Kőhalom nem kőhalom

Kőhalom ugyanis sok más erdélyi vagy felvidéki magyar várral ellentétben nem romokban áll, mivel még a múlt század hatvanas éveiben a Ceauşescu-diktatúra – ki tudja, milyen indíttatásból, talán a régi román dicsőségről szóló egyik film forgatásához – újjáépíttette. 2011 és 2013 között pedig az Európai Unió regionális operatív programjából származó harmincmillió euróból ismét felújították. Azóta az erősség forgalma jelentősen megnőtt, ottjártunkkor is vagy tucatnyi autó állt a főbejárat előtti parkolóban.

Szépen felújították (tarjanikepek.hu)

Hogy ki és mikor építette a hegyre az első erődítményt, azt nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy kun nyelven a hely neve Repcaba volt, ami éppen kőhalmot jelent. Első írásos előfordulása viszont jóval a kunok magyarországi megtelepedése után, Károly Róbert idejéből való. A Nápolyból jött király hű erdélyi vajdája, Szécsényi Tamás 1324-ben ide szorította be az uralkodója ellen fenekedő Henning szász grófot. A várat szabályosan megostromolták a feldühödött magyarok, a gróf pedig életével fizetett a lázadásáért. A brassói szász vezetés így azután nagy morogva elismerte az akkoriban Carobertónak nevezett király fennhatóságát.

Kőhalom neve legközelebb 1421-ben került elő, amikor a már császári cím felé kacsingató Zsigmond király alatt Erdélyre tört rabolni, pusztítani a török. Ez volt az első ilyen támadások egyike, amelyet még több tucat követett az 1700-as évekig. Közülük ott volt az 1661-es hadjárat is, amelyet a temesvári pasa, Ali vezetett, s miután bevette Kőhalom várát, úgy döntött, hogy azt le kell rombolni. De még a falak felrobbantása előtt megfordult itt a nagy mesélő utazó, Evlija Cselebi (1611–1682) is, aki szokásához híven igencsak kiszínezett képet festett Kőhalomról:

„E vár ugyanis igen erős és tisztelt levén, Erdély részeinek kulcsa, Szász-magyar-, Erdély- és Székely vilájetok határa között kellemes, gazdag és szép vár. Két völgy között, egy

magas földhalmon fekvő, téglaépítkezésű, kerek alakú, csinos vár, mely fehér és fénylő, mint a hattyú;

egy kapuval, hét templommal, teljes felszereléssel bíró, fellegvár nélküli, nagy kereskedelmi hely ez. (…) Három fürdője, tíz pátriárkái háza, kétezer boltja van. Más keresztények szokása szerint az árucikkeket itt is asszonyok és leányok árulják. A város körül sorompós, igen meredek s erős, várszerű bástyafal van, egyszeres fallal, három kapuval, nyolc bástyával, s egészen megtelt hosszú árokkal. E vár ugyanis az oszmánli sereget még nem látta, a tatárok zaklatását még nem próbálta, közülök foglyokat még nem vittek el, mivel nagyon meredek helyen fekszik s elfoglalása valóban lehetetlen.”

A hét templom és a kétezer bolt erős túlzásnak tűnik, hiszen a vár alatti település, a II. Géza király által betelepített szászok lakta Kozd legfeljebb egy nagyobb falu volt, míg 1241-ben a tatárok el nem törölték a föld színéről. Az újjáalapítás utáni Kőhalom városa ugyan káptalani székhely lett, de

az biztos, hogy nem volt Cselebi idején, a XVII. században hét temploma.

Hiszen 1910-ben, a történelmi Magyarország utolsó népszámlálásakor is csak alig több mint kétezerötszázan lakták, köztük négyszázhuszonöt magyar.

A vár, s az alatta lévő település (tarjanikepek.hu)

Viszont a kőhalmi polgárok még az 1620-as években, Bethlen Gábor fejedelemtől megkapták a föléjük magasodó, biztonságot jelentő várat, és mindjárt nagy építkezésekbe is kezdtek ott. Ekkor húzták fel a meglévő felső köré a középső vár falait, amelyekbe

szász szokás szerint, az erődtemplomok mintájára beleépítették élelemtároló kamráikat.

Azután a század derekán, biztos, ami biztos építettek még egy alsóvárat is.

Egy helyre kis alsóvárat, rá egy új kaput 1643-ban, mindjárt jobbról pedig mellé egy fegyverraktárt és egy négyszögletes tornyot, amelyet a mai napig Szalonnás-toronynak hívnak. Ezt Ali pasa és emberei 1661-ben biztosan az elsők között repítették a levegőbe, már csak az általuk mélyen megvetett neve, tartalma miatt is.

A vár kapuja (a szerző fotója)

Az Erdélybe érkező, Lotharingiai Károly irányította császári csapatok mindent újjáépítettek 1691-ben, később azonban már nem nagyon törődtek vele. 1704-ben a kurucok első felszólítására megadta magát a helyőrség.

Rákóczi csillagának lehanyatlása után végképp feladat nélkül maradt Kőhalom vára.

Amint az alatta fekvő városkában, itt is csendesen peregtek az évek. 1910. március 14-én a városi szolgálati lakásban megszületett a helyi állami iskola igazgató-tanítójának, László Gyulának Gyula nevezetű fia, de hat év múlva a román betörés elől Balatonlellére menekült a család. Egyik legnevesebb régész-történészünk Erdély elvesztése után vagonlakóként Szolnokon kezdte el a gimnáziumot.

Kőhalom magyar lakossága 1966 után jelentősen megnövekedett, miután a vasúti településrésznél még a Lomás família által alapított fűrésztelep 1963-ban parkettagyárrá nőtte ki magát. Tömbházak is épültek az idetoborzott munkásoknak, köztük annak a hatszázhuszonhat magyarnak, aki a könnyebb élet reményében érkezett a városba.