A háromszéki Kálnokon nevelkedett, s itt is talált örök nyugalomra Bedő Albert, a magyar erdészeti szakma kiemelkedő személyisége, államtitkár, képviselő, az erdőtörvény egyik megalkotója. Székely szülőföldje Strobl Alajos által megformált soproni szobrának másával tiszteleg emléke előtt.

Az erődtemplomok építése nem volt szász privilégium, a székelység is így védte a véres XVII. században életét és vagyonát. Sepsiszentgyörgyről hét kilométert autózva, Árkoson is láthatunk egyet, harangtoronnyal, öt épségben fennmaradt sarokbástyával.

Sepsiszentgyörgy nevezetessége a Sugás Kert, ahová jó betérni egy tikkasztó nyári nap végén. Azt azonban csak kevés magyarországi utazó tudja, hogy a kerthelyiség, étterem és szálloda a városkától nyolc kilométerre nyugatra, a Baróti-hegységben található fürdőről nyerte a nevét.

Régen kapitális harcsáiról volt híres a Rába, mostanában azonban már nem nagyon hallani, hogy fognának tíz kilót elérő példányokat. Azokban az időkben, amikor még nem volt internet, de horgászújságok sem nagyon, szájról szájra terjedt a hír egy-egy nagyobb fogásról.

E nevezetes várat nehéz lenne nem észrevenni, ha az ember az E60-as úton hajt Brassótól Szászkézd és Segesvár felé. Ott tornyosul a maga hegyén, és olyan büszkén tekint le az alatta haladóra, hogy az kénytelen megállni itt, hacsak egy órácskára is.

A hajdanvolt Selmecbánya magyarjainak életéről, hétköznapi és ünnepi konyhájáról kérdeztük Ébert András nyugdíjas muzeológust, idegenvezetőt és kiállításrendezőt, aki beszámolt családja étkezési szokásairól, s a helyi italokról, köztük kedvencükről, a ribizliborról.

„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”

Ki ne hallott volna a híres rábai harcsákról, amelyek kedvéért még a Balaton partján élő barátaim is eljöttek volna, bár végül valamiért megmaradtak a Szigligeti-öböl iszapízű pontyainál. Igaz, azokon a vizeken remek balinokat is lehet fogni, pergetéssel.

Nem kell a franciák földjéig utaznia az embernek, ha egy szemrevaló reneszánsz várkastélyt szeretne látni, elég csak az erdélyi Erdővidéket felkeresnie, ahol Miklósváron az emigrációból hazatérő utódok erőfeszítései nyomán új életre kelt a Kálnoky grófok ősi fészke.

Nem, nem a távoli Indiában járunk, mindössze két és fél órányi repülőútra is van egy másik ilyen ország. Ahol még csak nem is „szentek” a tehenek, a legtöbb ételbe éppen hogy marhahús kerül. Ugyanakkor az utakon heverő kutyák és a disznók is hasonló előjogokban részesülnek.

A mi Rábánk bizony becsapós egy folyó. Ha nem vagyunk résen, magának akarja az öntésére ütött tábort, viszi a hanyagul ott hagyott hajókat, evezőket. No meg a szegény emberek összegyűjtött szénáját, vagyis azt már csak vitte, mert az ártéri réteket már évtizedek óta nem kaszálja senki.

Olthévizen „árva” Bethlen Katát látogattuk volna meg, rá is találtunk a két toronnyal szegett kastélyra, de aztán haragos kutyák kerültek elő. Meg egy ember, aki gyanúsan méregetett bennünket.