ez nem jó bolt, inkább maguk értékesítik. Azóta hetente kétszer bejárnak a koppenhágai biopiacra, ahol ugyanazért a gyümölcsért átszámítva 2,7 eurót is elkérhetnek. Ezzel sem elégedtek meg, elkezdték feldolgozni a terményeiket, s készítenek belőle dzsúszt, almabort vagy akár jégkrémet. A hozzáadott értékkel tovább
növelték a gazdaság jövedelmezőségét, ami így már – ha nem érte is el, de – közelíti a nyereségességet.
A házaspár azonban hosszú távra tervez, folyamatosan újít, fejleszt. Amikor megvették a gyümölcsöst, napelemek már voltak az épületen, amelyeket geotermikus energiával fűtöttek. Most ezt akarják bővíteni és a feldolgozóüzemükben is alkalmazni.
Elkezdték feldolgozni a terményeiket, jégkrémet is készítenek
De ideje, hogy az ismertetőt meghallgatva, egy séta következzen a gyümölcsösben. A fákon itt-ott még gyümölcs, szakítok belőle egyet. Mit mondjak, ízletes, bár kissé kemény a húsa. Persze lehet, hogy más fajtát kellett volna választanom az éppen tucatnyi fajtából, amelyeket a házaspár termel az ötféle körtén kívül.
Sűrű bokorsort fedezek fel a fákra merőlegesen, a gyümölcsös végén, valami általam ismeretlen fajtól. Igen, a tengeri viharoktól védi a gyümölcsöst a sövény. Ki van itt találva minden, kérem…
Egy igazi agrárkapitalista
Ha láttak már rettentően elszánt, napi tizenhat órát dolgozó, ambíciókkal teli fiatalembert, akkor el tudják képzelni Cristian Olesent a maga harmincegy évével. A Skealskorban lévő, növénytermesztésre szakosodott üzemet a kilencvenes évek közepén alapították. Cristian két éve vette át az édesapjától. Mondhatni, nem kispályás:
nyolcszáz hektáros gazdaságában csemegekukoricából évente 3,5 milliót szüretel, amivel Skandináviában a legnagyobb termesztő.
Étkezési tökből 1,7 milliót takarít be. A nagy sláger azonban ottjártunkkor az a fajta tök volt, amelyből rémeket faragnak ilyenkor, a Dániába is elért Halloween-őrület időszakában. Ebből kétszázezer darabot termel a gazdaság, s értékesíti ötven eurócentnek megfelelő dán koronáért. De termel a fiatalember epret, málnát, szedret is.
Évente 1,7 millió tököt termel
Terményeit dán szupermarketekben értékesíti. Amúgy igazi agrárkapitalista benyomását kelti. A bio vagy nem bio kérdését is elsősorban onnan közelíti, minek van jobb ára. És mivel okos technológiával egyre többféle bioterményt lehet előállítani, amelyeknek magasabb a jövedelmezősége – akkor tehát bio.
Impozáns eredményeit mindössze ötven alkalmazottal éri el, akik Spanyolországtól Románián és Magyarországon át Litvániáig mindenfelől
érkeznek. Nincsenek munkaerőgondjai, s amikor a titkáról kérdezzük, nem kertel: munkavállalóitól nemcsak a munkát kell megkövetelni, hanem meg kell őket fizetni, húsz-huszonöt euróval – óránként.
Ekkor tette le több újságíró is a tollát, és kérdezte, van-e munkaerő-felvétel…
Kecskesajtművészek
Nem akarom azt a benyomást kelteni az olvasóban, hogy a dán mezőgazdaságra kizárólag a növénytermesztés jellemző, látogassunk el egy állattartóhoz is, mégpedig egy dán–thai párhoz, Claus Cristoffersenhez és Summerhez.
Üdvözlet a betérőnek (fotó: Hardi Péter)
A kapufélfán stílusosan egy koponya, amely aktív korában egy kecske fejének része volt. A pár ugyanis kecsketartásból él, fő bevételi forrása a kecsketejből készített sajt. A tizenhárom hektáros gazdaságot 2017-ben vásárolták meg Jystrup külterületén. A váltás náluk sem volt kicsi: Claus a katonai mundért váltotta gumicsizmára, illetve a profi kerékpározással hagyott fel a kecskék kedvéért. De párja, Summer sem gondolta kislány korában, hogy egyszer sajtmester lesz.
Tudományát könyvekből és videókból leste el, s a sajtjait megízlelve mondhatom, nem középiskolás fokon.
Claus és Summer indulásként vásárolt néhány kecskét, s elkezdte gyarapítani az állományát, amelyet jelenleg négy bakkecske, negyvennyolc tejelő kecske és hetvennyolc gida alkot. Dán fajt tartanak, amely veszélyeztetettnek számít. A helyi klímához nagyszerűen alkalmazkodtak, bundájukat a nyári, illetve a téli hőmérsékletnek megfelelően növesztik vagy vetik le.
Jóléti kecskefarm
Meggyőződése a gazdapárnak, hogy az állatokat a legkisebb mértékben sem szabad stresszelni, azért önszántukból vannak karámban vagy kinn a legelőn, s a nappalokat is a kicsinyeikkel tölthetik. Így persze azok több hónapig szopnak,
s addig az anyakecskék kevesebben tejelnek, de ezt egyáltalán nem bánja a pár. A lényeg, hogy amit mégis le tudnak fejni, az stresszmentes kecskéből származik, az ilyen tejből készült sajtért pedig egyaránt jó pénzt adnak a gazdasági épülethez ragasztott boltjukban és a helyi gazdák piacán. Fontos elve még Clausnak, hogy
nem szabad a legelőt túlhasználni,
a megújuláshoz ugyanis a talajnak is nagy szüksége van a pihenésre. Így hát a villanypásztorral elkerített legelő helyét naponta igazgatja.
Biodinamikus gazdálkodók
Dániából ered a mezőgazdasági szövetkezetek eszméje, még valamikor a XIX. századból. Búcsúzóul látogassunk hát el egy ilyenbe, egy tehéntartó gazdák szövetségéből létrejött profi módon irányított tejfeldolgozóba a főváros közeli Skaevingébe.
A feldolgozó két cég egyesülésből jött létre 2017-ben, bizonyos tekintetben – például az adminisztrációban – megtartva az önállóságukat.
Az üzembe összesen huszonhét gazdaság szállítja a tejet,
közülük a legkisebben harmincöt tehenet tartanak, a legnagyobban hétszázötvenet. A késztermék pedig tizenhétféle tej, ugyanannyiféle joghurt, tizenhatféle sajt, tizenegyféle vaj, hogy csak a legjelentősebbeket említsem, a laktózmentes termékek mellett.
Ami a tej feldolgoztatásán kívül összeköti a gazdaságokat, az az ökologikusságra való törekvés. Beszállítóik a tejet biomódszerrel állítják elő, s ez egyaránt vonatkozik a tehenek tartására és a legelők kezelésére, vagyis a vegyszermentességre, a biológiai sokféleség fenntartására, a talaj egészségének védelmére, a klímaváltozás tudatos mérséklésének szem előtt tartására. A bio tehát az alap, a ráadást a két gazda szolgáltatja: ők ezt megfejelik a biodinamikus gazdálkodással, ami amellett, hogy egységben látja az élővilág működését, a holdjárásra is tekintettel van döntései meghozatalakor.
A feldolgozóban minden automatizált
Az elméleti ismertető után védőfelszerelést öltünk magunkra, s irány a feldolgozó. Krómacél csövek sokasága, zárt kádak, hordók, keverők. Egyvalami hiányzik csak. Illetve valaki: az ember. Mert a feldolgozóban minden automatizált. Egyik oldalon bemegy a tartálykocsikból lefejt tej, a másikon megfelelő idő elteltével – amikor a jótékony baktériumok, gombák elvégezték a maguk érlelő munkáját – előbukkan a késztermék. Mi már csak ennek az eredményét látjuk a cég mintaszaküzletében, a dánok pedig szerte az országban. Éves árbevételük háromszáznyolcvan- millió dán korona. Átszámítva csaknem húszmilliárd forint! Erre szövetkezett a huszonhét gazdaság.
