Ma ismert nagyságában a Szent Mihály-templom 1484-ben készült el, akkorra épült meg a korábbi toronyhoz és hajóhoz a kereszthajó és a szentély. Felszentelésén egyes feltételezések szerint Mátyás király is részt vett. A Modern Városok Program keretében 2017 és 2021 között zajlott a Szent Mihály-templom legújabb, életének immár harmadik műemléki helyreállítása. Hiszen a templom korábban is átesett felújításokon, XVIII. századi barokk tetőszerkezetének megépítése ugyancsak jelentős beavatkozás lehetett. Egy épület rendszeres felújítását a műszaki állapot folyamatos, természetes elhasználódása, az anyagok, az épületszerkezetek avulása teszi szükségessé. Ideális esetben az ablakok, az ajtók festésére tizenöt-húsz évente, a vakolt homlokzatokra huszonöt-harminc, a nagyobb épületek egészére a kivitelezés bonyolultsága miatt ritkábban, negyven-ötven évente kerül sor. A XIX. század közepére a templom műszaki állapota leromlott, a felújítást valószínűleg nem lehetett tovább halogatni.

 

A gótika szellemében

Hazánk első műemléki helyreállításai között tartja számon az 1860-as években végzett, jól dokumentált munkát a műemlékvédelem. A terveket az építő-, festő- és iparművészként jegyzett idősebb Storno Ferenc készítette, és maga is irányította a több évtizedig tartó helyreállítást. A korszak purista szemlélete szerint a középkori épületrészeket tekintették értéknek, a későbbi hozzátételeket nem tartották megőrzésre érdemesnek. Ily módon a szükséges műszaki feladatok megoldása mellett az épület új, a középkori enteriőrhöz formai szempontból illeszkedő, neogótikus berendezést kapott: új oltárok, padsorok, szószék, gyóntatószék és orgonaház készült, a templom neogótikus kifestése is abból az időből származik; a helyreállítás külső megjelenésében is a gótikus jelleget erősítette. A kor romantikus hangulatának megfelelően a támpillérekről a vakolatot eltávolították, és nyers kőkváder felületeket alakítottak ki.

Kőcsipkék a homlokzaton

A második nagy felújítás ideje az 1980-as évek elején jött el, ez a tornyot és a homlokzatokat érintette, megint csak az épület műszaki állapotának romlása okán. Az előző felújítás óta eltelt száz esztendő alatt sokat változott a műemléki szemlélet, a korábban értéktelennek tartott korszakok, sőt a XIX. századi hozzátételek immár műemléki értékű szerkezetei védendő elemként jelentek meg az épületen. A felújítás az Országos Műemléki Felügyelőség és Sedlmayr János nevéhez kötődik. Sor került a torony szerkezeti felújítására: az alapmegerősítés mellett a toronysisakot rendkívül szellemes, hiperboloid formára alakított vonórúdszerkezettel merevítették. A homlokzatok felülete a középkori állapot szem előtt tartásával újult meg. A főkapu Storno-féle díszoromzatát és fiatornyait restaurálás után a torony emeletén kialakított kőtárban helyezték el. A harangszinten a mérműves ablakok helyett modern, lamellás ablakok készültek.

Nagy elődök nyomában

Ismét esedékessé vált a XXI. század elejére a templom megújulása. A koncepció folytonosságát érzékelteti, hogy a munka szakmai irányítója az a Dávid Ferenc művészettörténész volt, aki már a múlt század nyolcvanas éveiben is részt vett a munkálatokban, de sajnos a templom újraszentelését nem érhette meg. Az épület helyreállítása külső képében a középkori állapot megőrzésével a korábbi, Sedlmayr-féle felújítást követte, a belső térben pedig a XIX. századi enteriőr restaurálása volt a cél. A munkában a restaurátor szakma számos képviselője vett részt. A kőrestaurátorok a homlokzati kőelemeket, kapukereteket, vízköpőket, szobrokat, valamint a belső tér kőfaragványait tisztították, konzerválták. Ami az épület külső megjelenését illeti, komoly feladat volt a kőelemek hidrofobizálása, azaz a csapadékvíz bejutását meggátló bevonat elkészítése. A torony harangszintjén korábbi minták alapján, meglevő maradványok felhasználásával készült el a mérművek rekonstrukciója. A belső díszítőfestés frissítése a festőrestaurátorok feladata volt. Néhány helyen sor került a középkori festésrétegek feltárására és bemutatására is. Az oltárokat, padokat, szószéket, gyóntatószéket és az orgonát farestaurátorok tisztították meg és pótolták a hiányzó faragványokat. A csillárokat, a gótikus szentségház rácsos ajtaját és az egyéb vasalatokat fémrestaurátor újította fel. Különleges feladat volt az országosan is ritkaságnak számító középkori kerámiapadló restaurálása, hiányzó elemeinek pótlása a sekrestye feletti kincstár helyiségében. Az enteriőr helyreállítását a templom XIX. századi üvegablakainak szakszerű felújítása, a hiányzó részek kiegészítése tette teljessé. Páratlan érték, hogy a megújult belső tér hűen őrzi ódon hangulatát.

A belső tér megújulva is féltőn óvja egykor volt hangulatát

A restaurálást szinte láthatatlanul egészítették ki az építőmesteri feladatok: a tetőfedés cseréje, a tetőszerkezet megerősítése, a falak nedvesség elleni szigetelése, a padlóburkolat részleges felbontása és visszaépítése, a mai igényeknek megfelelő gépészeti és elektromos hálózatok kiépítése. A korszerű berendezések lehetővé teszik a liturgiát vagy az énekek, imádságok szövegét kivetítő rendszer, a hangosítás és az orgona automatikusan összehangolt üzemeltetését, s egyszerűen vezérelhető, programozható a világítás is. Valamennyi berendezés és kábelezés rejtetten épült ki, anélkül, hogy megzavarná a belső tér látványát.

Új liturgikus berendezések kerültek a templomba. A szembemiséző oltár, az ambó, a keresztelőkút és a gyóntatófülke finom, kortárs megfogalmazása emeli az enteriőrt a XXI. századba.

A felújítást megelőző és végigkísérő építészettörténeti és régészeti kutatás révén új ismeretekkel bővült a templom története. A feltárt kora gótikus falfülkék, befalazott, mérműves ablakok és a középkori díszítőfestések részleges bemutatása hangsúlyozza a templom középkori eredetét.

Műemléki szempontból a felújítás legnagyobb érdeme az, hogy eltekintve a modern liturgia megkövetelte berendezésektől, az épületet jelentős formai változás nem érintette, a munkálatok csupán az egyes felületek, szerkezetek műszaki felfrissítésére, illetve ahol kellett, megerősítésére szorítkoztak. Az épület történeti megjelenését példaértékűen őrizte meg
a harmadik nagy beavatkozás.

Megújult a templomkert is, restaurálták a kálvária stációit, újjáépült az utcai téglapilléres, kovácsoltvas kerítés, és a templom mellett álló, egykori sekrestyésházat is revitalizálták. Az évek óta üresen álló, gazdátlan épület földszintjén a templom történetét bemutató kiállítás és kávézó, tetőterében egy előadásoknak, találkozóknak helyt adó kis közösségi terem nyílt.

Nyitókép: A Szent Mihály-templom Sopronban.  Fotók: A szerző felvételei