A 132-es úttal manapság már nincsen semmi baj, nem úgy, mint jó húsz-huszonöt esztendeje, a kátyú hátán kátyú erdélyi utakon. Így Szentkeresztbányánál és Lövéténél lassítva egykettőre ott is lehetünk Homoródalmáson, annak is a híres sóskútjánál. Mielőtt azonban elmerülnénk a nagy, meleg vizes dézsákban, ismerkedjünk meg a faluval, ahová megérkeztünk.
Homoródalmást nagy valószínűséggel számos almafájáról nevezték el még 1609-ben, amikor összeolvadt a patakvölgy hét kis faluja: Almás, Kakod, Benesfalva, Varjas, Benczőfalva, Czikefalva és Ipacs.
Báthory Gábor volt akkoriban a fejedelem, zavaros idők jártak, kellett hát az összefogás a hét falucskában,
ahol jobbára katonáskodó székelyek laktak. A nép emellett földművelésből, állattartásból és a környező erdőkből élt meg valahogy.
A homoródalmási unitárius templom szószéke (Wikipédia)
Később, a nyugalmasabb időkben az almásiak mészégetéssel és a XIX. században divatba jött bútorfestéssel egészítették ki azt, ami az állattartásból és a földművelésből bejött. A mészégetés az 1700-as évek végétől kezdődött, amikor már háttérbe szorult a székelyek katonáskodása.
Az égetett mésszel az almásiak elszekereztek a Küküllő, a Nyárád folyók völgyébe, de még a messzi Mezőségre is, és ott búzára, gabonára cserélték a portékájukat.
Veszélyes vállalkozások voltak ezek az utak, hiszen ha a szekerekre felrakott égetett meszet nem takarták le eléggé, s az útközben meg talált ázni, akkor bizony jó, ha a puszta életét, esetleg a szekér elől az állatait meg tudta menteni a fuvaros.
A mészégetés egészen a második világégés utáni időkig folytatódott, amikor a kollektivizálással megszűnt az almásiaknak ez a fontos bevételi forrása. (Napjainkban az 1952-ben nyitott mészkőbányánál működik két mészégető kemence, vagy ahogy itt mondják: katlan.) Ugyanakkor már Trianon előtt és azt követően is volt itt valamiféle fizetővendéglátás. A „kicsiny magyar időben”, 1941 és 1944 között Almáson mindössze napi 4-6 pengőt kellett fizetnie a turistának a szállásért és a teljes ellátásért.
A jórészt Budapestről érkező utazók pedig a környező erdőkben, hegyekben a vár- és templomromokat is érintő túrázás mellett elgyalogolhattak a Vargyas-patak vadregényes szurdokába, bemehettek a másfél kilométer hosszúságú, Orbán Balázsról elnevezett barlangba is, ami megerődített bejáratával a háborús időkben nyújtott menedéket a környék lakosságának. Megismerkedhettek a helyi ízekkel, de vendéglőből is étkezhettek, ha éppen arra volt kedvük. És nem utolsósorban kipróbálhatták a hosszan elnyúló falu felső végénél, a Kis-Homoród partján álló, fagerendákból összeácsolt sóskút vízét is. (A kilencfokosan felszínre törő víz ásványianyag-tartalmában meghatározó a nátrium, de van benne kálium, magnézium, kalcium, lítium, s egy kevés rubídium is.)
Az Erdélyi-medence helyén valamikor tenger hullámzott, amely tizenötmillió évvel ezelőtt beltengerré vált, majd fokozatosan kiszáradt. Ezen a vidéken már a rómaiak is sót bányásztak, így keletkeztek a közeli falu, Homoródszentpál tavai. A forrás erősen sós vizét az almásiak a lábáztatás mellett szalonnák, sonkák besózására, valamint savanyúság- és sajtkészítéshez használták.
Régi forrásház, új tetővel (a szerző felvételei)
Nem volt itt valami jól kiépített fürdő, csupán fagerendákból egy házikót ácsoltak a régiek a sós vizes forrás fölé. Az építmény részben
ma is áll, igaz, megújult tetővel, de a szemöldökgerendán ott van az évszám: 1801.
Ez volt tehát a mostani, modern fürdő előzménye, de a forrás falu tulajdonában lévő környezete az idők folyamán lomtárrá vált, használaton kívüli járművek, mezőgazdasági gépek rozsdásodtak, pusztultak itt egészen 2020-ig.
A szemöldökfa az építés dátumával
Ekkor uniós és saját forrásból felépült a ma már nagy népszerűségnek örvendő fürdő, és az egyik szomszédos lakóház átalakításával egy panzió. A régi sóház már csak látványosság, mellette ott van az új, modern faépítmény, két nagy tölgyfa dézsával, ahol 31-36 fokosra melegítik fel a sós vizet, amiben a javallat szerint egyszerre húsz percnél tovább nem ajánlatos tartózkodni.
A sós vizet összegyűjtő régi dézsa
Nyolc-nyolc ember fér el egyszerre ezekben a most már az anyaországban is egyre szaporodó, fával fűthető erdélyi találmányokban. Mivel a kapacitás elég kicsi, ezért kedden, szerdán és csütörtökön egyéni foglalással lehet bejutni. A hétvége a csoportoké, baráti társaságoké, ottjártunkkor éppen környékbeli kerékpártúrára indult a fürdőből egy népes társaság. Látnivaló a Vargyas-szurdok mellett is akad még, de
van az almásiaknak egy kétszáz méteres sípályájuk is.
2021 óta egy fürdőhöz közeli épület felújításával nyert kulcsosház is várja a vendégeket, s legutóbb már két, strandolásra alkalmas medencét is láttunk mellette.
Az almásiak salaktalanításra, pikkelysömör és más bőrpanaszok és női bajok ellen ajánlják a fürdőjüket. Ami a leírás szerint stresszoldásra is jó, ezt a csend, a gyönyörű környezet és az almásiak vendégszeretete is garantálja.
Nyitókép: A Vargyas-szurdok (Wikipédia)
