Mint amikor a turisták a romániai Transzfăgărășan – amúgy gyönyörű – út mentén megállnak etetni és videózni a medvét.
Miközben minden óva int ettől: többnyelvű táblák, vastag betűkkel, képekkel, szankcióval: A medvék etetése tilos, életveszélyes, büntetendő. Miközben a medvés TikTok- és YouTube-tartalmak már amúgy is külön ökoszisztémát építettek maguknak.
Ezek után azt hinnénk, hogy csak a civilizált világ perifériáján lehet találkozni olyan emberrel, aki leszáll a motorról, odamegy a medvéhez, és elkezdi kamerázva etetni, hogy meglegyen az a tizennégy másodpercnyi tartalom – amit aztán majd a gyászjelentése mellett osztanak meg. Pedig nem. A főműsoridőben elkövetett ostobaság virágzik – ám virágát a természet gyakran vérrel öntözi.
Ahogy a mesterséges intelligencia is megfogalmazta (mondhatni, megható pontossággal):
„Ha az illető tisztában van a szabályokkal, a veszéllyel, a bírsággal és azzal is, hogy a YouTube-on már ezerszámra vannak medvés videók – de mégis megáll, odamegy, etet, és közben kamerázik – akkor egy tízes skálán legfeljebb két pontot adnék az ’okosságára’. És azt is inkább az ösztönös technikai ügyességre, nem a józan belátásra. Mondjuk kilencet is kaphatna – de az már egy másik skála lenne. Valahol a »férfi, aki a pingvinek közé ment tangapapucsban« és a »drónnal barlangból kiszedett medvebocs« videója között.”
Csakhogy míg a tangapapucsos pingvinbarát legfeljebb egy csípéssel távozik, a kárpáti barnamedve nem a szarkazmusáról híres. Ő nem követőt gyűjt, hanem kalóriát. És ha te vagy a zsemlét nyújtó kéz – könnyen lehet, hogy te leszel a desszert is.
Mi marad hát nekünk? Egy új tábla, egy újabb drónfelvétel, egy újabb civilizációs paradoxon: az információ korában mindenki tudja, mit nem szabad – és mégis megteszi.
Mert az emberek néha okos állatok. Máskor meg oktalanok.
