Stanisław Worcell 1849-ben írt, a győri Lengyel–magyar barátság emlékművén olvasható szavaival ajánlja Somorjai Ádám olvasói figyelmébe legújabb, A visegrádi népek történelmi morfológiájához címmel (magyarul és lengyelül) megjelent, térképekkel bőven illusztrált dolgozatát.

A négy közép-európai ország Antall József által 1991 februárjában újraélesztett, változó intenzitású együttműködésének történelmi gyökereit, hátterét megvilágító összefoglalást a szerző meghívónak szánja közös múltunk szinoptikus, azaz áttekintő vizsgálatára. Abban az időszakban született ez a meghívás, amikor az együttműködés eresztékei recsegnek-ropognak. Csehország, amelyet Luxemburgi János király képviselt az 1335 őszén tartott visegrádi hármas királytalálkozón, már régóta külön utakon jár. Nagy Kázmér Lengyelországa pedig mostanában nagyhatalmi álmokat dédelget, miközben az ukrajnai háború eltérő megközelítése hazánkkal is szembeállítja. Szlovákia politikája éppen közeledni látszik Magyarországéhoz; kérdés, hogy e körvonalazódó konszenzus lendületet adhat-e a visegrádi együttműködésnek is.

Mindezek figyelembevételével lapozgathatjuk Somorjai Ádám könyvét, benne a Sasi Attila által precízen megrajzolt térképeket. A szerző arra sem felejt el útmutatást adni, hogy

a jobb megértés érdekében elsőként a térképeket érdemes tanulmányozni,

majd a főszöveget, a táblázatot, s végül a jegyzeteket.

Németek lakta területek Európában

 

Megbizonyosodhatunk a könyv olvastán arról, hogy az érintett népek gazdasági és kulturális érintkezésük, részleges együttélésük folytán mindig is egymásra voltak utalva. Államaik megalapításától fogva a Nyugat részének tekintették magukat, miközben a németek lakta területektől keletre élve ki voltak téve

a Drang nach Osten jelentette veszélyeknek vagy éppen az ebből következő előnyös, kulturális hatásoknak.

A németség az Északi- vagy a Balti-tenger partjától egészen a Barcaságig lakta a középkortól ezt a térséget, és a keleti irányt makacsul tartva eljutott a Donig is. Aztán ez az irány száznyolcvan fokot fordul majd a nagy világégés után, megint csak erős hatást gyakorolva a visegrádi népekre.

Somorjai Ádám szerint a visegrádi országok úgy is felfoghatók, mint a Nagy Károly-i Renovatio Imperii, a Római Birodalom megújítása utódállamainak mintáján eszmélődő társállamok. A német történelmi tapasztalat őrzi a Római Birodalom megújításának igényét,

a visegrádi országok népei pedig az önálló, a birodalomtól független, de azzal konkuráló államiság

megteremtését illetve fenntartását.

A Nagy Károly-i minta jól dokumentálható közös szavunkban: „király”. A magyar nyelvi átvétel a csehből történt, amelyben a Károly csehül és szlovákul is: „král”, lengyelül pedig a méltóságnév: „król”. A méltóságnév tehát személynévből alakult át. Ez is közös nyelvi tapasztalat, ami állami életünk kezdeteinek közös voltára mutat rá.

Lengyel-magyar barátság-emlékmű Győrött (Fotó: Somorjai Ádám)

 

A szerző szerint a kezdetektől tartó Nyugat felé orientálódás mellett a hasonló nyelv- és társadalomfejlődés is összeköti ezt a tengertől tengerig tartó térséget, de ez utóbbin belül a megkésett polgárosodás és annak következményei is velünk vannak mind a mai napig.

Olvashatunk a visegrádi népek nemzeti történelemfelfogásáról és arról a történelmi dichotómiáról is, amely szerint a visegrádi országok nemzeti történelmükön kívül világtörténetet is tanítanak, míg a német nyelvterületen ez a kettő nem válik el egymástól.

Összefoglalásba, a dolgozat végén sűríti bele a szerző a lényeget: a visegrádi országok népei úgy vélik, hogy ők is a Nyugat részei, a Nyugat azonban mindmáig nem így tudja ezt. A visegrádi országok népei úgy vélik, hogy ők nem a Kelet részei, a Kelet azonban nem így tudja ezt.

A visegrádi országok népeit nem fogadják el igazán sem Nyugaton, sem Keleten.

Mármint az európai Keleten, amely az ortodox tradíciót követi. A visegrádi országok népei egymásra vannak utalva, a jó Isten is így teremtette meg őket.

 

Somorjai Ádám OSB: A visegrádi népek történelmi morfológiájához / O wspólnych cechach ludów pañstw grupy wyszegradzkiej. Napkút Kiadó (Kalota Művészeti Alapítvány és a Wacłav Felczak Alapítvány támogatásával), Budapest, 104 oldal