Valamennyien ismerjük a harkályokat, mégis kérem, mondjon róluk néhány összefoglaló mondatot.
A harkályok vagy fakopáncsok a specialista madárfajok csoportjába tartoznak. Ezzel arra utalok, hogy rendkívül
kötődnek a fákhoz, odút vájnak bennük, abban költenek, és a táplálékuk döntő részét is a fákból szerzik
be, bár nem kizárólagosan: a téli időszakban a makkot sem vetik meg, sőt van olyan harkályfaj Amerikában, amelynek ez a fő tápláléka. A köznyelvben fák doktorainak is nevezik őket, mivel jellegzetes kopogtatásukkal „kikémlelik” az üregeket, amelyeket a fát nyűvő rovarlárvák vájtak, s azokat fogyasztják.
Mennyire vannak barátságban az emberrel?
Ebben nem egységesek a harkályfajok. Vannak, amelyek jól tűrik a zavarást, másokat riaszt.
Ha tehát ennyire kötődnek a fákhoz, gondolom, az állományuk mértéke is függ a fák mennyiségétől, állapotától.
Ez így van, bár ebben sem egységesek a különféle harkályfajok. A fehérhátú fakopáncsok száma például, amelyek érdekében nyílt levelünket megfogalmaztuk, döntő részben a holtfák mennyiségétől függ, táplálékát ugyanis onnan szerzi, odúját abba vájja.
Holtfa viszont csak bizonyos életkorú erdőben található…
Innen eredeztethető a fehérhátú fakopáncs egyedszámának folyamatos csökkenése is. Magyarországon ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy a védett és fokozottan
védett erdőkben sem a nemzeti parkok kezelik az erdőket, hanem az állami tulajdonú erdőgazdaságok, amelyeknek elsődleges szempontja a bevétel.
Furcsa kettősség alakult ki, amelyben ütközik a természetvédelmi és a gazdasági cél. Ezt kellene megváltoztatni a természetvédelem javára. A nemzeti parkok törzsterületén fokozottan védett erdőkben a fakitermelést teljes mértékben meg kell szüntetni, máshol pedig áttérni állandó erdőborítást biztosító gazdálkodási formákra.
Fehérhátú fakopáncs – tápláléka döntő részét a fákból szerzi (fotó: Selmeczi Kovács Ádám)
Mennyi holtfára van szükség egy erdőben ahhoz, hogy a fehérhátú fakopáncs jól érezze magát benne?
Hektáronként körülbelül ötven köbméterre. Ennyi holtfa magas természetességű, általában fokozottan védett erdőkben jellemző. Az „őserdőkben”, amit szentély erdőknek is szoktak nevezni, vagyis az
olyan erdeinkben, amelyeket legalább százötven éve nem háborgattak, s kialakulhatott a természetesnek mondható életközösség,
és a hektáronkénti száz–százötven köbméternyi holtfa sem ritka.
Hol találhatók ilyen erdők?
A Bükkben, a Zemplénben, a Börzsönyben, a Mátrában előfordul, csak sajnos igen kis területen. Itt érzik igazán otthon magukat a fehérhátú fakopáncsok. Persze előfordulnak ennél szerényebb mennyiségű holtfás erdőkben, de hektáronként tíz–húsz köbméternyi holtfás terület alatt már nem.
Márpedig az erdeink többségében ennyi sincs, légi felvételek bizonyítják a terjedő tarvágásokat.
Valóban, nem a települések vagy a turistautak mentén jellemző a véghasználat, mert a társadalmi nyomás ez esetben túl nagy lenne. A tarvágások helyét persze
újratelepítik, ám abból öreg, jó minőségű erdő bolygatás nélkül is legalább száz év elteltével lesz.
Akkorra lesz annyi holtfa benne, ami a fehérhátú fakopáncs számára is elegendő.
Az említett hegységek hány fehérhátú fakopáncsnak adnak otthont?
Magyarországon összességében mintegy 480–800 pár fészkel, ennek nagy része az Északi-Középhegységben, a Dunántúlon pedig a Bakonyban és a Kőszegi-hegységben találkozhatunk még vele kisebb számban. A Vértesből, a Gerecséből, a Pilisből az említett okok miatt sajnos eltűnt már, csak szórványosan vannak megfigyelések.
Halmos Gergő: A védőzónákban az erdőművelés felhagyása elkerülhetetlen (fotó: MME)
A most közzétett levelükből kiderül, hogy a faj mentése érdekében már tartottak tanácskozást, amelyen egyesületük szakértői, az érintett nemzeti parkok szakemberei mellett részt vettek az Agrárminisztérium képviselői is. Mire jutottak?
Tavaly tavasszal Mátrafüreden az egyesületünk harkályvédelmi szakosztályának kezdeményezésére meghatározták azokat a szükséges védőzónákat, amelyek háborítatlansága, vagyis az erdőművelés felhagyása a fehérhátú fakopáncs egyedszámának vészes fogyatkozásának megállítása miatt elengedhetetlen. Ilyen madárvédelmi kezdeményezéseink egyébként már korábban is voltak, ragadozók, baglyok vagy a fekete gólya életterének megőrzése, bővítése érdekében.
Hol tart a mátrafüredi tanácskozás eredményének a megvalósítása?
Sajnos még el sem kezdődött, ezért is írtuk meg a levelünket.
A zónákat még nem jelölték ki, jóllehet az valójában a döntéshozók törvényben előírt kötelezettsége lenne.
Mi ennek a megvalósításában továbbra is felajánljuk a segítségünket.
Gondolom, a fehérhátú fakopáncs életfeltételeinek biztosítása más fajok számára is kedvező lenne.
Hogyne, hiszen az úgynevezett esernyő- vagy ernyőfajok közé tartozik. Életlehetőségeik, a háborítatlan erdők zónájának bővítése az erdei életközösségek egésze számára nyereség, ezért megvalósítása nem késlekedhet.
Nyitóképfotó: Szokács Krisztián
