• Lengyelország a fiatal Somorjai Ádámnak az első szerelem; az érettségi után feltarisznyálta magát, és elindult Esztergomból Lengyelország felé. Miért nem a Balatonra vagy az akkor divatos, bolgár tengerpartra ment?

Akkoriban a levegőben volt, hogy a lengyelek szeretnek minket, és lehet autóstoppal utazni. A Balaton sosem vonzott, azt már ismertem, oda túl sokan mennek nyáron, én pedig nem szeretem a zsúfolt strandokat. A lengyelek vonzottak, úgyhogy előbb megnéztem Pozsonyt, Prágát és Karlovy Varyt, amit mi Karlsbadnak hívtunk régebben, majd Prágából vonattal mentem át Wrocławba, a német Breslau, az egykori Boroszló városába.

Innen kezdtem meg a stoppos lengyel körurat. Abban az időben elterjedt módja volt ez arrafelé az utazásnak, nemcsak a fiatalok részéről,

hanem ügyeiket intéző embereknek, asszonyoknak is volt stoppos igazolványuk. A téesz a lengyeleknél nem volt általános, és az önálló gazdálkodók közül sokan Nysa kisbusszal közlekedtek. Hátul föltettek egy-két lócát, és meg volt oldva a buszoztatás. Ilyenkor öt złotyt adtak a sofőrnek, ami nem volt sok, de nem is volt kevés, az akkori magyar öt forintnál kevesebbet ért.

• Édesanyám otthon sokszor elmondta: kisfiam, jegyezd meg jól, két ország himnusza kezdődik Isten nevével. A lengyelé és a magyaré, ezért is vagyunk mi barátok. Azért, gondolom, ennél összetettebb a helyzet, de miért is vagyunk mi barátok?

Közös királyaink voltak, nem viseltünk egymás ellen komolyabb háborút, az ellenség inkább közös volt,

így Kossuth és Bem József idejében, és ha a második világháborúban német szövetségbe került is hazánk, a lengyel menekülteket szívesen befogadtuk, hogy innen továbbmehessenek a távolabbi frontokra.

Somorjai Ádám Pannonhalmán (fotó: Krómer István)

 

• Az ember aztán igyekszik megismerni a barátját. Ha ehhez három könyvet, három filmet javasolhatna Ádám atya, melyek lennének azok? És miért pont ezek jutottak az eszébe?

Sienkiewicz trilógiáját ajánlanám, amely a XVII–XVIII. századi lengyel történelem irodalmi feldolgozása, arra-
felé a gimnáziumban kötelező olvasmány. Az egyik címe Özönvíz: a svédek elárasztották az országot, de a pálos szentély Kordecki perjel vezetésével megvédte az idegen vallású (evangélikus) hódítóktól a Fényes Hegyet.

Częstochowa példája így jeladásként működött, és a lengyelek egy emberként fölkeltek a svédek ellen. Nálunk az Egri csillagok hasonlítható ehhez,

de itt van még egy vallásos motívum, és az, hogy az egész nemzet fölkelt, ami tehát több, mint Gárdonyi Géza tanítása. Ez egyben a częstochowai Madonna első, teljes nemzetet mozgósító csodája volt, amelyet megelőzött az uralkodók, így Sobieski János lengyel király hódolása az egyes győzelmeket megelőzően vagy követően.

A három filmhez első helyen A márványembert, Andrzej Wajda alkotását mondom, ez már a szocialista múlt egyfajta feldolgozása. Eszmélődéseimhez képest fiatalabb, mert 1977-ben készült, de alapvető film, olyasféle, mint nálunk A tanú, Bacsó Péter filmje, amelyet egy évtizednyi tiltást követően 1979-ben mutattak be. Második és harmadik helyen ismét csak a Sienkiewicz-trilógia filmes feldolgozását ajánlanám a lengyelek jobb megismeréséhez.

Székesegyház a krakkói Wawelben (forrás:Jar.ciurus, CC BY-SA 3.0 PL, Wikimedia Commons)

 

• Mint írja is a kötet elején, tizennyolc évesen teljes természetességgel mozgott Lengyelországban. Honnan jött ez a természetesség, magabiztosság, hiszen azért lelkialkatban is akadnak különbségek lengyelek és magyarok között?

Otthon voltam, mert szívesen fogadtak, hiszen magyar voltam (Węgier, ejtsd: Venger). Volt térképem, és volt jótevőm, aki számos egyházi helyre és jó ismerőshöz beajánlott, megtervezte a körutamat.

Nem voltam idegen, mint Csehországban, hanem magyarként szívesen látott jóbarát.

Végezetül pedig olyan helyeket látogattam meg, amelyeknek számos magyar vonatkozása van, különösen Krakkót, amely sűrített módon jeleníti meg a magyar történelmet.

• Mivel a jó történetek maradnak meg leginkább, az ilyeneket szokta még kerekebbé érlelni az idő, hát kérünk egy olyan igazi kalandot, lengyeles történetet abból a tizenöt-húsz útból, amelyet a Kárpát-medencét északi irányban elhagyva az évtizedek folyamán megtett.

Mint említettem, Wrocławból kezdtem el a stoppolást, egy „nysás” polgár vett föl. Mondja: wracam, fordulok, mondom, nie szkodzi (ejtsd: skodzsi), nem baj. Akkor még nem értettem, mit jelent, amit mondott, de elővettem kisszótáramat, és megértettem, hogy hamarosan le kell szállnom. Sebaj, a következő hamar fölvett. Megtanultam egy szót, este felírtam. Ezt követően már tudtam használni, hamarosan ragozni is. A ragozás olyasféle, mint az oroszban, nemhiába tanították nekünk az oroszt.

Ugyancsak 1970 nyarán történt, hogy Gdańskból (Danzig) kifelé

fölvett egy podpułkownik, egy alezredes. Feleségével utazott, én Varsóba tartottam, ők Olsztynba, a Mazuri-tavak fővárosába. Meghívott, délután lévén, aludjak náluk.

Olsztyn útba esett, a meghívást elfogadtam, akkor láttam egy alezredes lakását belülről. A lengyelek nem bonyolultak, barátságosak és vendégszeretők. Olyanok, mint egykor a magyar nemesség volt, de a földművesek is ilyenek. Később győri bencés diákok egy csoportjával tértem ide vissza, akkor kajakokat béreltünk, és megismerkedtünk a Mazuri-tavakkal.

Olsztyn belvárosa (forrás: Scotch Mist, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)

 

• Az ukrajnai háború és a lengyel kormányváltás miatt mintha némiképp elhidegült volna ez a barátság. Ugyanakkor március 15-ére az idén is megérkeztek lengyel barátaink, hogy együtt ünnepeljük a magyar szabadságot. Nem olyan nagy akkor a baj?

Egy több száz (ezer?) éves széles körű barátságot nem tud felszámolni egy kormányzat, főleg, ha az alig nyerte el a választópolgárok többségének szavazatát.

Lengyelország ma két nemzetből áll, csakúgy, mint nálunk is, nagy a megosztottság.

Bár a most kormányon levők nem biztos, hogy hosszabb ideig tudják tartani magukat, korábban a jobboldal túlgyőzte magát, és az inga átbillent. Ez nyitott kérdés, egyelőre nem tudjuk a választ.

• Végül találtam egy érdekes mondatot is a könyvben: „A magyarság talán példát vehetne a lengyelségről, vallásosság és patriotizmus terén.” Aztán a lábjegyzetben olvasható, hogy ezt ma már törölné a naplójegyzeteiből. Kifejtené ezt egy kicsit bővebben?

Nem ezt a mondatot törölném, hanem a megelőzőeket, ahol összehasonlítom a saját nemzetemet választott nemzetemmel. Ezt írtam például: „Ha van ereje [a magyarságnak], hivatása abban lehet, hogy bár a lengyellel hasonló, mégis alacsonyabb szintű munkát végezzen: a Duna-medence kis népeit egyesítse (kisebbségek a környező országokban), energiáit a jóra irányítsa, s mint első az egyenlők között, őket vezesse.” Akkor még lehet, hogy megállta a helyét, de az idő azóta megváltozott, ennek a lehetősége is elmúlt, de számos körülmény utal rá, hogy arra továbbra is van lehetőségünk, hogy ennek a lelkületében éljünk.

 

Nyitókép: A Wawel udvara (forrás: Leif Arne Storset, CC BY-SA 2.5, Wikimedia Commons)