Déváról Petrozsény, a Zsil-völgye felé tartva a magyar múltban utazgatóknak kötelező megálló ez az 1272 és 1280 között épült templom. Odaérve s leparkolva egy csak románul beszélő vénemberrel futottunk össze; szerencsére éppen nála voltak a templom kulcsai. Nélküle csak kívülről csodálhattuk volna meg a faragott kőből, a hozzáértők szerint cisztercita stílusban emelt, sokat látott istenházát, amelynek némi védelmet adó kerítését a Sztrigy által lecsiszolt kövekből rakták a régiek.

Védelemre pedig ezen a vidéken, Dél-Erdélyben is szükség volt, hiszen a Kárpátokon túl, Havasalvén mindig veszély leselkedett. Errefelé voltak kenézek, elöljárók a Hátszeget és vidékét 1447-ben, kormányzóságának első évében Hunyadi Jánostól birtokba kapó Kendeffy grófok elődei is. Akik ezt követően századokon át vérükkel szolgálták meg ezt az adományt, leginkább a törökkel folytatott küzdelmek idején, de még azután is. A Kendeffy grófoké volt tehát az egész Hátszeg, de Őraljaboldogfalva templomát nem ők emelték, viszont sokat tettek érte. Ott is pihenhetnek a kőpadló alatti kriptában közülük néhányan, de ezt román kalauzunk nem hozta szóba.

Kendeffy Ráchel sírköve (a szerző felvételei)

 

Nem mondta el azt sem, hogy a szentély falához támasztott sírkő Kendeffy Ráchelé, aki 1789-ben távozott az árnyékvilágból, miután jó felesége volt előbb Teleki Ádámnak, majd Bethlen Gergelynek is. Ráchel grófnő, aki komoly könyvtárat hagyott utódaira, ott porlad a kriptában, és talán Kendeffy Elek csontjai is itt pihennek, aki huszonkét évesen, 1762-ben kapta meg szolgálataiért a grófságot Mária Teréziától. Elek gróf unokája, Kendeffy Ádám is beírta magát a históriába, jeles szabadelvű politikus és sportember volt a reformkor hajnalán, míg aztán 1834 februárjában, szívszélhűdés következtében, harminckilenc évesen hirtelen el nem hunyt. Vele halt ki férfiágon a grófi család. Nagyobbik lányát, Katinkát, Erzsébet királyné későbbi első udvarhölgyét Andrássy Gyula gróf, a kiegyezés miniszterelnöke vette feleségül.

Jégverés ellen kiszúrták a faliképen a szentek szemeit
 

E láthatóan halálra ítélt templom a leírások szerint volt már a jelenleginél is rosszabb állapotban, amikor tető híján az eső mosta éveken át falait. A falfestmények a kutatások szerint négy ütemben, az 1300-as és az 1400-as években készültek. Ez utóbbiak stílusukban

bizánci jegyeket is hordanak, ezért azután román kutatók a templom ortodox eredetét emlegetik. Ennek természetesen nincs alapja,

viszont az épület történetének lehetett egy olyan szakasza, amikor a református magyarok és a görögkeleti románok egyszerre használták.

A források szerint 1559-től Kálvin követőié a templom, 1642-ben le is meszelték az összes faliképet, de még valamikor előtte gondosan kiszúrták az összes megfestett alak szemét, mert

az elterjedt babonaság szerint ahol „szemes szentek” vannak, ott a falu határát bizton elveri a jég.

A szemkiszúrásokat aztán jótékonyan elfedte a meszelés, egészen a XIX. század végéig, mikor is az itt is megforduló Rómer Flóris, a bencés régész publikálta, hogy freskók borítják a falakat Őraljaboldogfalva templomában. A faliképek kibontására 1908-ig kellett várni, ekkor egy teljes felújításon is átesett az épület.

Háromszintes torony

 

Nyugat felől, egy vaskos, háromszintes torony alatt, a korban szokásos bélletes kapun át, a XIV. században emelt karzat alatt belépve juthatunk be a templomba. A hajó gerendákkal, pallókkal fedett, míg az egyenes záródású, jóval alacsonyabb szentélyben gyönyörű bordás keresztboltozatok várják az utazót. A freskók közül talán a legjobban kivehető jeleneten

Árpád-sávos pajzsú, csúcsos sisakú vitézek sorakoznak egy udvarhölgyeivel felvonuló szent királyné mögött,

de természetesen megtaláljuk azokat a Szűz Mária-, Jézus- és apostolábrázolásokat, szentek alakjait is, amelyeket más, a gótika korában kifestett magyarországi templomokban is fel lehet lelni.

A szentély a karzatról

 

A templom gazdátlanná válása a település elrománosodásának lehetett a következménye. A magyar idők utolsó, 1910-es népszámlálása 690 lelket ír össze Őraljaboldogfalván. Közülük a háromszázhatvanöt román és száznyolcvanhárom magyar mellett

százheten friulinak, rétoromán nyelvű itáliainak vallották magukat. Ők az 1890-es években, erdei munkásként Északkelet-Olaszországból kerültek ide,

amikor egy Giovanni Peccol nevű vállalkozó fűrészüzemet alapított a faluban. Itt évente tizenkétezer köbméter fehér- és vörösfenyőt dolgoztak fel, és Aradon keresztül juttatták el az alföldi városok mellett egészen a fővárosi építkezésekig.

Romos parókia


Nem tudni, hogy ők hová jártak templomba, de a feliratok szerint jelenleg a református felekezet bírja az épületet. Amellyel egy telken ott omladozik, romlik a hajdani tágas parókia is a gazdasági épületeivel. Azt azért még jól lehet látni eme gyalázatos állapotában is, hogy tehetős gyülekezet élt itt valaha.

 

Nyitókép: Királynő magyar katonai kísérettel