Sepsiszék Árkos nevű, 1500 lakosú, színmagyar falva a hagyomány szerint a határában található avar sáncokról, árkokról kapta a nevét, mások az Árkos nevű székely törzset emlegetik ezzel kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy a Geje- és az Árkos-patakok találkozásánál lévő települést 1332-ben, Károly Róbert uralkodása alatt a pápai tizedjegyzék kapcsán említi először oklevél. Az árkosiak úgy tartják, hogy falujukat

a tatárok által 1241-ben lerombolt öt környező település megmaradt népe alapította,

egy helyre telepedvén, hogy a jövendő veszedelmekkel szemben egyesítsék erőiket.

Ezután vagy háromszáz esztendeig békésen csordogált erre is az idő, csak a török betörések idején verték félre a harangot, gyújtották meg a lármafákat. Eljött azután Mohács, ahová Zápolya vajdával végül a székely határőrök sem értek oda, így elbukott a magyarok egykor gazdag és erős állama. A csatában a három érsek mellett tíz püspök is odaveszett, és amikor elérték a Kárpát-medencét a reformáció tanításai, Magyarország vallási tekintetben is részekre szakadt.

Kőből rakott erőddel vették körbe öreg templomukat (a szerző fotói)

 

Árkoson a XIII. századi, román alapokra felhúzott, majd az 1500-as években átépített, gótikus katolikus templomot az unitárius vallásra tértek foglalták el. (Ma is ez a legnagyobb felekezet a faluban, igaz, csak 15-20 hívővel vannak többen, mint a reformátusok vagy a katolikusok.) S amint azt egy a védőfalba illesztett, 1639-es dátummal faragott kő is bizonyíthatja, a XVII. század derekán, a különálló harangtorony felépítése után jött el az ideje annak, hogy egy ötszögletű, kőből rakott erőddel vegyék körbe az árkosiak öreg templomukat. A vakolatukat vesztett kövek a várfalban azt is mutatják, hogy a két említett patak által görgetett, simogatott köveket is felhasználtak a nagy építkezéshez.

Az ötszög öt csúcsára szintén ötszögletű bástyák kerültek, melyekben a hagyomány szerint a falu gabonáját tárolták.

A falak egy részéhez pedig belülről kamrákat ragasztottak, minden családnak jutott ebből egy, hogy legyen hol tárolnia a tartós élelmiszerét.

Ez leginkább zsírból, füstölt húsokból (szalonnák, sonkák, sódarok, kolbászok) és szárazfőzelékekből, aszalt gyümölcsökből állt. Aminek a portyázó martalócok, furfangos tolvajok mellett csak az egerek voltak a dézsmaszedői.

A bástyákban a falu gabonáját tárolták

 

Ez a XVII. század, különösen annak a második fele nem sok jót hozott Erdély számára. A helyi hagyomány szerint már 1658-ban jó hasznát vették erődjüknek az árkosiak, mikor megérkeztek a falak alá a Sztambul által büntetésből Erdélyre szabadított tatár hordák. Történt ugyanis, hogy II. Rákóczi György (1621–1660) fejedelem királyságot hasított volna ki magának a szétesőben lévő Lengyelországból, csakhogy ezzel a kalanddal elherdálta elődei eredményeit, elvesztette Erdély teljes haderejét.

Ráadásnak pedig jött a török büntetése az engedetlenségért: 1658. szeptember 2-án tatárok törtek át a hágókon, és három évig pusztították a nemrég még virágzó országot.

Nagyenyed, Torda, Kolozsvár és Marosvásárhely is odalett, de az árkosi nép, várának köszönhetően megmenekült.

A száguldó tatárok inkább olyan helyeket kerestek, ahol nem kellett a templomerőddel vesződni, azt hosszasan ostromolni. Jól bevált módszerük szerint csak meggyújtották a két végénél a falut, aztán leölték azokat, akik az értékeikkel együtt megpróbáltak a tűzből kimenekülni.

A török kiverése és a rövidke kuruc világ után békésebb, gyarapodást hozó évek köszöntöttek Árkosra is. 1802-ben és 1829-ben azonban két ízben is földrengés rongálta meg az öreg templom falait, ezért az árkosi unitáriusok úgy döntöttek, hogy új istenházát emelnek. A munka 1830-ban indult és három esztendeig tartott. A régi templom északi falát beépítve készült el a ma is használatos, téglalap alapú, boltíves, vas átkötésekkel is megerősített csarnoktemplom. Azután tizennégy esztendőbe telt, hogy a mai, barokkos sisakú harangtoronyra is összegyűljön a pénz. A toronyban Kovászna megye legnagyobb és az árkosiak szerint a legszebb hangú harangját találjuk. Már ha sikerül megszerezni a kulcsot hozzá.

Boltíves, vas átkötésekkel is megerősített csarnoktemplom

 

A templom és az erőd bejáratának kulcsaiért az épület szomszédságában álló, valószínűleg a templommal egyidőben felhúzott parókiára is be lehet kopogni. Ugyanakkor a hirdetőtáblán négy telefonszám is meg van adva az épületre kíváncsi utazók számára. Az istentisztelet mellett, ahogy azt az erődtemplom előtti kis, különálló „Dalárda és zeneterem” feliratú épületen lévő hirdetőtábla is mutatja, további heti állandó programokkal várják a közösség tagjait. A Régeni Áron Dalárda például keddenként, este nyolckor tartja a próbáit. A névadó 1916-ban került Árkosra, iskolamesterként és kántorként működött. 1920-ban indította útjára a mai dalkör elődjét, emellett cikkeket, tankönyvet, dalokat és színdarabot is írt.

Szerdán esténként a Nőszövetségé a terem, pénteken délután van a gyertyaöntő szakkör, majd az Ifjúsági Egylet tagsága találkozik az épületben. Szombaton délelőtt zenés foglalkozást tartanak a gyerekeknek, majd 11-től vallásóra következik. A vasárnap 11-kor kezdődő istentisztelet után pedig kátéóra indul a helyiségben. Ahol egy igazán míves maketten ott látható az erődtemplom mai állapotában, egy másikon pedig az, hogy milyen is lehetett századokkal ezelőtt, az Erdélyi Fejedelemség idején.